Arányi-Aschner György 1923-ban Budapesten született magyar- és németajkú családban. Családjában számos muzsikus volt, édesanyja zongoratanárként dolgozott. A Zeneakadémián Kadosa Pál és Pehl András tanítványa volt, Ferencsik Jánosnál tanult vezényelni. A diploma után a fővárosban és Székesfehérváron tanított, de katolikus hite miatt a kommunisták ellehetetlenítették a munkáját.

Arányi-Aschner György (Fotó/Forrás: Parlando)

1967-től a bécsi Raimundtheater korrepetitoraként dolgozott, két évvel később a Grazi Zeneművészeti Egyetem tanára volt, zeneelméletet, partitúraolvasást és hangszerelést tanított. A Floridai Egyetem díszdoktora volt, nyugdíjazása után Nagyfalván (Mogersdorf), a magyar-osztrák határ mellett élt.

Több mint 500 művet alkotott, köztük 5 szimfóniát, versenyműveket ,kamarazenét, kórusműveket, zongoraműveket. Stílusára egyaránt hatott a magyar népzene és az osztrák gyerekdal. Arányi-Aschner így beszélt a komponálásról: „Mindig megpróbáltam a zeneszerzői hajlamomat elfojtani. Csak ha végképp nem megy, akkor ülök le a kottalaphoz. De ha a belső hang megszólal – gyakran éjszaka közepén – azonnal nekiállok.

A hangjegyeket éppen csak rögzítem, mert úgy hallom, mintha diktálná valaki. Soha semmi sem öncélú: műveimben minden hangnak megvan a maga szerepe, mely szellemi elgondolás eredménye.”

Arányi-Aschner György május 24-én csütörtökön hunyt el. (Volksgruppen.ORF)