Klasszikus

A dalnok ereje

2021.10.28. 09:40
Ajánlom
Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie adott koncertet a Liszt Ünnep alkalmából október 12-én a Müpában, ahová a neves bariton ismét a dalirodalom különleges darabjait hozta magával.

Majdnem tizenöt év telt el azóta, hogy Thomas Hampson, a legnagyobb operaházak ünnepelt baritonja először állt a Müpa színpadán. akkor nagy lelkesedéssel szólt a terem adottságairól, külön öröm, hogy – amint a ráadás előtt megjegyezte – most is ilyen jó érzéssel tért vissza hozzánk. Akkor is dalokat énekelt, többek között Liszttől is, és miközben a világhírű bariton még mindig különleges viszonyt ápol a műfajjal, az eltelt időt nem lehet tagadni: most már közel sem azok énekének legfőbb jellemzői, mint egykor voltak. Az Orchester Wiener Akademie és Martin Haselböck közreműködésével meglepő erényeket és hibákat mutató koncertet kaptunk.

Az első szám teljes egészében a zenekaré volt, Liszt Prométheusz című szimfonikus költeménye közben még nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy

a hangzás egyfajta durvasága, csiszolatlansága a kifejezést szolgálja-e, vagy hibának tekinthető, hiszen az egekkel harcoló titán alakjához tulajdonképpen illettek az efféle zenei megoldások, mindez bizonyos pontokon mégis túlzásnak hatott.

Az igazság valahol a két véglet között helyezkedett el, mert bár a zenekar a dalokban és a második részben felcsendülő Bruckner-szimfóniában tudott szebb, kimunkáltabb hangszínt is megszólaltatni, egyes hangszercsoportokkal nem lehettünk maradéktalanul elégedettek.

211012_ThomasHampson_OWA_004_c_Nagy_Attila_Mupa-152926.jpg

Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A koncert első fele teljes egészében Liszt köré szerveződött, az egyetlen művet, amit más szerző komponált, ő hangszerelte át zenekarra (kivéve a ráadást). Az első dal,

Schubert Der Doppelgänger című alkotása a hivatalos program talán legjobban sikerült része lett, a vadromantikus, sejtelmes hangulat, a finom fokozások, a hátborzongató feszültség mind az énekes, mind a zenekar legjobb oldalát domborították ki,

igazán szép pianókat, érzékeny árnyalatokat hallhattunk. Aztán dalra dal következett, és azt érezhettük, hogy valami nincs rendben. Thomas Hampson nem azt hozta, amit vártunk tőle, produkciója hagyott maga után kívánnivalót. Szembesülni kellett vele, hogy az énekes már nem fiatal, idén töltötte be a hatvanhatodik életévét. A kor elsősorban nem is a hangján hallatszott, habár valamelyest gyakoribbá váltak azok a kevésbé sikerült megoldások, amelyeket bírálói már fénykorában is felróttak neki, helyenként egy-egy kiüresedő hang, erőltetett forte, megtörő váltás ejtett foltot az előadáson.

A fő hiányérzetet azonban nem ez okozta, a korábban lenyűgöző magabiztossággal, kisugárzással és erős színpadi jelenléttel rendelkező énekes mintha veszített volna a kiállásából,

már nem egy erős, mindenkit magával ragadó férfi jelent meg előttünk, hanem valaki, aki megszokta, hogy ilyennek látszik, próbálja a hatást a begyakorolt eszközökkel elérni,

ám hiányzik mögüle egy bizonyos erő, amit sokkal nehezebb szándékosan szabályozni. A legproblémásabb, az utolsó dal, a francia szövegű Bolygó zsidó után akár elégedetlenül is távozhattunk volna a szünetre, ám a hazai közönség szerencsére megbocsátó a kedvenceivel szemben, így ráadás következett, az előzőektől különböző karakterű és kifejezésmódú dal. Persze valóságos tanulmányt lehetne arról írni, mekkora különbség lehet egy énekes esetében a hivatalos program és a ráadás között, természetesen a pszichés folyamatok is nagyban rányomják a bélyegüket a hangi teljesítményre. Minden bizonnyal ezek a tényezők is közrejátszottak, hogy Hugo Wolf Der Rattenfänger című dala egészen különleges élményt jelentett. Az egyszerre vad és játékos darab előhozta Hampsonból a színészt, a tökéletes zenei megformálás helyett egy komplex, hatásos produkciót élvezhettünk. Szinte úgy érezhettük, az énekes egy könnyűzenei számot ad elő, így levonhattuk a tanulságot:

ha nem is számíthatunk Hampsontól ugyanarra, mint egykor, megfelelő repertoárválasztással tud még meglepetéseket okozni.

211012_ThomasHampson_OWA_024_c_Nagy_Attila_Mupa-153219.jpg

Thomas Hampson (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A szünet után ismét a zenekaré lett a főszerep, Bruckner 3. szimfóniája hangzott el. Ezzel a korábbi verziójában Wagnernak ajánlott és az ő zenéjét idéző kompozícióval a koncert egyfajta “előtt és után” ívet járt be, mivel Martin Haselböck már a Liszt-daraboknál is szépen kiemelte a Wagnerrel kapcsolatot mutató vonásokat. A karmester kívülről szokatlannak ható mozdulataival is jól egyben tartotta a zenekart, a pontosságban és az egyértelmű interpretációban nem volt hiba. A rézfúvósokra igen nagy szerepet rovó részletekről már nem lehet ilyen maradéktalanul pozitívan nyilatkozni, miközben néhány szólónál – különösen a trombiták esetében – szinte megállt a levegő, akadtak kontúrtalan vagy pontatlanul intonált frázisok is.

A többi hangszercsoport maradéktalanabb élményt szerzett, a vonósok az egész est legegyenletesebb teljesítményét nyújtották, de emlékezetes volt néhány fafúvós szóló is.

A német nyelvterülethez kötődő romantikus zene sokszínű palettáját tárta a hallgatóság elé Thomas Hampson, Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie koncertje. Ahogyan a korszak művészete megkívánja, nagy egyéniségek léptek színpadra, akiknek talán nem vitathatatlan a műértelmezésük, ám így is mindenképpen érdemes odafigyelni, mit akarnak nekünk mondani a zenéről.

Fejléckép: Thomas Hampson (fotó: Nagy Attila / Müpa)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Meghalt Andrew Davis karmester

A világhírű angol karmestert, a Chicagói Lyric Opera korábbi zeneigazgatóját és számos neves operaház gyakori vendégét hosszú betegség után, nyolcvanéves korában érte a halál.
Klasszikus

Új operáján dolgozik Kurtág György

A kilencvennyolc éves zeneszerző a Klubrádiónak számolt be arról, hogy második operáját írja, amelyet a hetvenéves német szoprán, Maria Husmann számára komponál.
Színház

„A kutatóknak szükségük van inspirációt meríteni a művészetekből” – Karikó Katalin ellátogatott a Rózsavölgyi Szalon Nobel-díjról szóló előadására

Krausz Ferenc után újabb Nobel-díjas tudós, Karikó Katalin is megtekintette a Rózsavölgyi Szalon február közepén bemutatott A Díj című előadását, amely az „atombomba atyja és anyjaként” emlegetett Otto Hahn és Lise Meitner szenvedélyes párviadalát meséli el.
Színház

128. születésnapját ünnepli a Vígszínház – idén is megrendezik a Vígmajálist

Május 1-jén délután a Vígszínház meghirdeti a 2024/25-ös évad programját, majd a társulat tagjai részleteket adnak elő többek között olyan népszerű előadásokból, mint a Pinokkió, A Pál utcai fiúk, A padlás vagy A nagy Gatsby.
Könyv

Irodalom a Margitszigeten – jön a tavaszi Margó!

A fesztiválon mutatja be új kötetét mások mellett Háy János, Erdős Virág, Krusovszky Dénes és Cserna-Szabó András is. A közönség idén élő podcastfelvételeken is részt vehet a három nap során. 

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Budapesten rendezik meg a Simándy Énekversenyt

Szegedről az Eiffel Műhelyházba költözik a nagy hagyományú Simándy József Énekverseny. A huszonötödik jubileumát ünneplő megmérettetésen június 3. és 8 között mérkőzhetnek meg a fiatal énekesek.
Klasszikus lapszemle

Új operáján dolgozik Kurtág György

A kilencvennyolc éves zeneszerző a Klubrádiónak számolt be arról, hogy második operáját írja, amelyet a hetvenéves német szoprán, Maria Husmann számára komponál.
Klasszikus gyász

Meghalt Andrew Davis karmester

A világhírű angol karmestert, a Chicagói Lyric Opera korábbi zeneigazgatóját és számos neves operaház gyakori vendégét hosszú betegség után, nyolcvanéves korában érte a halál.
Klasszikus hír

Vezető karmesterként folytatja a munkát Vajda Gergely az Ensemble Ars Novával

A neves zeneszerző-karmester három éven át volt a francia kortárs zenei együttes rezidens művésze, ám a sikeres közös projekteknek köszönhetően a zenekar továbbra is együtt kíván dolgozni vele.
Klasszikus beszámoló

„Mind elmegyünk” – végső búcsút vettek Eötvös Pétertől

Április 18-án délután kollégái, barátai, tisztelői körében emlékeztek meg a március 24-én elhunyt, Kossuth-nagydíjas zeneszerző-karmesterről. A BMC-ben tartott eseményen Káel Csaba, Perényi Miklós, Kovács Géza és Kurtág György mondott beszédet.