A Vízizene (Händel), a Kék Duna-keringő (ifj. Johann Strauss),a Moldva Smetanától, a Négy tengeri közjáték Britten operájából, a Peter Grimesból, A Villa d'Este szökőkútjai (Liszt), az Akvárium Az állatok farsangjából (Saint-Saëns), A Rajna kincse előjátéka (Wagner) – a tengerek, az óceánok, a folyók gyakran megihlették a komponistákat. Hol életadó, megtisztító a négy elem egyike, a víz, hol veszélyes, viharos és kiszámíthatatlan. Legtöbbször viszont fenséges, alázatot és tiszteletet parancsoló. 

1. Debussy – A tenger

Vladimir Ashkenazy és a Cleveland Orchestra

Az összes hazugság közül a művészet a legszebb

Debussy a tengerparton

– írta Claude Debussy. – "Szenvedélyesen szeretem a zenét. És mivel szeretem, nem hagyom, hogy a kopár hagyományok elfojtsák azt." Debussy festő volt kottapapíron: az ő zenéjét hallgatva színeket, illatokat, szavakat érzünk, nincs szüksége szavakra, hogy verset mondjon, nincs szüksége látásra, hogy láttasson.

A tenger (La Mer) c. szimfonikus vázlatnak nevezett alkotását 1903-ban kezdte el írni. "Talán nem tudják, hogy az én sorsom egy tengerész derék élete lett volna, és csak véletlenül kerültem el. De még mindig nagy szerelmem a tenger." Három élmény, három hangulatot foglal magába a mű. Az első tétel címe Hajnaltól délig a tengeren. A hárfa lágy pengése, a hegedűk le és felfutó hangjai közepette tűnik elénk a szelíden ringó tenger hullámainak képe. Igazi impresszionista zene: vissza-visszatérő témák, gyors tempóváltozások, bizsergő hangszerelés, a távolból fényes trombitahang.

A hullámok játéka c. tétel sejtelmes, titokzatos kezdése a Távol-Kelet zenéjének hatását hordozza magán. Debussy-re nagy hatással volt az 1899-es párizsi világkiállításon fellépő jávai gamelán zenekar, akik ütőhangszerekben gazdag, magával ragadó zenét játszottak. A zene itt szeszélyes, akár a tenger hullámai. A hangszerelésben gyakran alkalmaz szólóhangszereket (például a hegedűt vagy a fuvolát). "A zene kifejezheti a hullámok mozgását, a szél rezzenését" – írta a zeneszerző. Az utolsó tétel, A szél és a tenger párbeszéde energikussága már-már eposzi zárlatba torkollik. A trombiták és kürtök fanfárjai, a bombasztikus befejezés méltó a végtelen, háborgó és fenséges tengerhez.

"La Mer – soha nem unom meg, hogy hallgassam, hogy belélegezzem atmoszféráját" – írta a híres orosz zongoraművész, Szvjatoszlav Richter. "És minden alkalom olyan, mintha az első lenne!"

2. Tan Dun - Water Passion

A kínai zeneszerzőt nemcsak egyszerűen megihlette a víz, hanem hangszerré is tette azt. 1998-ban megírta a Water Concerto című művét, 2000-ben pedig (Bach 250. születésnapjára) egy sajátos jellegű passiót Máté evangéliuma szerint. „Amikor elolvastam a Bibliában a passiótörténetet, hallottam a szelet, a sivatag hangjait. Mások számára, akik a passiót olvassák, minden kép véres és vörös – de

én csak a sivatagi hőséget éreztem, a köveket és a vizeket.

Ezeken a hangokon keresztül formáltam meg tehát a történetet, fontos szerepet adva a víznek, amely nem egyszerűen a keresztség, hanem a megtisztulás és a megújulás jelképe. Ciklikus dolog: a víz elpárolog, felhő lesz belőle, esőként hull a földre, és újra elpárolog. A víz hangja a passiómban olyan, mint egy passacaglia-téma – mindig jelen van” – mondta a művéről a szerző. 

A passió előadásához vízzel teli edényekre, ütőhangszerekre, tibeti harangokra, kórusra, elektronikára, szimfonikus zenekarra és ősi kínai hangszerekre van szükség. Az eredmény egy lenyűgöző mélységű oratorikus mű, amely Krisztus keresztségével kezdődik, és amelyet csak teljesen elmélyülve érdemes hallgatni.

3. Muszorgszkij - Hajnal a Moszkva folyó felett

A Szovjet Állami Akadémia Szimfonikus Zenekara, vezényel: Jevgenyij Szvetlanov

Muszorgszkij alig néhány nappal a negyvenkettedik születésnapja után halt meg, a szegénység és az alkoholizmus vitte a sírba. Rengeteg kottát hagyott maga után, köztük a befejezetlen  Hovanscsina  című operát, amelynek egyik zenei betétje a születése óta önálló életre kelt, és kedvelt darabja a koncertrepertoárnak is. Ez a Hajnal a Moszkva folyó felett, amelyet a reggeli madárdal és a folyó lenyűgöző látványa inspirált. A függöny szétnyílik, és Moszkva városát látjuk 1682-ben, Nagy Péter cár idejében. A fafúvósok finom, melankolikus dallamai és a súlytalan kíséret inkább pasztorálszerű, mint városi hangulatot teremtenek. A művet nem Rimszkij-Korszakov, hanem Sosztakovics hangszerelésében mutatjuk.

4. Ravel – Egy bárka az óceánon

Jean-Yves Thibaudet (zongora)

A listából nem maradhat el Maurice Ravel, akit többször is megihletett a víz. Ennek leghíresebb példája a Jeux d'eau című apró zongoradarab, amelyet csak azért nem tárgyalunk bővebben, mert szeretnénk kevésbé ismert darabokról írni.

A Miroirs (Tükrök) című zongoraciklus minden egyes darabját a francia avantgárd Apacsok nevű csoport tagjainak ajánlotta, akikhez 1900-ban csatlakozott. 1904-ben kezdte komponálni a műveket, és a progresszív művészeti környezet jó irányba mozdította Ravelt, a Miroirs ugyanis rendkívül egyéni mű, persze hamisítatlanul impresszionista. Arpeggio hangzatok és sodró dallamok idézik meg a tenger hangjait, a darab a ciklus legnehezebb tétele. A Bárkát Ravel később szimfonikus zenekarra is hangszerelte.

5. Mendelssohn - Hebridák (nyitány)

Londoni Szimfonikus Zenekar, vez. Claudio Abbado

Fingal barlangja (Fingal's Cave) egy nevezetes tengerparti képződmény Staffa lakatlan szigetén, Skóciában, a Hebridák-szigetcsoportban. A barlang megihlette az Osszián-dalok hírhedt költőjét, James MacPhersont és Mendelssohnt is, aki 1830-ban varázslatos erejű nyitányt írt az élmény alapján, amit a szigeten szerzett. Ekkortájt dolgozott egyébként a Skót-szimfóniáját is, de a kirándulás annyira megihlette, hogy rögtön képeslapot küldött testvérének, Fannynak, amelyre ráírta a mű főtémáját.

Varázslatos módon hat rám a Hebridák

- írta. A nyitányban két fontos téma hallható, az első a barlang motívuma, a második pedig a hullámzó tengeré.