November elején a koncertélet fókuszába is az elmúlás érzése és a halál utáni élet kerül, a nagy együttesek sorra tűzik műsorra a különböző zeneszerzők halotti misét feldolgozó kompozícióit. Mozart, Verdi, netán Brahms vagy Britten műveit a legtöbben jól ismerik,

Rajtuk kívül azonban sok remek komponista foglalkozott a témával, még ha alkotásaik némiképp háttérbe is szorultak a legnagyobbak mögött. Nem mindennapi érzés végigkövetni, hogy más-más korok és nemzetek alkotói hogyan gondolkodtak a halálról – néhány különlegesen szép darabot választottunk ki.

1. Biber: Requiem f-mollban – Dies irae

A mai Csehország területén született zeneszerző, Heinrich Ignaz Franz Biber valamikor 1700 körül írhatta f-moll hangnemű Requiemjét, ami nem is az egyetlen darabja a műfajban. Az eget-földet megmozgató Dies irae tételeket ismerve meglepőnek tűnhet ez a hamisítatlan barokk dallamvezetés, de a maga módján éppúgy kifejezi a végítélettel szembenéző ember zaklatottságát.

2. Liszt Ferenc: Requiem – Requiem aeternam

A magyar zene 19. századi büszkesége számos jelentős egyházi kórusművet írt, a Requiem azonban kevésbé ismert közülük. A férfikarra és négy szólistára írt, igen puritán hangvételű mű inkább meditatív hangvételű, csendes méltósága elmélyült gyászra ad lehetőséget. A szerző a komponálás során arra is törekedett, hogy műve liturgikus keretek között, tehát egy valódi gyászmisén is megszólalhasson. 

3. Saint-Saëns: Requiem – Agnus Dei

Bár alig tíz évet ugrottunk az időben Liszt és a francia Saint-Saëns művének keletkezése között, zenei stílus és hangulat tekintetében a két darab talán nem is állhatna egymástól távolabb. Ez utóbbi ugyanis gazdag és drámai zenekari kísérettel rendelkezik, az Agnus Dei hosszú bevezetője előrevetíti az áradó dallamokat, és már önmagában könnyeket csal a hallgató szemébe.

4. Sztravinszkij: Requiem Canticles

A listán szereplő legrövidebb mű csupán tizenöt percig tart, mégis kilenc tételt vonultat fel. Hat közülük a tradicionális miseszöveget dolgozza fel, valamint szerepel a műben egy hangszeres elő-, köz- és utójáték is. A tizenkétfokú Requiem Canticles Sztravinszkij egyik utolsó jelentős műve, melyre rávetül az élet végének közelsége, a darabot öt évvel a keletkezése után, a zeneszerző temetésén is eljátszották.

5. Penderecki: Lengyel requiem – Lacrimosa

A lengyel zeneszerző gyászmiséjéből legelsőként a Lacrimosa tételt komponálta meg, az 1970-es lengyel munkásfelkelés áldozataira emlékezett így tíz évvel később. A művet a Szolidaritás mozgalom meghatározó alakjának, a későbbi államfő Lech Wałęsának ajánlotta. A további részeket azután 1984-ben írta meg, 1993-ban és 2005-ben pedig  kiegészítéseket készített a darabhoz.

6. John Rutter: Requiem – Out of the Deep

Ez a részlet kissé kilóg a sorból, mert bár a kortárs angol szerző a latin miseszöveget dolgozta fel, abba két zsoltárt is beillesztett. A mélységből kiáltok kezdetű, 130. számú zsoltár az anglikán temetések gyakori darabja. Az erre a szövegre készült tétel hangvételét tekintve is kilóg a műből, a naiv hittel és bizalommal, szinte derűsen zengő Requiemben ez az egyszerű, csellószólóra és énekhangokra épülő részlet a csendes elmélyülés hangját szólaltatja meg.

7. Hidas Frigyes: Requiem – Agnus Dei

A szerző az 1956-os forradalom 40. évfordulójára írta fúvószenekarra, énekkarra és négy szólistára komponált Requiemjét. Ám a bemutató évében egy belga katonazenekar halálos repülőgép-balesetet szenvedett, így az ő emléküknek is ajánlotta a darabot. A mű talán legszebb tétele, a basszusszólóra épülő Agnus Dei a mély szomorúságból vezeti el az embert addig a pontig, hogy néhány pillanat erejéig a megnyíló égbe tekinthet.