Liszt Ferenc Hungaria című szimfonikus költeménye a magyar hazafiság, a nemzeti öntudat és a szellemi tartás egyik legnemesebb megnyilvánulása.

A Hungaria az első igazán magyar stílusú szimfonikus költemény, amely a szabadságharc szellemiségét nem gyászban, hanem a jövőbe vetett hittel és felemelő erővel idézi meg.

A koncert második darabja, Dohnányi Ernő Változatok egy gyermekdalra című kompozíciója a magyar zenetörténet egyik legkedveltebb és legszellemesebb alkotása.

– írta az örök tréfamester a kottasorok fölé. A Gyermekdal-variációk többet árul el Dohnányi művészi személyiségéről, mint bármely megőrzött zongorafelvétele. Az 1914-ben született alkotásban aranyló derű, kifinomult mesterségbeli tudás és természetes virtuozitás fonódik egybe. A mű zongoraszólamát Várjon Dénes szólaltatja meg, akinek előadása mindig a zenei részletek iránti érzékenységet és a formai arányérzéket egyesíti.

Várjon Dénes Keller Andrással és a Concerto Budapesttel (Fotó/Forrás: Concerto Budapest)

Az est zárásaként Beethoven 3. (Esz-dúr) „Eroica” szimfóniája hangzik el, a zenetörténet egyik legnagyobb hatású és legforradalmibb műve. A komponista eredetileg Bonaparte Napóleonnak szánta a művet, ám amikor Napóleon az önkényuralom jelképévé vált, Beethoven visszavonta ajánlását.

A szimfónia négy tétele egy hős útját és küzdelmét idézi meg: az első tétel hatalmas energiája a hősi akaratot, a gyászinduló a veszteség fájdalmát, a scherzo az élet újraéledését, míg a záróvariációk a megdicsőülést fejezik ki. Az Eroica az emberi kitartás, a teremtő szellem és a szabadságvágy zenei megtestesülése – mindazé, amiért 1956 hősei is kiálltak.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Várjon Dénes (forrás: Concerto Budapest)