"Örömmel értesítem, hogy az Ön brácsaversenye vázlataiban már elkészült, és már csak a partitúrát kell elkészíteni, ami bizonyos mértékig gépies munka. Ha semmi nem jön közbe, öt vagy hat héten belül elkészülök vele" - írta Bartók William Primrose brácsaművésznek. A partitúra azonban nem készült el, Bartók utolsó műve torzó maradt, sőt sokan úgy vélik, hogy a darab a befejezetlen művek egyik legproblematikusabb példája. A vázlatok alapján Serly Tibor készített el egy előadási változatot. Ugyan a Brácsaversenyt Serly minden igyekezete ellenére sem tekinthetjük autentikus Bartók-műnek, mégis izgalmas, "lét és nemlét határáról szól hozzánk ez a zene - s talán épp ez teszi különösen érdekessé, misztikussá".

Bartók javaslatára esett a rendező, George Höllering választása Lajtha Lászlóra, hogy a 30-as években úttörőnek számító, szociografikusan hű, dokumentarista eszközökkel készített filmjéhez kísérőzenét komponáljon. A Móricz Zsigmond Komor ló című elbeszélése nyomán írt forgatókönyv középpontjában a Cinege család áll. A magyar szórakoztató filmek sorából kiemelkedő alkotás e család sorsán keresztül mutat be egy letűnőben lévő világot. Höllering mozija „a magyar puszta, a pusztai emberek életmódjának egyetlen hiteles dokumentuma" - írja a film egyik elemzője. Lajtha rendkívül igényes és a filmben ábrázolt környezet mély ismeretéről árulkodó muzsikát komponált, melynek ezúttal nemcsak művészi értékéről, hanem a film dramaturgiáját erősítő hatásáról is meggyőződhetünk. A zeneszerző születésének 120. évfordulóját köszöntő koncerten a hattételes szvitváltozat csendül fel, az egyes tételek és a filmrészletek az eredeti film szellemében kapcsolódnak össze.