Klasszikus

A dalnok ereje

2021.10.28. 09:40
Ajánlom
Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie adott koncertet a Liszt Ünnep alkalmából október 12-én a Müpában, ahová a neves bariton ismét a dalirodalom különleges darabjait hozta magával.

Majdnem tizenöt év telt el azóta, hogy Thomas Hampson, a legnagyobb operaházak ünnepelt baritonja először állt a Müpa színpadán. akkor nagy lelkesedéssel szólt a terem adottságairól, külön öröm, hogy – amint a ráadás előtt megjegyezte – most is ilyen jó érzéssel tért vissza hozzánk. Akkor is dalokat énekelt, többek között Liszttől is, és miközben a világhírű bariton még mindig különleges viszonyt ápol a műfajjal, az eltelt időt nem lehet tagadni: most már közel sem azok énekének legfőbb jellemzői, mint egykor voltak. Az Orchester Wiener Akademie és Martin Haselböck közreműködésével meglepő erényeket és hibákat mutató koncertet kaptunk.

Az első szám teljes egészében a zenekaré volt, Liszt Prométheusz című szimfonikus költeménye közben még nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy

a hangzás egyfajta durvasága, csiszolatlansága a kifejezést szolgálja-e, vagy hibának tekinthető, hiszen az egekkel harcoló titán alakjához tulajdonképpen illettek az efféle zenei megoldások, mindez bizonyos pontokon mégis túlzásnak hatott.

Az igazság valahol a két véglet között helyezkedett el, mert bár a zenekar a dalokban és a második részben felcsendülő Bruckner-szimfóniában tudott szebb, kimunkáltabb hangszínt is megszólaltatni, egyes hangszercsoportokkal nem lehettünk maradéktalanul elégedettek.

211012_ThomasHampson_OWA_004_c_Nagy_Attila_Mupa-152926.jpg

Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A koncert első fele teljes egészében Liszt köré szerveződött, az egyetlen művet, amit más szerző komponált, ő hangszerelte át zenekarra (kivéve a ráadást). Az első dal,

Schubert Der Doppelgänger című alkotása a hivatalos program talán legjobban sikerült része lett, a vadromantikus, sejtelmes hangulat, a finom fokozások, a hátborzongató feszültség mind az énekes, mind a zenekar legjobb oldalát domborították ki,

igazán szép pianókat, érzékeny árnyalatokat hallhattunk. Aztán dalra dal következett, és azt érezhettük, hogy valami nincs rendben. Thomas Hampson nem azt hozta, amit vártunk tőle, produkciója hagyott maga után kívánnivalót. Szembesülni kellett vele, hogy az énekes már nem fiatal, idén töltötte be a hatvanhatodik életévét. A kor elsősorban nem is a hangján hallatszott, habár valamelyest gyakoribbá váltak azok a kevésbé sikerült megoldások, amelyeket bírálói már fénykorában is felróttak neki, helyenként egy-egy kiüresedő hang, erőltetett forte, megtörő váltás ejtett foltot az előadáson.

A fő hiányérzetet azonban nem ez okozta, a korábban lenyűgöző magabiztossággal, kisugárzással és erős színpadi jelenléttel rendelkező énekes mintha veszített volna a kiállásából,

már nem egy erős, mindenkit magával ragadó férfi jelent meg előttünk, hanem valaki, aki megszokta, hogy ilyennek látszik, próbálja a hatást a begyakorolt eszközökkel elérni,

ám hiányzik mögüle egy bizonyos erő, amit sokkal nehezebb szándékosan szabályozni. A legproblémásabb, az utolsó dal, a francia szövegű Bolygó zsidó után akár elégedetlenül is távozhattunk volna a szünetre, ám a hazai közönség szerencsére megbocsátó a kedvenceivel szemben, így ráadás következett, az előzőektől különböző karakterű és kifejezésmódú dal. Persze valóságos tanulmányt lehetne arról írni, mekkora különbség lehet egy énekes esetében a hivatalos program és a ráadás között, természetesen a pszichés folyamatok is nagyban rányomják a bélyegüket a hangi teljesítményre. Minden bizonnyal ezek a tényezők is közrejátszottak, hogy Hugo Wolf Der Rattenfänger című dala egészen különleges élményt jelentett. Az egyszerre vad és játékos darab előhozta Hampsonból a színészt, a tökéletes zenei megformálás helyett egy komplex, hatásos produkciót élvezhettünk. Szinte úgy érezhettük, az énekes egy könnyűzenei számot ad elő, így levonhattuk a tanulságot:

ha nem is számíthatunk Hampsontól ugyanarra, mint egykor, megfelelő repertoárválasztással tud még meglepetéseket okozni.

211012_ThomasHampson_OWA_024_c_Nagy_Attila_Mupa-153219.jpg

Thomas Hampson (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A szünet után ismét a zenekaré lett a főszerep, Bruckner 3. szimfóniája hangzott el. Ezzel a korábbi verziójában Wagnernak ajánlott és az ő zenéjét idéző kompozícióval a koncert egyfajta “előtt és után” ívet járt be, mivel Martin Haselböck már a Liszt-daraboknál is szépen kiemelte a Wagnerrel kapcsolatot mutató vonásokat. A karmester kívülről szokatlannak ható mozdulataival is jól egyben tartotta a zenekart, a pontosságban és az egyértelmű interpretációban nem volt hiba. A rézfúvósokra igen nagy szerepet rovó részletekről már nem lehet ilyen maradéktalanul pozitívan nyilatkozni, miközben néhány szólónál – különösen a trombiták esetében – szinte megállt a levegő, akadtak kontúrtalan vagy pontatlanul intonált frázisok is.

A többi hangszercsoport maradéktalanabb élményt szerzett, a vonósok az egész est legegyenletesebb teljesítményét nyújtották, de emlékezetes volt néhány fafúvós szóló is.

A német nyelvterülethez kötődő romantikus zene sokszínű palettáját tárta a hallgatóság elé Thomas Hampson, Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie koncertje. Ahogyan a korszak művészete megkívánja, nagy egyéniségek léptek színpadra, akiknek talán nem vitathatatlan a műértelmezésük, ám így is mindenképpen érdemes odafigyelni, mit akarnak nekünk mondani a zenéről.

Fejléckép: Thomas Hampson (fotó: Nagy Attila / Müpa)

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Vizuál

5 érdekesség az új Woody Allen-filmről

A 86 éves örökifjú Woody Allen újra elbűvölő filmet készített. A filmtörténeti hommage-nak és keserédes vígjátéknak is egyaránt kiváló filmje, a Rifkin fesztiválja az év vége egyik legjobb moziélményének ígérkezik.
Zenés színház

Régi-új mesék – Beszélgetés Székely Krisztával

A Hoffmann meséinek van terjedelmes mennyiségű hiteles kézirata, kritikai kiadása, de nincs definitív verziója. Fodor Géza „ismeretlen remekmű”-nek nevezte Offenbach befejezetlenül maradt operáját, amelyre – szintén Fodort idézve – önmagában nem, csak interpretációtörténetileg tekinthetünk. Ezt a történetet írja tovább az Opera előadása, amelyet Székely Kriszta rendez.
Zenés színház

Polyák Lilla 20 év után távozik a Madách Színházból

A színésznő a hírt Facebook-oldalán jelentette be, köszönetet mondva a színház dolgozóinak az eddigi közös munkáért.
Színház

Wunderlich Józsefet két hétre felfüggesztette a Vígszínház

Ahogyan beszámoltunk róla, Wunderlich József a múlt héten többször is nyilvános Facebook-posztban kritizálta a Vígszínház vezetőségét, bírálta a Covid-ellenes intézkedéseket, illetve egy kolléganőjével szembeni bánásmódot. A színház belső vizsgálat lefolytatása mellett döntött.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Magnificat, az örömteli várakozás himnusza

Számos zeneszerzőt megihletett a bibliai szövegre épült keresztény himnusz, a Magnificat, mely hagyományosan az adventi várakozás során szokott elhangozni.
Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Klasszikus ajánló

Decemberi kanapékoncertek a Bécsi Filharmonikusokkal

A koronavírus miatti lezárás következtében a Bécsi Filharmonikusok idén télen sem tud közönség előtt játszani, ezért az emberek otthonába viszi el a muzsikát.
Klasszikus interjú

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Klasszikus ajánló

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.