Klasszikus

A dalnok ereje

2021.10.28. 09:40
Ajánlom
Thomas Hampson és az Orchester Wiener Akademie adott koncertet a Liszt Ünnep alkalmából október 12-én a Müpában, ahová a neves bariton ismét a dalirodalom különleges darabjait hozta magával.

Majdnem tizenöt év telt el azóta, hogy Thomas Hampson, a legnagyobb operaházak ünnepelt baritonja először állt a Müpa színpadán. akkor nagy lelkesedéssel szólt a terem adottságairól, külön öröm, hogy – amint a ráadás előtt megjegyezte – most is ilyen jó érzéssel tért vissza hozzánk. Akkor is dalokat énekelt, többek között Liszttől is, és miközben a világhírű bariton még mindig különleges viszonyt ápol a műfajjal, az eltelt időt nem lehet tagadni: most már közel sem azok énekének legfőbb jellemzői, mint egykor voltak. Az Orchester Wiener Akademie és Martin Haselböck közreműködésével meglepő erényeket és hibákat mutató koncertet kaptunk.

Az első szám teljes egészében a zenekaré volt, Liszt Prométheusz című szimfonikus költeménye közben még nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, hogy

a hangzás egyfajta durvasága, csiszolatlansága a kifejezést szolgálja-e, vagy hibának tekinthető, hiszen az egekkel harcoló titán alakjához tulajdonképpen illettek az efféle zenei megoldások, mindez bizonyos pontokon mégis túlzásnak hatott.

Az igazság valahol a két véglet között helyezkedett el, mert bár a zenekar a dalokban és a második részben felcsendülő Bruckner-szimfóniában tudott szebb, kimunkáltabb hangszínt is megszólaltatni, egyes hangszercsoportokkal nem lehettünk maradéktalanul elégedettek.

211012_ThomasHampson_OWA_004_c_Nagy_Attila_Mupa-152926.jpg

Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A koncert első fele teljes egészében Liszt köré szerveződött, az egyetlen művet, amit más szerző komponált, ő hangszerelte át zenekarra (kivéve a ráadást). Az első dal,

Schubert Der Doppelgänger című alkotása a hivatalos program talán legjobban sikerült része lett, a vadromantikus, sejtelmes hangulat, a finom fokozások, a hátborzongató feszültség mind az énekes, mind a zenekar legjobb oldalát domborították ki,

igazán szép pianókat, érzékeny árnyalatokat hallhattunk. Aztán dalra dal következett, és azt érezhettük, hogy valami nincs rendben. Thomas Hampson nem azt hozta, amit vártunk tőle, produkciója hagyott maga után kívánnivalót. Szembesülni kellett vele, hogy az énekes már nem fiatal, idén töltötte be a hatvanhatodik életévét. A kor elsősorban nem is a hangján hallatszott, habár valamelyest gyakoribbá váltak azok a kevésbé sikerült megoldások, amelyeket bírálói már fénykorában is felróttak neki, helyenként egy-egy kiüresedő hang, erőltetett forte, megtörő váltás ejtett foltot az előadáson.

A fő hiányérzetet azonban nem ez okozta, a korábban lenyűgöző magabiztossággal, kisugárzással és erős színpadi jelenléttel rendelkező énekes mintha veszített volna a kiállásából,

már nem egy erős, mindenkit magával ragadó férfi jelent meg előttünk, hanem valaki, aki megszokta, hogy ilyennek látszik, próbálja a hatást a begyakorolt eszközökkel elérni,

ám hiányzik mögüle egy bizonyos erő, amit sokkal nehezebb szándékosan szabályozni. A legproblémásabb, az utolsó dal, a francia szövegű Bolygó zsidó után akár elégedetlenül is távozhattunk volna a szünetre, ám a hazai közönség szerencsére megbocsátó a kedvenceivel szemben, így ráadás következett, az előzőektől különböző karakterű és kifejezésmódú dal. Persze valóságos tanulmányt lehetne arról írni, mekkora különbség lehet egy énekes esetében a hivatalos program és a ráadás között, természetesen a pszichés folyamatok is nagyban rányomják a bélyegüket a hangi teljesítményre. Minden bizonnyal ezek a tényezők is közrejátszottak, hogy Hugo Wolf Der Rattenfänger című dala egészen különleges élményt jelentett. Az egyszerre vad és játékos darab előhozta Hampsonból a színészt, a tökéletes zenei megformálás helyett egy komplex, hatásos produkciót élvezhettünk. Szinte úgy érezhettük, az énekes egy könnyűzenei számot ad elő, így levonhattuk a tanulságot:

ha nem is számíthatunk Hampsontól ugyanarra, mint egykor, megfelelő repertoárválasztással tud még meglepetéseket okozni.

211012_ThomasHampson_OWA_024_c_Nagy_Attila_Mupa-153219.jpg

Thomas Hampson (Fotó/Forrás: Nagy Attila / Müpa)

A szünet után ismét a zenekaré lett a főszerep, Bruckner 3. szimfóniája hangzott el. Ezzel a korábbi verziójában Wagnernak ajánlott és az ő zenéjét idéző kompozícióval a koncert egyfajta “előtt és után” ívet járt be, mivel Martin Haselböck már a Liszt-daraboknál is szépen kiemelte a Wagnerrel kapcsolatot mutató vonásokat. A karmester kívülről szokatlannak ható mozdulataival is jól egyben tartotta a zenekart, a pontosságban és az egyértelmű interpretációban nem volt hiba. A rézfúvósokra igen nagy szerepet rovó részletekről már nem lehet ilyen maradéktalanul pozitívan nyilatkozni, miközben néhány szólónál – különösen a trombiták esetében – szinte megállt a levegő, akadtak kontúrtalan vagy pontatlanul intonált frázisok is.

A többi hangszercsoport maradéktalanabb élményt szerzett, a vonósok az egész est legegyenletesebb teljesítményét nyújtották, de emlékezetes volt néhány fafúvós szóló is.

A német nyelvterülethez kötődő romantikus zene sokszínű palettáját tárta a hallgatóság elé Thomas Hampson, Martin Haselböck és az Orchester Wiener Akademie koncertje. Ahogyan a korszak művészete megkívánja, nagy egyéniségek léptek színpadra, akiknek talán nem vitathatatlan a műértelmezésük, ám így is mindenképpen érdemes odafigyelni, mit akarnak nekünk mondani a zenéről.

Fejléckép: Thomas Hampson (fotó: Nagy Attila / Müpa)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A Hat hét nyerte a fődíjat, a Larry pedig tarolt a magyar filmkritikusok díjátadóján

Február 3-án délután adták át a 60. Magyar Filmkritikusok Díjakat, amelynek fődíját Szakonyi Noémi Veronika Hat hét című drámája hódította el, Grunwalsky Ferenc pedig életműdíjat vehetett át.
Zenés színház

Az Éj királynője a levegőben

Az amerikai szoprán nem csupán virtuóz koloratúrkészségéről híres, hanem bravúros légtornászmutatványairól is, ráadásul képes ötvözni a kettőt: a levegőben lógva adja elő Az Éj királynőjének áriáját A varázsfuvolából.
Színház

„Soha nem kellett méltatlan dolgot elvállalnom” – Moór Marianna 80 éves

Bakfisként 8750 kislány közül választották ki egy filmfőszerepre, amit több mint harminc filmes alakítás és száznál is több színházi bemutató követett. Moór Marianna életműve gazdag és teljes. A színésznő február 5-én tölti be a 80. életévét.
Vizuál

Antal Csaba díszlet- és jelmeztervezői munkáiból nyílik kiállítás a Műcsarnokban

Eternal Yorick – Life Book Antal Csaba címmel nyílik kiállítás a Jászai Mari-díjas alkotó több évtizedes, gazdag életművéből. A tárlat február 3-tól látható.
Klasszikus

Hallgassa meg ön is a Szent Efrém Férfikar új lemezét!

Az együttes Kings & Queens címmel adta ki tizenhatodik albumát, melynek lemezbemutató koncertjére május 5-én kerül majd sor a Fonóban. A felvétel meghallgatható a nagyobb streamingplatformokon is.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Hallgassa meg ön is a Szent Efrém Férfikar új lemezét!

Az együttes Kings & Queens címmel adta ki tizenhatodik albumát, melynek lemezbemutató koncertjére május 5-én kerül majd sor a Fonóban. A felvétel meghallgatható a nagyobb streamingplatformokon is.
Klasszikus hír

Február 20-ától lehet jelentkezni az idei Bartók Világversenyre

A szervező Zeneakadémia meghirdette a 44 000 euró összdíjazású, ezúttal hegedűsöknek rendezendő megmérettetését, a zsűriben most is elismert magyar és külföldi zenészek ülnek majd.
Klasszikus kritika

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének tanárát, Kertész Lajos zongoraművészt, református teológust életének 98. évében érte a halál.
Klasszikus hír

Visszavon egy zeneelméleti könyvet az MMA Kiadó a fordítási hibák miatt

Roger Scruton A zenéről című kötetének fordításáról Tornyai Péter zeneszerző közölt kritikát, az észrevételek hatására a kiadó visszavonja és felülvizsgálja a kötetet.