Gustav Mahlert halála után ötven évre csaknem elfelejtették a zenehallgatók, s jobbára csak karmesterként emlékeztek rá, az utóbbi újabb jó fél évszázad közönsége azonban a szívében hordozza zenéjét. Az osztrák zeneszerző életművének, aki tíz monumentális szimfóniáján kívül alig egy-két művet jegyzett, hasonlóan lelkes rajongótábora van, mint Beethoven vagy Wagner alkotásainak.
Mahler szimfóniái – a zeneszerző sokat idézett mondása szerint – magukban hordozzák az egész életet az alantastól a magasztosig. Monumentális, „szeizmikus” művek az 1888-ban befejezett Titán-szimfóniától az 1908-9 között befejezett Kilencedikig.
„Mahler műveinek líraisága hihetetlenül megindító... Áthatja őket egyfajta vég nélkül áradó, már-már isteni szeretet – különösen a lassú tételeket”
– véli Fischer Iván. – „A Dal a Földről című ciklusban például az E hangon kitartott, hosszan, szinte végtelenül elnyújtott, vágyakozással teli crescendo vezet el a Búcsú utolsó részéhez, amely leginkább a kozmikus jelzővel illethető. Az énekszólamot különböző irányba haladó és sebességgel mozgó, lebegő meteorok, tárgyak, részecskék, csillagok ölelik körül. A légkört elhagyva visszatekintünk gyönyörű, kék és zöld színben pompázó bolygónkra. Amikor Mahlert vezénylem, megosztom a közönséggel azokat a képeket, érzéseket, amelyeket a zenéje ébreszt bennem.”
A Fesztiválzenekar első Mahler-lemeze, az VI. szimfónia 2006-ben jelent meg a Channel Classics kiadónál, azóta ezt további nyolc követte. (Fischer több interjúban is említette, hogy a VIII. Ezrek szimfóniáját nem vezényli.) Idén a Dal a Földről című darab zárja a ciklust. A felvétel 2017-ben a Müpában készült, Gerhild Romberger mezzoszoprán és Robert Dean Smith tenor működik közre énekes szólistaként.
Az új lemezről a Guardian kritikusa ekképp írt:
„Fischer Iván Mahler-ciklusa ragyogó lezárást kapott, amely minden Mahler-rajongó számára kötelező darab. [...] A BFZ friss és eleven játékának köszönhetően kimagasló élményben lehet részünk.”
A teljes diszkográfia itt böngészhető.