Hubay Jenő, eredeti nevén Huber Jenő, 1858. szeptember 15-én született Pesten. Első hegedűtanára édesapja, Huber Károly volt, az Operaház koncertmestere és a Konzervatórium hegedűtanára. 1873 őszétől Berlinben folytatta hegedűtanulmányait, a korszak legkitűnőbb hegedűművészénél és tanáránál, Joachim Józsefnél. Amikor 1876 tavaszán végzett, visszatért Budapestre. Megismerkedett és összebarátkozott Liszt Ferenccel, többször előadták a XII. Rapszódiát és a Kreutzer-szonátát. 1878 májusában Liszt tanácsára Párizsba utazott (itt-tartózkodása alatt változtatta nevét a magyarosabb csengésű Hubayra), és hamarosan a szalonok kedvelt hegedűse lett. Az elkövetkezendő években Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon turnézott. Hamarosan visszatért Párizsba, hogy megismerkedjen Henri Vieuxtemps zeneszerzővel és hegedűművésszel, aki a fiatal magyar művészben látta utódját. Vieuxtemps javasolta Hubayt a brüsszeli Zeneakadémia professzori állásába. 1882. február 8-án nevezte ki a belga király Hubay Jenőt erre az európai fontosságú posztra. Hubay négy és fél évet töltött ott, majd 1886 nyarán visszatért Magyarországra, hogy az Oktatási Minisztérium kérésére a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakának vezetője legyen. Budapesten telepedett le, és a koncertező virtuóz életstílusát felcserélte a zeneszerzőével és tanáréval. Magyarország zenei életének egyik vezetője lett, négy hegedűversenyt és számos más művet komponált. Hegedűversenyei témáját a magyar cigányzenéből merítette, de vannak a nagy német romantikusok stílusát folytató művei is. 1919-től 1934-ig a Zeneakadémia rektora volt, a világ egyik legkiválóbb, legszínvonalasabb hegedűiskoláját teremtette meg itt. Olyan tehetségek tűntek fel munkája eredményeként, mint Geyer Stefi, Vecsey Ferenc, Szigeti József, Ormándy Jenő, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre, és világhírű vonósnégyesek egész sora. Hubay Jenő 1937-ben hunyt el.
Hubay Jenő hegedül:
hírlevél
