A legtöbb kortárs zeneszerző el akarja el akarja kápráztatni a fület és fel akarja izgatni az agyat, Arvo Pärt azonban sokkal nagyobb tétekkel játszik. Meg akar érinteni valamit, amit ő léleknek nevez. Hatása túlér a komolyzenei szcénán.
Megtisztít minden zajtól, ami körülvesz minket
– fogalmazott Gidon Kremer.
„Felteszel egy lemezt, és meg tudod mondani, hogy ez Arvo Pärt. Ezt el tudod mondani Sosztakovicsról vagy Hacsaturjánról, de nem sok zeneszerzőnk van ma, akik ugyanígy meg tudják mutatni, hogy ez vagyok én” – mondta egy ízben honfitársáról Neeme Järvi karmester.
Pärt zenéjét gyakran hasonlítják a gregoriánhoz vagy a korai reneszánsz többszólamú muzsikájához. De művészi rokonságot fedezhetünk fel Piet Mondrian festményeivel is: a kompozíciót szigorú szabályok jellemzik, és az attól való minimális eltérés is elsöprő erejű lehet.
Arvo Part (Fotó/Forrás: Kaupo Kikkas)
Íme a Fidelio szubjektív listája Arvo Pärt életművéből.
1. Fratres
előadja: Tasmin Little (hegedű), Martin Roscoe (zongora)
A Fratres című kompozíció ragyogó példája annak, hogy a minimalista zene repetícióját megszakító ellentétes karakter mit vált ki a hallgatóból. A hegedű ismétlődő motívumait és arpeggiót a zongora harangszerű ütései kísérik. Pärt eredetileg vonósnégyesre és fúvósötösre írta a művet, de később még ötféle hangszerelést is közreadott.
2. Berlini mise
előadja: Academy of Choral Art Choir, Moszkvai Virtuózok, vez. Vladimir Spivakov
Arvo Pärt negyvenöt éves volt, amikor 1980-ban családjával elhagyta a szovjet elnyomás alatt álló Észtországot. Izraelbe szerettek volna költözni, de ez nem sikerült. Előbb Bécsben, majd Nyugat-Berlinben telepedtek le. A zeneszerző a városban tartott 90. Katolikus Napok felkérésére írta a Berlini misét 1990-ben négy szólistára (SATB) és orgonára. Ez a darab is sok helyütt támaszkodik a tintinnabuli technikára, amelynek jelen esetben különösen jelentős spirituális tartalma van.
Ezt most megpróbálom egyszerűen elmagyarázni, mert érdekes: a tintinnabuli a latin harang szóból képződött. Ha egy harangot megütünk, hallunk egy központi hangot, amelyet hívhatunk alaphangnak, de megszólal egy hangfürt (cluster) is, amely a megszólalás tekintélyét, áhítatát, különlegességét adja. (Erről bővebben ebben a videóban.) Pärt a funkcionális összhangzattan helyett egy olyan zenei rendszert működtet, amelyben az egyik szólam(szekció)ban állandóan egy bizonyos hangzat jelenik meg, a másik pedig ettől eltérően mozog. Az eredmény egy lenyűgöző, szinte fizikailag tapintható atmoszféra: a harmóniabeli stabilitás színes, szabálytalan disszonanciákkal. Pärt egyébként többször beszélt erről a technikáról. Ő a tintinnabuli-technikát nem egyszerűen zenei komponensként látja, hanem filozófiaként vagy spirituális szervezőelvként. Szerinte a stabil harmónia az isteni tartalom, a másik szólam pedig a földi, testi, emberi.
A zenémet a fehér fényhez tudnám hasonlítani, amelyben ott van minden szín. Van egy prizma, amely megjelenítheti a színeket, és ez a prizma a hallgató lelke.
(Arvo Pärt a saját zenéjéről; idézet Hermann Conen White Light című esszéjéből.)
3. Cecilia, vergine romana
előadja a Francia Nemzeti Zenekar és Kórus, vezényel Kristjan Järvi
Arvo Pärt Rómából kapott felkérést az évezred elején a Cecilia, vergine romana című oratorikus mű megírására. A darabot Szent Cecília mártíromsága ihlette, a szöveg pedig egy, a Breviarium Romanumban talált kódexrészletből származik. A mű ajánlása Myung-Whun Chungnak, az ősbemutató karmesterének szól, illetve a Santa Cecilia Akadémia zenészeinek és énekeseinek.
4. III. szimfónia
előadja a Gothenburg Symphony Orchestra, vezényel Neeme Järvi
Pärt 1971-ben írta a III. szimfóniáját, közvetlenül a hat éves alkotói szünet előtt, amelyet követően aztán a nyilvánosság elé lépett az előbb tárgyalt tintinnabuli technikával.
A szimfóniában Pärt már szakít a szerializmussal, és érdeklődését a régizene felé fordítja, ihletői a gregorián ének, Machaut, a kora reneszánsz flamand komponistái. A darab talán nem elégíti ki azokat a hallgatókat, akik Pärt kiforrott, meditatív stílusát akarják hallgatni, viszont érdekes dokumentuma annak, hogyan jutott el a zeneszerző ehhez a hanghoz. Nem utolsósorban pedig ragyogó zene, örömteli muzsika, ahogy az alkotó jellemezte.
5. Cantus in memoriam Benjamin Britten
előadja a Magyar Állami Operaház Zenekara, vez. Benedek Tamás; km. Eisrich Antal ütőhangszereken
Zárjuk az összeállítást egy ismertebb alkotással. A mű a kottában is jelzett csenddel kezdődik és végződik; a zene pedig egy rövid a-moll kánon, amely egyszerűnek tűnhet, de hatásában és a csúcspontokban korántsem az. A Cantus Britten 1976-ban bekövetkezett halála után keletkezett, akit Pärt kivételes tisztaságú zenéjéért becsült nagyra.
Fejléckép: Arvo Pärt-montázs (forrás: Fidelio)
hírlevél
