Pálúr János orgonoművész, egyetemi tanár egykori oktatója meghatározó személyiségéről beszélt:

A magyar muzsikus társadalom az egyik legnagyobb pedagógusát veszítette el Baróti István orgonaművész, az Esztergomi Főszékesegyház orgonistája személyében, akinek sokak köszönhetik, hogy kivételes és közvetlen személyisége révén megtalálhatták hivatásukat. Hiteles életútja szavakkal és anélkül is, zenével és meggyőző kisugárzással mindazok boldogulását szolgálta önzetlenül és fáradhatatlanul, akik csak közelébe kerültek. Koncertjei ünnepnek számítottak a 70-es, 80-as években, melyre tanítványai mindig nagyon vártak, majd éppen csak az orgonapadon hagytak neki helyet a zsúfolt orgonakarzaton. Nem lehetett őt keretek közé zárni. Orgonaóráinak, mindenki felé nyitott szeretetének, áldozatkészségének csak június 23-án, hétfőn reggel lett vége. A Baróti-iskola az életről szólt, arra készített fel, nála csak megszeretni lehetett a zenész életpályát. Növendékeinek igazi barátja volt, a mester és tanítványa kapcsolat nála észrevétlenül ért el egy hihetetlenül inspiráló, nagy elhatározásokat és gyönyörű eredményeket hozó szintet. A Kárpáti és Baróti nevével fémjelzett II. kerületi zeneiskolai orgona tanszak az ő működése alatt fogalommá vált, ahol minden orgonálni vágyó fiatal megtalálta számítását. Csak kevesen tudták igazán, hogy a történelmileg meghurcolt magyar orgonaépítészetben tudásával mekkora hiányokat pótolt, hány helyen volt szellemi motorja orgonák újjászületésének. Kimeríthetetlen aktivitásával soha nem az elismerésért munkálkodott. Életének gyümölcsei elévülhetetlenül közöttünk maradnak: felnevelt művész-, tanár-, egyházzenész- és papi generációk, a nyolc éve elkészült MűPa orgonája és a 34 éve befejezésre váró esztergomi bazilika hangszere.

Vigh Andrea a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora az orgonista szavait idézve búcsúzott:

"Egy áldozás alatti orgonazenét hallgatva olyan nyugalom és fenséges tisztaság van a levegőben, hogy az ember úgy érzi: itt nem is kell szellőztetni. Maga a Tisztaság van jelen. "Baróti István orgonaművész, karnagy szavai ezek. Baróti Istváné, a magyar orgonisták egy nagy generációjának tagjáé, aki most itt hagyott bennünket. Halála pótolhatatlan űrt hagyott maga után minden területen, ahol munkálkodott. Mint előadóművész, mint kóruskarnagy, mint egházzenész, mint tanítómester, mint orgonaépítő, mint tudományos kutató végezte  felbecsülhetetlen értékű munkáját. Mindvégig tehetséggel, tisztességgel, emberséggel és vallásos elhivatottsággal. Barátai, kollégái, növendékei szerették kedves humorát, odafigyeltek dícsérve szigorú, de mindig igazságos véleményeire és tanultak bőséggel felhalmozott műveltségének forrásából. A Liszt Ferenc Zeneművészet Egyetem együtt gyászol a magyar zenei élettel és a templomok istenfélő népével.