Klasszikus

A Bach-paradoxon

2010.12.04. 07:47
Ajánlom
Iveta Apkalna és a rigai Kamer Kórus december 18-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben lép fel.

„Minthogy Kegyelmetek, eme városnak, Leipzignek Felettébb Bölcs Tanácsa engem a St. Thomas iskola cantorául elfogadott, [...] azt kívánja, hogy én revers erejével kötelezzem magam arra, mi az alábbi pontokban foglaltatik, nevezetesen: [...] 7. Hogy a templomokban a kívánatos rend megtartassék, olyképp intézem, hogy a musica túl hosszú ideig ne tartson, s nemkülönben úgy legyen megalkotva, hogy holmi operának ne tűnjék, hanem azt, ki hallgatja, inkább áhítatra serkentse."

Ezekkel a koreografikusan hosszadalmas mondatokkal fogadott engedelmességet Bach 1723. május 5-én kelt „munkaköri leírásában" Lipcse város tanácsának, saját kezű aláírásával és pecsétjével megerősítve. A büszke polgárok elvárásainak listája természetesen jóval hosszabb volt, és nem egy közülük problémák forrásává is vált az új Thomaskantor huszonhét éves szolgáltai ideje alatt. Többek között az itt idézett hetedik pont betartása sem zajlott zökkenőmentesen, nem mintha Bach valaha is komoly kísértést érzett volna magában arra, hogy a zenés színpad erőteljes gesztusokkal és affektusokkal manipuláló, templomi szolgálathoz az öntudatos protestáns gyülekezetek megítélése szerint legkevésbé sem illő területére tévedjen, hanem sokkal inkább azért, mert a hírneves orgonista elképzelése a rövid, áhítatra serkentő zenéről többnyire egészen más volt, mint munkaadóié. A funkcionális kereteket ugyan mindig pontosan betartotta, de egész életében hajlott arra, hogy elsősorban a hangok belső viszonyaira, kontrapunktikus lehetőségeik végtelen rendezettségére koncentráljon, olyan kompozíciós ideáloknak hódolva ezzel, amelyek az alkotói invenciót az egyes hangszerek megszólalási lehetőségeinek alárendelő, számos esetben pedig még a konkrét előadó képességeihez is igazított barokk művek ízlésvilágához mérten fantasztikusan absztraktnak tűntek. Ugyanakkor ezt a konzervatívnak és elvontnak számító érdeklődést szükség esetén nagyszerűen tudta ötvözni azzal a magától értetődő könnyedséggel, amellyel a korabeli szerzők az akár önmaguktól, akár másoktól való kölcsönzés gyakorlatának hódoltak.

Így például az 1731 nyarán lezajlott lipcsei tanácsválasztás tiszteletére komponált, BWV 29-es jegyzékszámot viselő kantátáját („Wir danken dir, Gott, wir danken dir") - amelynek egyes anyagait később a h-moll mise Gloriájának megformálásához használta fel - az esemény fényének emelése és saját szaktudásának bizonyítása érdekében obligát orgonaszólammal látta el, ez pedig nem volt más, mint a BWV 1006-os E-dúr szólóhegedű-partita nyitótételének átdolgozása. A virtuóz szóló egyébként, amelyet a jelek szerint minden egyes előadás alkalmával maga Bach játszott, fiaira hagyva a continuo ellátását, a hallgatóság tetszését is elnyerte, legalábbis erről tanúskodik a lipcsei újságok méltatása, amelyek híradásaikban „a Királyi és Választófejedelmi Udvari Komponista, Johann Sebastian Bach Úr" muzsikáját „éppannyira művészinek", mint „kellemetesnek" nevezték. Nem csoda, hogy a kantáta Sinfoniája az „orgona Paganinije", Marcel Dupré érdeklődését is felkeltette, arra késztetve a francia művészt, hogy orgonaátiratot készítsen belőle.

Ugyanaz az elvont érdeklődés azonban, ami a 18. századi polgárok hitéletének mindennapi gyakorlata számára már kissé túlzásnak bizonyult, a romantika emberfeletti iránti rajongásának nagyszerűen megfelelt. A transzcendens tökéletesség evilági leképeződését a zene sajátos törvényeinek szavakban megragadható gondolati tartalmaktól független viszonyrendszerében megjelölő új esztétika a 19. század elején az „abszolút zene" egyik leghatalmasabb képviselőjeként, a zene szakrális rangjának megtestesüléseként kezdte ünnepelni Bachot, mit sem törődve az egykori weimari Kapellmeister és lipcsei kántor műveinek nagyon is funkcionális vonatkozásaival. Az absztrakció azonban elsősorban nem technikai jellegű érdeklődéssel és csodálattal adózott a barokk mesternek, hanem viszonylag hamar egyfajta lelki inspirációvá változott. A 19. század közepének vallásossága a polgári protestantizmus tudatossága helyett titokzatosabb és nagyszabásúbb élményekre vágyott, amelyek nem annyira intellektuális szofisztikáltságuknál, mint inkább erejüknél és színgazdagságuknál fogva nyűgözték le hallgatóságukat.

A kor legnagyobb billentyűs virtuózát, Lisztet is hasonló okoknál fogva kezdték érdekelni az orgonában rejlő lehetőségek életének weimari évtizedében, amikor Goethe és Schiller szellemének feltámasztásán fáradozva óhatatlanul szembesült Bach megkerülhetetlen hagyatékával is. Amellett, hogy a korabeli német Bach-interpretáció igehirdetés-szerű határozottságának árnylatgazdagabb regisztrációval való felváltásáért küzdött, sőt a párizsi Alexandre cégtől egy hatalmas „hangszeröszvért" is rendelt, amelynek egyik manuálja orgonaként, a másik pedig zongoraként szólt, saját orgonaműveket is komponált (többek között éppen Bach nevére). Bár lipcsei kortársai a tématranszformációk és hatásos harmóniasorok narratív erejére bízott formai kísérleteit hajlamosak voltak ízléstelen hatásvadászatnak és sarlatánságnak minősíteni, a század végére zeneszerzői pozíciója - nem utolsósorban a fiatalabb nemzedékekre gyakorolt hatása következtében - éppen eléggé megerősödött ahhoz, hogy Max Reger még a hullámokon járó Paolai Szent Ferenc eredetileg zongorára készült legendáját is orgonára alkalmazza.

Az egyházi zene iránti érdeklődés erősödése a franciákat sem kerülte el a 19. század második felében. Az operaszerzők kivételével szinte valamennyi hivatalosan elismert francia komponista orgonista is volt ebben az időben, ez pedig a német zenétől hagyományosan elzárkózó országban is együtt járt a Bach-tradíció felvirágzásával, elsősorban César Francknak köszönhetően, aki Bach biográfusának, Forkelnek a tanítványától, Adolf Hessétől leste el a Bach-játék fortélyait. A korabeli lelki élet társasági vonatkozásainak megfelelően misztikus vonásokkal színezett francia katolicizmus Bach-értelmezése azonban természetesen legalább olyan távol állt az 1723-ban magát kellően visszafogott, illő áhítatot keltő kompozíciók létrehozására kötelező kántortól, mint a német romantika súlyos rajongása.

2010. december 18. 19:30 - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
KARÁCSONYI ORGONAESTEK

Iveta Apkalna és a rigai Kamer Kórus koncertje

J. S. Bach - Dupré: „Sinfonia" a 29-es kantátából (BWV 29)
César Franck: Három orgonadarab (A-dúr fantázia, Cantabile és Hősi darab)
Aivars Kalejs: „Lūgšana" (Ima); Toccata az „Allein Gott in der Höh sei Ehr" korálra
Liszt-Reger: „Der heilige Franziskus von Paula auf den Wogen schreitend" („Paulai Szent Ferenc a hullámokon")
Lett karácsonyi dalok
Brahms: Geistliches Lied, op. 30
Arturs Maskats: Agnus Dei
Ēriks Ešenvalds: „Piliens okeānā" (Csepp az óceánban)
Fauré: Pavane, op. 50

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„Az igazi függetlenséghez fel kell nőni” – Székely Csaba is megszólalt a Junior Prima-ügy kapcsán

A szeptember 20-i Junior Prima díjátadón az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést, melynek kapcsán a kulturális élet több szereplője kifejtette álláspontját.
Klasszikus

Egy húszéves zseni rémtörténete – korai Mahler-mű hangzik el a Müpában

A panaszos dal, Gustav Mahler első, teljes egészében fennmaradt műve a Grimm-testvérek hátborzongató meséjén alapszik. Bár a zeneszerző később két tételesre rövidítette ifjúkori művét, újrafelfedezése után igen népszerű lett az eredeti verzió is, amely most először hangzik el Magyarországon.
Vizuál

„Csak a magammal vitt pálinka mentett meg a fagyhaláltól” – Ata Kandó fotókiállítása az 1956-ban elmenekült gyerekekről

„Azoknak az embereknek, különösen a gyerekeknek a sorsát akartam megmutatni, akik nagyobb szabadságért harcoltak a kommunista Magyarországon” – mondta a 103 évet élt Ata Kandó fotóművész egy korábbi interjújában az 1956-os menekülthullám idején készített gyerekportréi kapcsán. Ezekből a képekből láthatunk most egy válogatást a PaperLab Galériában, Messzemenők címmel. 
Vizuál

Több ezer műtárggyal várja a látogatókat az Art Market Budapest

Több mint ötszáz kiállító művésszel és több ezer alkotással várja az Art Market Budapest az érdeklődőket október 6-9. között a Bálnában. Közép- és Kelet-Európa vezető művészeti vásárát a Duna-parti épület négy emeletén összesen mintegy 8.000 négyzetméteren építik fel. A vásár idei díszvendége Szerbia.
Színház

Átadták a VIDOR Fesztivál legjobb színészeinek járó díját a Rózsavölgyi Szalonban

Az augusztus 26. és szeptember 3. között megrendezett VIDOR Fesztivál legjobb női és férfi színészének járó díját Pokorny Lia és Király Dániel érdemelte ki a Keresztül-kasul című előadásban nyújtott alakításáért.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

A legismertebb élő ukrán komponista – Valentin Szilvesztrov 85 éves

Egy évvel ezelőtt még elsősorban a zeneélet új művei iránt fokozottan érdeklődő közönség ismerhette Valentin Szilvesztrov nevét, ám az orosz invázió kezdete óta a szerző műveit Európa-szerte játsszák az ukrán nép iránti szolidaritás jegyében.
Klasszikus ajánló

Kossuth-díjas művészek tisztelegnek a Zeneakadémián Cziffra György emléke előtt

A jazz, a népzene, a cigányzene és a klasszikus zene fúzióját teremti meg négy Kossuth-díjas művészünk Cziffra Györgyre emlékezve, a világhírű zongoraművész születésének 101. évfordulóján. Lakatos Mónika, Dresch Mihály, Szakcsi Lakatos Béla és Balázs János improvizációs estje november 5-én, 19.30-tól várja az érdeklődőket a Zeneakadémián.
Klasszikus ajánló

Egy húszéves zseni rémtörténete – korai Mahler-mű hangzik el a Müpában

A panaszos dal, Gustav Mahler első, teljes egészében fennmaradt műve a Grimm-testvérek hátborzongató meséjén alapszik. Bár a zeneszerző később két tételesre rövidítette ifjúkori művét, újrafelfedezése után igen népszerű lett az eredeti verzió is, amely most először hangzik el Magyarországon.
Klasszikus ajánló

Hiány két hang között – Nádas Péter és Haydn a BMC-ben

Az író nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett Nádas Péter Budapestje programsorozat egyik különleges összművészeti eseménye lesz a BMC-ben rendezett koncert.
Klasszikus ajánló

Négy fesztivál vendége volt szeptemberben az Anima Musicae

Gazdag programmal indította 2022/23-as évadát az Anima Musicae Kamarazenekar. A zene lelkéről elnevezett együttes négy rangos fesztivál meghívottjaként lépett fel.