„Ha egy koncert ½ 8-kor kezdődik, már hatkor ott vagyok a helyszínen. A színpadra lépés előtt egy órával már kész vagyok a vonó begyantázásával, mert az előadás kezdetéig még szükségem van arra az egyórás nyugodt időszakra. Ez az idő kell arra, hogy még egyszer átgondoljam vagy részleteiben átjátsszam a műsort.” – Perényi Miklós a koncert előtti rutinjáról a Parlando hasábjain.

Csodagyerek volt: 1958-as fénykép (Fotó/Forrás: FORTEPAN)

„A földön járás és a fantasztikum különleges, egyedi ötvözetei ezek a Beethoven-opuszok,

egy soha nem volt vaskosság, nyerseség, eruptív ösztön egyesül itt néha már-már misztikusnak ható filozófiával és a legmélyebb mélységekből felfakadó lírával.

Ezt a mondhatni szellemi nyelvet csak a zseniális előadóművész beszéli; ezekben a formákban, amelyek hol felrobbannak a feszültségtől, hol meg gyengédségükkel, boldogságra szomjazó hangjukkal szinte megbénítják előadóikat, csak méltó szellemi partnerként lehet eligazodni.” – Kroó György kritikája Perényi Miklós koncertjéről (Muzsika, 1999. június)

Perényi Miklós

„A vándorlástól feltöltődik az ember energiával. (...) Itt kezdődik a csend. Amikor meghallja az ember a méheket, a legyeket, az a csend. Ha nem hallja, akkor nincsen csend.” – Perényi Miklós A gordonka hangja című riportfilmben. A legendásan csendes művészről hatvan éves korában készült ez a portré, amelyből kiderült, hegyet mászni nagyon szeret.

Nekem az a sanda gyanúm, hogy Perényi Miklósnak születni kell.

Természetesen lehetnek titkai, de egy olyan kivételes zeneiség, mint az övé, nem húzható csak úgy elő a farzsebből.

1960-ban (Fotó/Forrás: FORTEPAN)

Viszont Miklós példája mindennél ékesebben bizonyítja azt, amire jómagam már nagyon régen rájöttem, tudniillik, hogy a tehetség nem arra való, hogy megkönnyítse az életet; éppen ellenkezőleg. Olyan munkára sarkallja az embert, amelynek révén felmérhetetlen távlatok nyílnak meg, soha nem tapasztalt katartikus élmények alakítják át a gondolkodást, valódi, tudományoskodástól mentes tudást birtokolhatunk. És talán elérhetjük a legfontosabbat: azt a fajta alázatot, amely tévedhetetlenül mutatja meg a végső célok eléréséhez vezető utat, anélkül, hogy megbénítaná a szellem teremtő erejét. Ezt minden közös munkánk alkalmával egészen közelről érezhettem, amiért örökké hálás vagyok neki.” – Kocsis Zoltán, amikor a Fidelio arról kérdezte, szerinte mi Perényi Miklós titka.

Kodály Zoltánnal

„Kodály mester a zenei részhez nem szólt, de a szőnyegre állt, és csinált néhány tornagyakorlatot, hogy csináljam utána. És aztán fekvőtámaszokat csinált, hogy azt is csináljam utána. És azt kifogásolta, hogy nagyon vézna vagyok, és meg kéne erősödnöm.” – Perényi Miklós első találkozásáról Kodály Zoltánnal.

Ami fáj nekem, hogy Bartókkal nem találkozhattam...

– mondta a gordonkaművész Schiff Andrásnak, aki meg is jegyezte, hogy hiszen Bachhal sem. – „Igen, igen” – mondta erre Perényi. – „De a fejemben az motoszkál, hogy ha Bartók idejében éltem volna, és eljátszom neki mondjuk a Rapszódiát, adtam volna-e inspirációt neki egy csellódarab írására.”

Perényi Miklós (Fotó/Forrás: Müpa Magazin)

Hogy ki a művész? „Egy hivatás gyakorlója, egy kifinomult tevékenység végzője, olyan előadói és alkotótevékenységet folytató egyén, aki eszközeit állandóan továbbfejleszti, elsősorban annak érdekében, hogy ezáltal minél több és mélyebb összefüggést mutasson meg illetve tárjon fel. Én kizárólag a leírt zeneműre összpontosítok.

Az, hogy át akarjak valamit adni, nem is jut eszembe, hiszen minden energiámat igénybe veszi, hogy azonosuljak a művel.

– Perényi Miklós a Parlando folyóiratnak arra, hogy mi a művész feladata, és ő kinek játszik.

Perényi Miklós olyan, mint egy természeti jelenség, mint egy fa vagy egy virág. Van, kisugároz, és az ember csak úgy léphet vele kapcsolatba, elfogadja pontosan úgy, ahogy van.

– Eötvös Péter zeneszerző.