Igazi világpolgár
Mischa Maisky Lettország szülötte, de világpolgárnak vallja magát. És ez nem afféle nagyotmondás. A legendás csellista mind a négy gyereke más országban született, a csellója olasz, a húrjai németek, a vonója pedig francia. Gyakran tiltakozik, ha orosznak nevezik, azt mondja, a szovjet útlevelében is az szerepelt, hogy zsidó.
Pjatigorszkijnál és Rosztropovicsnál is tanult
És ő az egyetlen a világon, aki ezt elmondhatja magáról. Rosztropovics „tele volt erővel és elviselhetetlen energiával”, azt tanácsolta neki, hogy miután már megismerte az orosz csellóiskolát, ismerkedjen meg a franciával is, hiszen ez a két irányzat létezik a világon. Pjatigorszkij már öreg volt, és a rákkal küzdött, mikor Maisky tanulni kezdett nála. „Ez volt életem legjobb időszaka” – mondta később. – „Nem azért, mert Pjatigorszkij jobb tanár volt Rosztropovicsnál. (...) Én voltam érettebb.”
Játszott Pablo Casals előtt is
A spanyol mester halála előtt kép hónappal egy izraeli hotelben Maisky eljátszotta Bach d-moll csellószvitjét. Isaac Stern, Leonard Rose és Alexander Schneider is jelen volt. Micsoda társaság! „Nagyon ijesztő volt Bachot játszani neki!” – mondta később Maisky, aki olyannyira elbúsult az alkalom után, hogy Sternnek kellett felvidítania. Casals egyébként azt mondta neki, hogy amit játszott, annak semmi köze nincs Bachhoz, de nagyon meggyőző.
Nem tartja Bachot barokk zeneszerzőnek
„Sokan mondják, hogy romantikusan játszom Bachot, amit elismerésnek veszek.” Szerinte Bachot barokk zeneszerzőnek nevezni egyenesen inzultáló a zsenijére nézve. „Nem csak kivételes intellektus volt, hanem nagyszerű ember is, aki szerette a finom ételeket és a jó italokat. Egyetértek Pablo Casalsszal, aki azt mondta, hogy nincs olyan érzelem, amit Bach ki nem fejezett volna.”
Figyelemmel kísér más csellistákat is
Több mint 50 felvétele van otthon más gordonkásoktól, akik Bach hat csellószvitjét játsszák. Szerinte minden felvételt és koncertet érdemes meghallgatni, még ha az előadó az ő elképzelésével szemben teljesen máshogy játssza a művet. Gyakran hallgatja újra a saját lemezeit is, hogy figyelemmel kövesse a fejlődését.