Na jó, nem tudsz meg belőle mindent. De csirkekergető zene még nem volt ennyire jó, az biztos.
Az angolul kevésbé értőknek írom, hogy a dalban Merle Hazard bluegrass zenész arról énekel, hogy az apja atonális zenét komponált. A szerzeményei inkább gondolkodásra késztettek, és nem mosolygásra, szigorú 12-fokú sorokat használt, imádta a komplexitást, de túl absztrakt volt ahhoz, hogy táncra perdüljünk rá.
A refrén pedig: „Húzd rá a jó öreg atonális zenére, amit apu játszott!”
1:35-től pedig egy „„„atonális””” bendzsószólót hallunk. Na, ekkor kezdtem el fetrengeni a nevetéstől.
Van még egy rövid, stopperolt csend John Cage nevének említése után, na meg afelett is okkal sajnálkozik emberünk, hogy otthon senki nem játszik atonális zenét.
Tessék.
hírlevél
