Klasszikus

A 10 fő erény

2015.03.19. 06:58
Ajánlom
Happy Birthday to You - énekelte a Take 6 és fújta bele trombitájába Erik Truffaz. Igazi sztárparádé köszöntötte a tízéves Művészetek Palotáját a március 14-i esti hangversenyt nyitó videó bejátszáson. A kétnapos koncertsorozat első fele a Nemzeti Filharmonikusok és a Nemzeti Énekkar káprázatos koncertjével zárult. Hogy mitől volt káprázatos? KRITIKA

1. A Himnusz. A hangversenyt bevezető videók és beszédek után Kocsis Zoltán egy pillanat alatt megteremtette a születésnap méltóságteljes ünnepélyességét. A Happy Birthday sokadik frappáns feldolgozása helyett nemes egyszerűséggel - kihasználva a zenekar és a kórus jelenlétét - elvezényelte a Himnuszt, melyet nem mindennapi élmény ekkora apparátussal élőben hallani. A Nemzeti Hangversenytermet betöltő Isten áldd meg ráhangolta a közönséget Brahms A párkák éneke című művére, mely teljes csendben, megelőző taps nélkül szólalhatott meg.

2. A kórus. A Nemzeti Énekkar a Himnusz után Brahms alkotásában is remekelt. A hatszólamú kórust használó darab minden szólama kristálytiszta és egységes volt. Ez a hat egység egy még nagyobb egésszé formálódott, harmóniáikból pedig sugárzott az egymásra való odafigyelés, a zene iránti tisztelet és a fegyelem. Egyik szólamalkatrész sem lógott ki sem dinamikában, sem hangszínben, a kórus lehengerlő erővel és megigéző líraisággal énekelt.

3. A kéz. Sajnos feltűnt, hogy a zenekari szólamok milyen pontosan, milyen egyszerre léptek be a beintéseknél... Sajnos, hiszen koncertlátogató fülünk gyakran hall aszinkronban megszólaló pizzicatókat vagy fokozatosan helyrecsúszkáló rezeket. Kocsis magabiztos instrukciói - s nyilván az összeszokott munka - nem engedtek meg efféle pontatlanságokat. Igaz, A párkák énekében akadtak szakaszok, mikor zenekar és kórus tempó és agogika terén pillanatnyi bizonytalanságba sodródott, mind Brahms művében, mind Bartók Concertójában ritkán hallott, egy hangszerként történő zenei indításoknak lehettünk fültanúi.

4. A magatartás. Ebben találhatjuk a kéz titkát. Kocsis higgadt, kimért mozdulatokkal igazgatta zenekarát. Minden gesztusa egyértelmű volt, mellőzte az önkényesen látványos túlzásokat. Mindezt úgy, hogy viselkedésétől egy percig sem éreztem őt zenén kívülállónak; maximálisan átélte, ami szól, s ami szólni fog, és a lehető legegyszerűbb eszközökkel adatott ennek hangot.

5. A magatartás 2.0. A pontos belépésekhez természetesen a zenekari tagok alázatos figyelmére is szükség volt. Ez néhol csak abban nyilvánult meg, hogy a fúvósok kisebb teatralitással tisztították ki hangszerüket, máshol viszont egy karmesteren csüngő szempár, a játékra kész testtartás vagy a többi szólammal való szemkontaktus jelezte, hogy mindenki együtt lélegzik a zenével.

6. A tempók. Az egyik legfeltűnőbb jelenség, melytől olyan gyakran játszott művek is, mint a Concerto lehetnek újszerűek, az a tempóval való játék. Kocsis elsősorban a darab második, negyedik és ötödik tételében vonatkoztatott el a népszerű felvételek tempóitól, és választott a saját értelmezését leginkább kifejező tempókat. Ám a legnagyobb bátorság nem egy-egy tétel metronómszámának megadásában rejlett, hanem a tételeken belüli, karakter- vagy hangszerváltásokhoz köthető tempóeltérésekhez. A Félbeszakított közjáték ordít ezekért a tempóváltásokért, és Kocsis ezúttal túllépett minden stilizáltságon, és merész, erőteljes karaktereket hozott létre a műben.

7. A párok karakteres játéka. Ezek a karakterek nem kizárólag tempóban jelentek meg. A Párok játéka izgalmas apróságokat tartogatott. A hangszerpároknak Kocsis külön-külön dinamikát, hangszínt és alapkaraktert adott. A fagottok staccatóit, a trombiták szekundpárhuzamait és a fuvolák naivan éneklő hangját mind karikaturisztikusan jeleníttette meg. A párok visszatérése előtti lassítás, a késleltetett hangok fokozott megváratása izgalommal és kíváncsisággal töltötte el a közönséget. Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok nem álltak be interpretációs irányzatok mögé, felismerhetően saját értelmezést alkottak.

8. Az eggyé tartozás. Számomra gyakran a legnagyobb zenei érték a csend. A „kevesebb néha több" elv mentén Kocsis fantasztikus hatást ért el: a Concerto tételei között le sem engedte a kezét, a zenekar lapozás és fészkelődés nélkül csapott bele a következő tételbe. Minden alkalommal csupán néhány másodpercnyi csend, de az a csend a legjobbféléből való... Életemben először volt részem élőkoncerten egy többtételes mű lemezszerű meghallgatására. Az öt tételt összefüggéseiben, dramaturgiai építkezésként lehetett hallani, nem pedig öt egymást követő zenei anyagként.

9. A még inkább egybetartozás. A következő lépcsőfok a közönség sokkolása, a taps ellehetetlenítése. Kocsis ugyanis még nagyobb egységben gondolkodott, egy egész estét tervezett meg, s nem hagyta, hogy a két elhangzó mű között hangot adjunk tetszésünknek. Szinte észrevehetetlenül kötötte rá A párkák énekének lenyűgöző basszusra épülő záróhangjára a Concerto kezdetét. Egy pillanatra sem hagyta, hogy zenész vagy hallgató kizökkenjen a zene világából, hangozzon ez a világ bármilyen közhelyesen is. Gondoljunk csak bele: utoljára a műsort megelőző Himnusz előtt üthettük össze a kezünket... Onnantól a Bartók-mű utolsó hangjának kicsengéséig - zenészeihez hasonlóan - a mi figyelmünket és fegyelmünket is elvárta, és meg is kapta.

10. A köhögéstelenség. Megkapta, hiszen légyen módszere bármilyen szokatlan, csodát tett a hangversenyteremben. A tételvégekre későn eszmélő közönségnek esélye nem maradt, hogy átadja a hatalmat pszichéjének, s kötelező köhögő rohamban törjön ki. Gúnynak tűnhet, hogy zárópontként kap helyet e téma, de a legkomolyabban mondhatom: klasszisokkal jobb élményt kaptam így. A varázsszó megint csak a csend. A jó zene-jó előadás párosítás füllel hallhatóan képes lekötni a közönséget. Ez a koncert a bizonyíték arra, hogy egy kulturált és/vagy kellőképp elvarázsolt koncertlátogató addig tudja magában tartani a köhögést, amíg szükséges. S hogy meddig szükséges? Kocsis szerint végig. Szerintem is.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

A színészek kérése ellenére sem teszteli hetente dolgozóit a Vígszínház

„Nem lehet, hogy ne lássunk a pénzen túl” – írta közösségi oldalán a Vígszínház művésze, Wunderlich József, aggodalmát fejezve ki az iránt, hogy a karantén után tesztelés nélkül kell színpadra állnia. Az ügyre Rudolf Péter is reagált.
Színház

Rudolf Péter értetlenül áll Wunderlich József támadása előtt

November 25-én a Vígszínház művésze a közösségi médiában súlyos vádakat fogalmazott meg a színház vezetőségével kapcsolatban: első posztjában a járványügyi intézkedéseket kifogásolta, később pedig a főigazgató nyilatkozatára reagálva egy közelgő bemutató próbaidőszakában történt esettel állt elő. A leírtakra Rudolf Péter közleményben reagált.
Színház

„Nem téged támadlak, a rendszert támadom” – Wunderlich József szerint Rudolf Péter kifordult önmagából

A színész alig néhány órával azután, hogy Facebook-bejegyzésben állt ki az állítása szerint nem megfelelő járványügyi intézkedések miatt, reagált Rudolf Péter HVG-nyilatkozatára, újabb visszaélésről rántva le a leplet.
Klasszikus

Junior Prima Díjat kapott tíz fiatal zeneművész

November 23-án átadták a Junior Prima Díjakat a magyar zeneművészet kategóriájában, az elismerést kiemelkedő teljesítményt nyújtó harminc év alatti fiatalok kaphatják.
Színház

10+1 érdekesség a magyar Charlie Chaplinről, Latabár Kálmánról

A 20. század egyik legkarakteresebb magyar színészét, a Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész Latabár Kálmánt Max Reinhardt is kora egyik legjobb alkotójának tartotta. Páratlan humorát az anekdoták mellett számos felvétel, kabaréelőadás és tévéjáték őrzi. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet Latyiról, a komédiák koronázatlan királyáról.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Adventi koncert a Belvárosi-templomban a Soproni Szimfonikusokkal

December 3-án ad adventi koncertet a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomban Magyarország egyik legrégebbi szimfonikus zenekara, az 1829-ben alapított Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekar.
Klasszikus ajánló

A várakozás reménysugara – a Tenebrae Kórus ad koncertet a Müpában

A hagyományoknak megfelelően idén is egy különleges kóruskoncert segíti az ünnepi hangolódást a Müpában, advent első vasárnapján az angol Tenebrae Kórus nyújt át egy csokorra valót karácsonyi dalokból és más egyházi témájú kompozíciókból.
Klasszikus interjú

„Az együttjáték olyan, mint egy megújuló energiaforrás” – Beszélgetés Fejérvári Zoltánnal

Fejérvári Zoltánt az utóbbi években a legváltozatosabb koncerteken hallhatta a közönség, emellett rendszeresen tanít is, idén kezdte meg oktatói tevékenységét Bázelben. A zongoraművésszel az egyedüllét fontosságáról, a kortárs zenéről és a zenetanítás feladatairól is beszélgettünk.
Klasszikus interjú

„Változatos az előttünk álló periódus" – Beszélgetés Somos Csabával

Ahogy Joseph Haydn klasszikus muzsikája remek párja Vajda János kortárs operájának, úgy erősítik egymást a Nemzeti Énekkar sokszínű repertoárjának dararabjai. A különböző feladatok azonban összetett képességeket igényelnek – nemcsak a kórustól. Somos Csaba karigazgatóval erről is beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Összecsapás a jégen – Orosz estre készül a Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Prokofjev és Sosztakovics művei szerepelnek a Nemzeti Filharmonikusok november 25-i koncertjén. A történelmi témájú Alekszandr Nyevszkij-kantáta sokak számára filmzeneként lehet ismerős.