Klasszikus

A Carnegie Hall küszöbén

2004.03.25. 00:00
Ajánlom
Bogányi Gergely a családról és az egyenes beszédről Ha csupán szakmai életrajzába pillantanak bele a nem rendszeres koncertlátogatók, akkor is sejthetik, hogy Bogányi Gergely zongoraművész a maga 29 évével meglehetősen gyorsan és meszszire vagy inkább magasra jutott a pályán.

Néhány év alatt nagy formátumú előadóvá érett. Tanúi lehettünk ennek most a tavaszi fesziválon is, ahol Kelemen Barnabás hegedűművészszel adott koncertet - ezt a hangversenyt április 2-án a Carnegie Hall közönsége is hallhatja. Bogányi Gergely március 15-én Kossuth-díjat vehetett át Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.
Mekkora erőfeszítésébe kerül ilyen fiatalon megszervezni az életét, és közben megőrizni a harmóniát? Miközben hivatása a legteljesebb elmélyülést igényli, rohanni kényszerül.

- Azzal kezdeném, hogy nem vagyok fiatal, hanem éppenséggel öreg. Ez abból adódik, hogy rengeteg mindent csináltam, sokkal több mindenen mentem keresztül eddig is, mint normális esetben akár kétszer ennyi idős koráig az ember. Még nem találtam rá a megoldásra, amely némileg mentesítene a temérdek ügyintézés alól; a fellépések szervezésétől kezdve a banki és adóügyek útvesztőiben való eligazodásig.

- Mekkora erőfeszítésébe kerül ilyen fiatalon megszervezni az életét, és közben megőrizni a harmóniát? Miközben hivatása a legteljesebb elmélyülést igényli, rohanni kényszerül. Hogyan telik egy napja? Vannak-e kialakult szokásai? Hiszen hol itthon, hol külföldön turnézik, egyébként pedig vidéken él a családjával.

- Egy általánosabb rutin alakítja az életemet, és ez a művészet. A zene irányítja, kicsit magasabbról, mindennapi teendőimet. Az összes többi dolog ehhez képest mégis csak alárendelt szerepet játszik, mert a zenei hajtóerő a legerősebb bennem. Ezt nem én választottam, inkább kaptam.

- Hogy érti, hogy kapta?

- Az ember az ilyesmit kapja. Ami egyszerre kereszt is, meg öröm is.

- Nem lehet kitérni előle?

- Lehetetlen. Különben teljesen meghazudtolnám önmagamat, és a dolog egész igazságát, ami képtelenség.

- Vissza tud emlékezni első találkozására a zenével?

- Egy-egy villanás maradt meg abból, ahogyan az óvodában koncertezem. Meg egy kép otthon a zongoráról, amint egy ujjal pötyögtetek rajta valamit, amit a felnőttektől hallottam.

- Sok jó zenét hallott otthon?

- Édesapám karnagy, és mindig sok vendég volt nálunk. Kórustagok, akik állandóan énekeltek, édesapám pedig orgonadarabokat játszott zongorán. Sok Bachot. Ez az élmény hihetetlen erősen megmaradt bennem.

- Négyen vannak testvérek, mindegyikük muzsikus.

- Öt éven belül jöttünk a világra. Ennek rengeteg előnye van. S minthogy az álszerénység ugyanolyan rossz, mint a nagyképűség, egyszerűen el kell mondanom tényként, hogy nem ismerek olyan családot, ahol négy ilyen kvalitású zenész lenne. Fantasztikus muzsikusok a testvéreim, nagyon szívesen játszom velük együtt. Rendeztünk olykor Bogányifesztivált, ahol vagy egy zenekarral felváltva szólisták vagyunk - Bernadett fuvolista, Tibor csellista és karmester, Bence fagottos -, vagy pedig egyszerűen mi négyen kamarazenélünk.

- Egy finn zeneszerző kifejezetten a Bogányi testvéreknek írt zenedarabot.

- Ezt bemutattuk Finnországban és Magyarországon is. De mások is komponáltak már nekünk zenét.

- Mesélte egyszer, hogy lehetetlen lett volna gyakorlásra kényszeríteni - bár okos szülei ezt soha nem is tették -, mert ellenállt. De még zeneakadémista éveire is megőrzött valamit a dackorszakból.

- Sőt, most is van bennem jókora adag dac. Nem vetkőztem le teljesen.

- Kivel dacol most?

- Mindig mindenkivel.

- Már nincsenek nevelő szándékú tanárai, akik parancsolni akarnának.

- Parancsaik nincsenek, velük ma már kollegiális viszonyban vagyok. Szívesen járok volt mestereimhez kontrollra. Igénylem, hogy elmondják a véleményüket.

- Akkor hol itt a dac?

- Ott, hogy vagy elfogadom az instrukcióikat, vagy nem.

- És ezt meg is mondja nekik?

- Meg.

- Olyan kép él a nagyközönségben, azokban, akik nem beszélgettek soha magával, csak hallgatják zongorajátékát a koncerteken, hogy hihetetlenül kedves ember. Tud élesen fogalmazni, karcos lenni?

- Mostanában kezdek belejönni. Rá vagyok kényszerítve, mert olyan sok igazságtalanságot látok, amit egyszerűen nem lehet tolerálni. Meg kell mondani!

- Ki is tud harcolni dolgokat?

- Vannak, akik megértik az álláspontomat, vagy legalábbis észreveszik magukat.

- Felfedezhető hangversenyei műsorából is, hogy mely zeneszerzők állnak különösen közel a szívéhez. Gondolom azok, akik emberként is hasonlóak magához, vagy maga hasonló hozzájuk.

- Nem tudom, de azt igen, hogy igyekszem hasonulni hozzájuk. Egyrészt a zene megköveteli, hogy próbáljuk belehelyezni magunkat az alkotók érzelmi világába, másrészt hihetetlenül örömteli dolog a foglalkozás e magas szintű szellemi lényekkel. Például Bachhal. Nemes feladat. Hiszen mi más lehetne a célunk, mint hogy jobbá váljon a világ, s benne mi, emberek állandóan fejlődjünk. Bachnál nagyobb mestertől nemigen lehet tanulni. Óriási lehetőség, hogy napi kapcsolatban vagyok e géniuszokkal.

- Többször említette, hogy úgy érzi, nem illik bele a mai korba.

- Amikor látom, különösen a versenyeken, az ifjú zongoristákat, akik mindenáron a technikai tökélyre törekednek, s úgy vélik, minél hangosabb és gyorsabb a játék, annál üdvözítőbb, mellettük néha avíttnak érzem magam. S elcsodálkozom, mit is keresek én itt ebben a sokszor feszínes, zűrzavaros világban.

- Mikor döbbent rá erre?

- Már iskolás éveimben, ha nem is tudatosan, de ösztönösen éreztem, hogy én nem passzolok ebbe bele. Kicsit csodabogárnak néztek a társaim. Függetlenül attól, hogy azért legtöbbször normálisan viselkedtem, éppúgy, mint a többiek.

- Mi érdekli a mai világból?

- Például az autók. De annál jobban a tudományos fejlődés és a csillagászat.

- Szereti a klasszikus irodalmat? Van kedvenc írója?

- Dosztojevszkij fantasztikus, de még sokan vannak, akikért rajongok. A költők közül is jó néhányat föl tudnék sorolni, akik lenyűgöznek. Legutóbb éppen Wass Albertet fedeztem föl. És olvasmányélményeim élén talán Jáki Szaniszló írásai állnak.

- Hogyan talált rá a műveire?

- Egyszer édesapám a kezembe adott egy könyvet. Számos esetben az ő indíttatására tettem ez-azt az életemben, csupa jó dolgot. Átlátta, hogy egy könyvet vagy lemezt vagy bármit mikor kell nekem odaadni. Jáki Szaniszló írását úgy nyújtotta át, hogy mellékesen megjegyezte: azért értelmező szótár legyen a kezem ügyében. A tudományos jellegű könyvet akkor tényleg nem értettem meg első nekifutásra, de szinte letaglózott az a hatalmas tudás, ami belőle áradt. Aztán elolvastam még néhány könyvét, és eltökéltem magamban, hogy ezzel az emberrel mindenképpen szeretnék találkozni. Ha másképp nem, legalább egy kézfogás erejéig. És jött az alkalom, ugyanis édesapám Jáki Szaniszló testvérével volt jó kapcsolatban, s ilyenformán megismerkedhettem a professzor úrral, aki évente kétszer-háromszor hazalátogat Magyarországra, ugyanis Amerikában él. Tudománytörténész, teológiából és atomfizikából doktorált. Olyan polihisztor, akkora zseni, ami manapság párját ritkítja. És bencés szerzetes. Angolul, németül, franciául és olaszul publikál. Ha itthon van, vagy én vagyok Amerikában, találunk alkalmat a találkozásra.

- Hány éves a professzor?

- Rövidesen nyolcvan. Én meg huszonkilenc, tehát laza ötven év van közöttünk. S hasonlóképpen meghatott a páratlanul nagy zongoraművész egyéniség, Fischer Annie, aki engem, a tízéves gyereket ugyancsak komolyan vett annak idején, amikor volt szerencsém vele többször találkozni. Ez mindkettőjük emberi nagyságát bizonyítja.

- Az is különös, hogy volt indíttatása, bátorsága a tízéves gyereknek közeledni az akkor már idős, világhírű művészhez.

- Vonzott a nagysága. Azt kértem tőle: "Annie néni! Tessék nekem eljátszani az Esz-dúr szonátát." Először csak nagyot nézett, de ő is értékelte, hogy egy ilyen kis pici senki ezt kéri tőle. S ugyanígy Jáki professzor nem átall részletekbe menően beszélni nekem tudományos problémákról, méghozzá úgy, hogy azt én, az abszolút laikus meg is értsem.

- Fontosnak érzi, hogy a fizikumával is törődjön? A közelmúltban súlyos betegségen esett át. Le kellett mondania minden fellépését.

- Valóban majdnem nem éltem túl, ugyanis sokáig nem tudtam róla, hogy mekkora a baj. Nem pihentem, a munkát nem hagytam abba, pedig éreztem, hogy rosszul vagyok. Még mindig nincs minden teljesen rendben. Édesapámnak abban igaza van, amikor figyelmeztet: néha rossz nézni, hogy állandóan két végén égetem a gyertyát. Hát, ez így van. Bizonyára jobban oda kellene figyelni bizonyos jelekre.

- Az mindenesetre jó, hogy nem a város sűrűjében él, hanem a Dunakanyarban.

- Csodálatos véletlennek köszönhető, amiről megint csak azt mondhatnám: ajándék az élettől, hogy fölfedeztem - Váctól, ahol a szüleim élnek, nem messze - Zebegényben azt a környezetet s a házikót, ahol most lakunk a feleségemmel és a kislányommal.

- Mit lát Zebegényben, ha kinéz az ablakon?

- Barátságos, emberséges, gyönyörű természetet. És csend van. Csend.

Pályakép

1974-ben született Vácott. Négyévesen kezdett zongorázni, és hétéves volt, amikor egy országos versenyen különdíjat kapott. Három évvel később már megnyerte az első díjat. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára és a Helsinki Sibelius Akadémiára járt. Később az Indiana Egyetemen Sebők Györgynél folytatta tanulmányait. Mesterkurzusokon vett részt Dimitrij Baskirov, Murray Perahia, Rados Ferenc és Schiff András vezetésével. Számos zenei verseny nyertese (Ettlingen 1990, Epinal 1991, Budapest 1993, Finnország 1989-90-91), 1996-ban a budapesti Liszt Ferenc nemzetközi zongoraversenyen is első helyezést ért el. Szívesen játszik kamaramuzsikát. Testvérével, Bogányi Tiborral (cselló) és Kelemen Barnabással (hegedű) a zongoratriók nemzetközi versenyén 1999-ben Kuhmóban első díjat nyertek. Európa és több más földrész számos hangversenytermében adott szólóestet vagy játszott különféle zenekarok szólistájaként. Rendszeresen jelennek meg lemezfelvételei. 1996-ban Vác díszpolgárává avatták. 2000-ben Liszt-díjjal tüntették ki. 2001- ben Chopin valamennyi zongoraművét eljátszotta. A friss Kossuth-díjas művész rövidesen a Carnegie Hall közönsége előtt mutatkozik be.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World

Elhunyt Aretha Franklin

76 éves korában elhunyt Aretha Franklin, a soul legendás királynője, akinél nyolc éve állapítottak meg rákot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.