Aligha lehetett volna jobban ráhangolódni Mozart két versenyművére, mint egy lassú sétával Esztergomban: mivel a Klassz a pARTon! esti koncertjére ingyenes volt a belépés, ezért elszórtam a pénzt egy cukrászdában, szívtam a Duna-parti friss levegőből, átnéztem Szlovákiába az innenső partról, aztán irány a vár.
Josef Špaček és Érdi Tamás egy-egy Mozart-versenyművel jött Esztergomba, a koncerten a Grazioso Kamarazenekar Hamar Zsolt vezényletével muzsikált. Hogy-hogy nem, a nyári koncertek gyakran esnek a körülmények áldozatául, most hasonló történt: az esőre álló időben a Vármúzeumban tartották meg a hangversenyt, amely viszont csak este 10 óráig állt a Klassz a pARTon! szervezőinek rendelkezésére.
Josef Špaček és Hamar Zsolt (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
I
Josef Špaček – nem néz ki annyinak sem – harmincegy éves, a Cseh Filharmonikusok történetének legfiatalabb koncertmestere, rendszeresen zenélt a tavaly elhunyt Jiří Bělohlávekkel, Valerij Gergijevvel, Semyon Bychkovval. Janáček, Dvořák és Suk versenyműveiből nagy sikerű lemezt készített. (Járt már egyébként nálunk, még a Curtis Intézet muzsikusaként a MÁV Zenekarral játszotta Barber Hegedűversenyét.)
Mozart A-dúr hegedűversenyében (K. 219) a szokatlanul kevés, illetve feltűnés nélküli vibrato keltette fel az érdeklődésem, amely folytán a versenymű ugyan kevesebb érzelmességgel, édességgel szólt, de annál több frissességgel, üdeséggel. Az Allegro aperto, most részint a zenekar méreteit tekintve is illő módon, sokkal szelídebb, mint más előadóknál (– érdemes meghallgatni a vehemenciát, ahogy Isaac Stern ugyanennek a tételnek nekiáll). Mozart az aperto (szabadon) utasítást az operáiban használta a legtöbbször, így hát magától adódik, hogy az amúgy is operásan komponáló zeneszerző muzsikájába az előadó minél több tartalmat – drámát, történetmesélői attitűdöt – vigyen. Špačeknek ez a zárószakaszt megelőző kadenciában sikerül leginkább.
Josef Špaček (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
A versenymű középső tételének (Adagio) nagyszerűségéért viszont elsősorban a zenekar felel. Hamar Zsolt olyan karmester, aki érzelmeket tud kelteni a zenekar hatalmas hangszerén. A Grazioso tehát hol előretört a szólista mellett, hol megágyazott neki, de a frázisok gyönyörű megformáltságát mindig a figyelem központjában tartva zenélt.
Špačeknek egyébként sokkal jobban állnak a különböző zenei karakterek, a versenyművet tolmácsolva az érzelmesség helyett inkább a kiváló technikával és a makulátlan hangzással nyújtott kivételeset. A harmadik Rondó tételben tehát remekelt: a „törökös”, a 2/4-et hárommal váló szakaszban és később a követő kódában, ahol az eddig tartalékolt energiák is elszabadultak.
Nagy érdeklődés fogadta a koncertet (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
II
Miután Mozart megszabadult az arisztokrácia szolgálatának kötelékétől, 1782 és 1786 között Mozart tizenegy ragyogó zongoraversenyt írt a közönség igényei szerint. Ezek közé tartozik a No. 23-as A-dúr zongoraverseny (K. 488) is, amely áhítozó, vágyakozó tónusa és fenséges tisztasága folytán azóta is a közönség kedvencei közé tartozik. Érdi Tamás a zongoraszólam első pár ütemében mintha nehezen talált volna el ahhoz a koncentrációhoz, amely egyébként a concerto további részeit vitán felül jellemezte. Az I. Allegro tételben egyébként áldásos párbeszéd és összhang alakult ki a zenekar és a szólista között, de a tételt illetően a kadencia volt az, amelyben Érdi igazán mély tartalmat tudott „felhozni”.
Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
Pontosan este tíz órakor kezdődött a második tétel: ezt onnan tudom, hogy megszólalt a bazilika harangja, és meglepett, hogy Érdi Tamás a nyolcadik (és utolsó) harangütés után nem várt – meddig harangoznak vajon? –, hanem rögtön leütötte az Adagio első, fisz-moll akkordját. Számolta vajon? Én azt hiszem, hogy igen. Ebben a tételben nyűgözött le a zongoraművész sajátos rubatója, amely számomra felismerhetővé teszi a művész játékát. Ez az a fajta rubato, amelyet nem elsősorban a hatáskeltés alakít, hanem a zenei mondatok, szekvenciák, struktúrák egymásutánja. Azt mondhatnám, hogy „beszédszerű” ez az interpretáció, és kialakulásának oka a zene értése mellett a művész darabtanulási módszere is lehet.
Hamar Zsolt és Érdi Tamás (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
A zárótétel jutalomjáték volt Érdi Tamás számára, ekkor szabadult fel leginkább a játékban, illetve abban, hogy muzsikálásban a Grazioso eleven, odafigyelő partner. Hamar Zsolt látványos dirigensi mozdulatai egyébként már önmagukban segítenek a zene befogadásában – erősítik a karaktereket, s ez sem utolsó szempont egy belépőjegy nélkül látogatható koncert esetében, ahová olyan közönség is eljut, akik egyébként nem gyakori hangversenylátogatók.
Ráadásként Érdi és Špaček egy Mozart-szonátatételt játszottak együtt. Ezt már elfelejtettem „nagyítóüveggel hallgatni” (Kodály mondása), de épp ez jelzi, hogy hát persze, jó volt ez is.
Hamar Zsolt, Josef Špaček és Érdi Tamás a koncert után (Fotó/Forrás: Érdi-Harmos Réka)
hírlevél
