De az, hogy egy estén hallhatjuk Csajkovszkij és Beethoven D-dúr, monumentális, a hegedűirodalom két talán legnehezebb versenyművét, nos, erre már mindenki felkapja a fejét. (Azt, hogy a budapesti fellépés előtt pár nappal Dvorák és Goldmark hegedűversenyt játszik külföldön, már csak zárójelben merem megemlíteni a gyengébb idegzetűekre való tekintettel.)

A novemberi koncerten az Óbudai Danubia Zenekar fogja kísérni a művészt. Velük már a Csajkovszkij hegedűverseny kapcsán sikeresen dolgozott együtt, hiszen néhány évvel ezelőtt egy élő tévéközvetítés kapcsán rögzítették azt CD-re. „Az a csapat, amely a zenekarban akkor játszott, az évek során csak jobb lett, így ez a mostani koncert szerves folytatása lesz az akkori előadásnak” – mondta Szabadi Vilmos.

A zenekaron és a hegedűversenyeken kívül természetesen a helyszín sem idegen a művész számára, hiszen most novemberben negyedik alkalommal lép a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadára. „Az első fellépésemkor, még az úgynevezett „próbaüzemben” Mendelssohn hegedűversenyét játszottam Jurij Szimonov vezényletével, a Rádiózenekar kíséretében. Akkor még nem voltam annyira elragadtatva a terem hangzásától, de ennek az volt az oka, hogy még próbálgatták, állítgatták a hangvetőket. Fassang Lászlóval való közös koncertünk alkalmával viszont – amely egy évvel ezelőtt volt – nagyon komoly akusztikai fejlődést tapasztaltam, és könnyen lehet, hogy a hangzás azóta még jobb lett!”

Nagy külföldi hangversenytermek jól bevált gyakorlatát követve, bizonyos hangversenyek előtt a Müpában bevezető beszélgetést rendeznek Előhang címmel. A meghívott műsorvezetők, rádiós szerkesztők, zenetörténészek röviden ismertetik a koncertműsort, és megszólaltatják annak karmesterét, szólistáját, akik elmondják a hangversenyen felcsendülő művekkel kapcsolatos gondolataikat. „Úgy gondolom, hogy a komolyzene és a kultúra mostani körülményei minden közönséggel való találkozásnak jelentőséget ad. Fontos, hogy beszélgessünk a zeneművekről, megmutassunk egy-két érdekességet, és megpróbáljuk továbbadni azt a mániákus szeretetet, amivel a zenéhez közelítünk. Ennél fontosabb missziót nem tudok elképzelni, hiszen a kultúránk a jövőnk is. Ráadásul, tapasztalatom szerint, ilyen beszélgetések után sokkal kellemesebb, fesztelenebb, családiasabb a koncerthangulat.”

A hegedűművész október 25-től november 27-ig három országban a már említett opuszokkal koncertezik. Ezek a művek kb. 150 oldalnyi kottamennyiséget és napi 8-10 órányi gyakorlást jelentenek, amely időt egy stúdióteremben, professzionális felvevők és lejátszók között tölt. „Minden országban más, de mégis ugyanaz az elvárás: a legjobbnál egy kicsit jobban kell játszani. Erre próbálok felkészülni. A gyakorlást még variálom négy-öt km-es futással, és a stúdió mellett van egy edzőterem is. Ezt csak így lehet kibírni.” Persze a sok munkának eredménye is van. Számos elismerése, valamint az 1999-es és a 2002-es MIDEM-díj mellé Szabadi Vilmos nemrég nyerte el Wiener Belvedere Trio nevű formációjával a párizsi Le Monde du Musique által havonta kiadott Choc-díjat a Hungarotonnál megjelent Haydn Divertimentókért. Így olyan neves művészek névsorát gazdagítja, mint Leonard Bernstein, Riccardo Muti vagy Nikolaus Harnoncourt. „Minél több díjat nyer az ember, minél több jó kritikát hoz haza Amerikából, Japánból és a világ minden tájáról, annál gazdagabbá teszi magát és az országot is. Kultúránk zászlajának emelése nagyon fontos, de ugyanolyan lényeges a nevelés is. Ha körülnézünk a világban, észrevesszük, hogy környezetünk olyan mértékben le van pusztítva, hogy természetesen a benne lakó emberek lelke is vele pusztul. Ezt kellene megállítani a saját zenénkkel és az életszemléletünkkel.”

(2007. november 27. 18:30 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (Budapest) - Előhang – Szabadi Vilmos
zenekari hegedűestje; km.: Óbudai Danubia Zenekar; vez.: Héja Domonkos; műsorvez.: Kovács Sándor)