Megszeretni egy zeneszerzőt nem nehéz, főleg, ha az a zeneszerző Bartók Béla. Csak a megfelelő műveket, műrészleteket kell megtalálni. Mahlerhez a Titán-szimfónia III. tételét, Arvo Pärthoz a Cantust, Ligetihez a Lux Aeternát ajánlhatom. Kurtághoz a Stelét, Max Richterhez A négy évszak-átiratot, Terry Rileyhoz a Kronos Quartetnek írt G Songot.
De mi van, ha azt mondom, Bartók Béla zenéje a legtöbb zenehallgatónak még ma is disszonáns, idegen, ismeretlen? Lehet, hogy Önnek is. Ebben segít a következő lista. Használati utasításként annyit: hallgassa őket az általam ajánlott sorrendben.
Román népi táncok
Bartók legalább olyan elköteleződéssel kutatta a román népzenét Erdélyben, mint a magyart, ezért fájdalmas volt számára, hogy az első világháború 1914-ben közbeszólt.
Számára a népdal szeretete azonos volt a nép szeretetével
– írja Kroó György. Bartók mintegy 3400 román népi dallamot jegyzett le életében, amelyeknek egyik legmarkánsabb összefoglaló opusza a Román népi táncok. A nyitótánc egy Bot-tánc, amelyet egy fiatal legény jár, s végül akkorát ugrik, hogy belerúg a mennyezetbe. Különösen szép a negyedik, a bucsumi dallam, amelyet a zeneszerző egy cigány hegedűstől hallott.
Az alábbi felvétel azért értékes, mert az Óbudai Danubia Zenekar megszólalása előtt a Muzsikás együttes eredeti formájában is előadja a tánccsokrot.
III. zongoraverseny
I. tétel: Allegretto
Bartók életének utolsó másfél éve lázas munkával telt: sokat idézett kijelentése szerint így is teli bőrönddel ment el, lett volna még mit megírni. A III. zongoraverseny feleségének írt vallomás, s egyben egy olyan concerto, amelyet azért alkotott, hogy ha ő elment, Pásztory Ditta koncertezni tudjon vele.
Az első tételben már figyelmesek lehetünk a „női koncert” karakterére. Ezt a kifejezést a finom, lírikus hangvételű versenyművekre használjuk (ilyen Mozart „Elvira Madigan” zongoraversenye, Mendelssohn g-moll zongoraversenye vagy Schumann a-mollja).
Hogy szerzője búcsúnak szánta-e, nem tudhatjuk. A műben van valami a mindenen való túlemelkedés könnyedségéből, de benne érezzük az életbe visszatérő örömét, az életet újra megpillantó naiv rácsodálkozását, boldogságát is
– írja Kroó György. A versenymű másik forrása a természet, annak mozgalmassága, egyszerűsége, tisztasága, átláthatósága. Igazi bartóki szelídséget hallunk.
Allegro barbaro
Allegro barbaro: kottarészlet az 1913-as Nyugatból
Bartóki szelídség? Az Allegro barbaro, címével ellentétben, nem olyan zongoradarab, amihez szét kell szedni a zongorát. Kocsis Zoltán például az összkiadás-felvételén igencsak gazdagon szólaltatja meg, előadása kifinomult, táncos és ironikus karakterű. Hasonlóan érző interpretáció Érdi Tamásé (amelyet Kocsis is dicsért). Érdekes, hogy Bartók e zongoradarabjában érezhető leginkább az arab népzene hatása. A tempó sem motorikus, hanem rubato játszandó, mint a folkzene. A leggyakrabban előforduló, dallamalkotó kistercugrás afrikai elem.
Concerto
V. tétel: Finale
Bartók egyik legtöbbet játszott műve a Concerto, és nem véletlenül: ebben a nagyformátumú, szimfonikus zenekarra írt műben a zeneszerző eggyé olvasztja a Kárpát-medence kultúráját, atmoszféráját, egészen az arab területekig vezet, és az egyetemes zenetörténetbe is kikacsint, amennyiben megidézi Sosztakovicsot és Lehár Ferencet.
De figyeljünk most csak az V. tételre, a fináléra, amelynek életigenlését a kürtök fanfárja vezeti elő. Szabolcsi Bence „kavargó népünnepély”-nek nevezte a tételt, amelyben cseh és román motívumok is felbukkannak. Az utolsó szakasz pedig beethoveni gesztus: a sötétségből a fénybe való előlépést jeleníti meg a gomolygó zenekari szövetből kitörő fúvósok játéka.
Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára
IV. tétel: Allegro molto
Ha a bicska beletörik a Zene (mert így emlegetjük a bonyolult címet) első tételébe, érdemes a negyedikhez ugrani. Ennek az Allegro molto tételnek a ritmikája a bolgár népzenéből táplálkozik, bonyolult, de rendkívül mozgalmas: 3+3+2/8. Tehát 8/8-as ritmusú, de nagyon jól lekopogható.
Bartók szűkszavú ember volt, s ha ez a személyes kapcsolataiban távolságtartásnak is tűnt, annál több hasznát vette a muzsikában. Ebben a tételben egészen beethoveni magasságokig jut. A középső rondószakasz szenvedélyes csellódallama a 3. tételt idézi, aztán a hegedűk folklórihletésű zárószakaszba kezdenek, igazi magyaros pátoszt hallunk az utolsó hangokban. Csakhogy olyan ízlésesen volt az egész felvezetve, hogy az ilyesfajta „magyarkodás” (elnézést a kifejezésért) egyáltalán nem bántja a fülünket. Bartók tiszta forrásból dolgozott.
hírlevél
