5 különleges eset, amikor Fischer Iván nem „csak” vezényelt

Alig van olyan hét, hogy ne szerepelne a hírekben valamilyen újító vagy formabontó kezdeményezéssel. Fischer Ivánról azt szokták mondani: éppúgy ért a közönség figyelmének felcsiholásához, mint a zenéhez. Mondhatjuk róla, hogy közszereplő – a szó nemesebb értelmében –, aki olyan kérdésekben hallatja hangját, mint a társadalmi tolerancia, a művészetek támogatása vagy a szimfonikus zenekarok jövője. Külföldön vizionáriusként emlegetik, itthon irigyeiből és csodálóiból is akad. Nevéhez kapcsolódik az Európai Hidak fesztivál, a budapesti Mahler Ünnep, a Mahler-lemezciklus, a Müpa Maraton és a gyerekkori otthonában kialakított Lakásszínház. Számos neves zenekarral dolgozott, mégis az 1983-ban, Kocsis Zoltánnal alapított Fesztiválzenekarral kötjük össze a nevét, amelynek megalapulása óta kreatív motorja.

Fischer Iván január 20-án ünnepli 70. születésnapját. Ez alkalomból összegyűjtöttünk néhány olyan momentumot az elmúlt évekből, amikor a karmester (és együttese) túllépett saját szerepkörén, hogy fontos társadalmi vagy művészeti kérdésben állást foglaljon – nemcsak szavakkal, hanem tettekben is.

Himnusz éjfélkor az elfogadás jegyében

Fischer Iván a BFZ legidősebb támogatójával, Berger Évával a Himnusz éneklése közben (Fotó/Forrás: Budapesti Fesztiválzenekar)

2021 első perceiben kisebb meglepetésre nem a köztársasági elnök újévi köszöntőjét sugározta az RTL Klub. Fischer Iván verbuvált különleges együttest a Himnuszhoz: gyerek, felnőtt, rendőr, ápoló, Krisna-tudatú hívő, autizmussal élő és Down-szindrómás beteg vett részt a performanszban, miközben a Fesztiválzenekar muzsikált. Az adás természetesen az elmúlt év szomorú valóságára reflektált. Miközben az emberiséget világjárvány tépázza, ahelyett, hogy az összefogás lehetőségét keresnénk, felerősödtek a kirekesztő hangok, a kormány kizárja a család intézményéből a melegpárokat, de még az egyedülálló szülőket – mindezt egy keresztény-konzervatív szólamok mögé bújtatva. „Azt szeretnénk elérni, hogy a tolerancia fejlődjön az emberekben, hogy ráébredjenek, együtt vagyunk és összetartozunk valamennyien. Ez a mi közös Himnuszunk, ezért énekeltük így” – mondta Fischer.

Menekültcsaládokat hívott meg BFZ-koncertre

„Nagyon elszomorított, hogy emberek ennyire tudnak félni, és hogy ilyen gyűlölettel fordulnak az oda látogató szerencsétlen menekült családok felé” – mondta a karmester, miután 2017 szeptemberében szinte polgárháborús hangulatot teremtett a Tolna megyei Őcsényben, hogy egy helyi vendéglátós legálisan hazánkban tartózkodó menekültcsaládokat üdültetett volna a panziójában. A vendéglátóst megfenyegette a falu, kiszúrták a kocsija kerekét. Fischer Iván meghívta a menekültcsaládokat az egyik Kakaókoncertjükre, s ugyanazzal a lendülettel meghívta az őcsényieket is, akik „annyira idegenkedtek attól, hogy együtt legyenek velük.” Az Afganisztánból érkező menekültek végül október 22-én ellátogattak a koncertre, Fischer pedig abban is felajánlotta a segítségét, hogy a gyerekek hangszertanulásában segít.

Éneklő zenekar

Amikor a Budapesti Fesztiválzenekar két éve Londonba látogatott, hatezer lelkes zenerajongó ünnepelte az együttest. Köztük David Attenborough, aki pár sorral feljebb ült tőlem a Royal Albert Hallban. A britek arra csodálkoztak rá, hogy a zenekar tagjai nem csak húzták-vonták Brahms VI. magyar táncát, hanem énekelték is a nótát: „Repül a szán, búsul a lány.” A Fesztiválzenekartól nem szokatlan a gyakorlat, Fischer pedig természetesnek tartja, hogy a zenészeknek énekelniük is tudni kell. Tulajdonképpen, ha félretesszük a szokások merevségét, az is.

Operát rendez

A Falstaff előadása a Müpában (Fotó/Forrás: Horváth Judit)

Gyerekként az Operaházzal szemben laktak, testvérével, Ádámmal együtt ott szerezte első zenei élményeit, a dalszínház kórusában pedig első muzsikustapasztalatát. Az operaházi munka sem maradt ki Fischer Iván életéből. Rövid ideig a Lyoni Opera zeneigazgatója volt, ahonnan végül távoznia kellett. Akkor az ottani igazgató azt hangoztatta, hogy „igen kevés olyan sikeres előadásról tud, amelynek karmestere egyúttal a darab rendezője is”.

Nos, akárhogy is, Fischer az utóbbi tíz évben erre rácáfolt. 2011-ben készült Don Giovanni-rendezését a New York Times „magával ragadóbbnak, kreatívabbnak és merészebbnek” tartotta, mint a legtöbb operaházi produkciót. A Figaro házassága félszcenírozott színpadra állításával kapcsolatban a karmester így nyilatkozott: „Azt nevezem organikus zenei színháznak, amelyben minden pillanatban ugyanazt a hangulatot fejezi ki a zene, és ugyanazt a színpad.” Amikor Verdi Falstaffját rendezte meg a Müpában, hasonló gondolatot fogalmaztunk meg az előadásról: „Fischer Iván nem a rendezés irányába tett kirándulást a Falstaff színpadra állításával, hanem a zeneiséget és a színpadiságot hangolta tökéletes összhangba.” Másfél éve saját, alternatív befejezésével készítette el Monteverdi Orfeóját, tovább tágítva a zenekarvezetői szerepkört. Közben létrehozta a Vicenzai Operafesztivált, Vörös tehén című operájáról pedig még szót sem ejtettünk, amely a tiszaeszlári vérvádról szól.

Közösségi élmények a Hősök terén

TérTáncKoncert 2017-ben (Fotó/Forrás: Stiller Ákos)

Fischer Iván egyike azoknak a klasszikus zenészeknek, akik felismerték, hogy a műfaj képviselőinek társadalmi szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy érvényt szerezzenek működésüknek és az adóforintokból történő támogatásuknak. Ezek közé a projektek közé tartozik a már említett Kakaókoncert-sorozat, az idősotthonokba tett zenés látogatások és az autizmusbarát-koncertek is.

2015-ben a Budapesti Fesztiválzenekar Fischer ötlete nyomán indította el a TérTáncKoncert-sorozatot, amelynek keretében az egész országból összegyűlve több száz gyerek táncol és énekel a Hősök terén. Az akció nem csak a zene fontosságára hívja fel a figyelmet. Még lényegesebb, hogy a leszakadó társadalmi rétegek felzárkózását hirdeti a művészetek segítségével. „De amikor kilépünk a koncerttermekből, minden alkalommal átéljük, mennyit jelent a zene az embereknek. Oda megyünk, ahol szükség van ránk.”

Fejléckép: Marco Borggreve