Mostanában leginkább a Cardiffi Singer of the World Énekverseny védnökeként lehet találkozni a 20. század egyik legragyogóbb szopránjával, aki 2017-ben vonult vissza véglegesen a színpadtól. Öt évvel ezelőtt, hetvenötödik születésnapján részletes portrét közöltünk róla, ezúttal azonban beszéljen maga a zene: Kiri Te Kanawa bámulatos sokoldalúságát mutatjuk meg különböző felvételek segítségével.

Dove sono – a grófné áriája

Mozart Figaro házasságának kevéssé hálás, ám nagy életbölcsességet igénylő szereplőjét Kiri Te Kanawa számos alkalommal megformálta. Az alakításából áradó nemesség és méltóság különösen emlékezetessé tette a férje szerelméért küzdő asszony alakját. A felvétel az 1973-as glyndebourne-i előadáson készült.

Mi tradi quell'alma ingrata – Donna Elvira áriája

Ismét egy elhagyott nő, akiről nem is értjük, kedvese hogy képes nem észrevenni rendkívüli személyiségét. A Don Giovanniból való ária szépen megmutatja, Mozart milyen ragyogóan ábrázolja a figurák személyiségfejlődését akár néhány percnyi zenében is. Persze csak akkor, ha ilyen érzékenyen szólaltatják meg.

O toi qui prolongeas mes jours – Iphigeneia áriája

Gluck Iphigeneia Tauriszban című alkotása az operatörténet egy méltatlanul keveset játszott darabja, miközben nemcsak rengeteg zenei szépség, de szokatlanul modernnek ható lélektani mozzanatok is szerepelnek benne. Hallgassuk meg ezt a csodás áriát, milyen nyugodt beletörődéssel dönt úgy a főszereplő nőalak: inkább lemond az életéről, semmint hogy neki kelljen feláldoznia egy másik embert.

Sempre libera – Violetta áriája

Itt viszont rögtön egy sláger következik, Verdi Traviatájának első felvonásbeli áriáját szopránok sora szólaltatta már meg, operaszínpadon, koncertteremben és lemezen egyaránt. De felfedeztük-e valaha, hogyan lengi körül a csendes elmúlás érzése a hősnőt, akkor is, amikor az látszólag más témákon töpreng? A felvétel a nyolcvanas években készült egy áriaesten.

Vissi d'arte – Tosca áriája

Ha eddig azt hittük, Kiri Te Kanawához csak a sebzett nőalakok álltak közel, tévedtünk, hiszen az operairodalom egyik legerősebb és a sorsát legaktívabban kezébe vevő női karakterét, Puccini Toscáját is megformálta. A felvétel a Párizsi Opera 1982-es előadásából való.

Hab mir's gelobt – Rózsalovag-tercett

Kevés szerző volt képes olyan éterien elragadó zenét írni, mint Richard Strauss, így nem meglepő, hogy a muzsikája remekül illett egy hasonló adottságú hanggal rendelkező művészhez. Kiri Te Kanawa rendszeresen énekelte a szerző dalait, de A rózsalovag Tábornagynéját is nagy sikerrel alakította. Itt éppen a londoni Királyi Operaház előadásában, Solti György vezényletével, olyan kiváló partnerekkel, mint Aage Haugland és Barbara Bonney.

Und du wirst mein Gebieter sein – Arabella és Mandryka kettőse

A szopránok sorsa, hogy viszonylag kevés darab végén talál rájuk a boldogság. Richard Strauss Arabellája kivétel, és bár az itt elhangzó duett után még vár némi bonyodalom a szerelmesekre, de hogy is kételkedhetnénk abban, hogy minden jóra fordul, ha egyszer egy ilyen okos, magabiztos, önmagát és érzéseit jól ismerő nő áll az események középpontjában?

Stölzel: Bist du mir

Barokk példánk még nem volt, pedig Kiri Te Kanawa természetesen a régizene jeles alkotásait is énekelte, Bach Máté-passiójából pedig felvétel is készült vele. Ez a slágerária, Gottfried Heinrich Stölzel műve, amelyet Bach is átvett, az énekesnő egyházi darabokat felvonultató lemezén szerepel.

Klange der Heimat – Csárdás

Mondhatnánk, hogy a könnyedebb műfaj sem állt távol az énekesnőtől, ám ifjabb Johann Strauss Denevérje a legnagyobb operaházak műsorán szerepel – egy ilyen ragyogó muzsika tehát hasonlóan nagyszerű hangot kíván. A felvétel a Királyi Operaház 1984-es előadásából való.

Tonight – Tony és Maria kettőse

Nemrég felbukkant a zenei sajtóban egy visszaemlékezés, amelyben Kiri Te Kanawa arról mesélt, milyen volt Leonard Bernsteinnel dolgozni. A neves zeneszerző-karmester ugyanis őt kérte fel, hogy énekelje lemezre Maria szólamát a West Side Storyból. Partnere ebben a részletben is José Carreras.

Po karekare Ana

Akik ott voltak Kiri Te Kanawa 2007-es, utolsó budapesti fellépésén a Müpában, bizonyára emlékeznek, hogy az énekesnő utolsó, negyedik ráadásként egy maori dalt adott elő. Szülőhazájának különleges zenei világát nemcsak a koncertszínpadon népszerűsítette, hanem egy egész lemezt is szentelt neki. Utolsó zenei példánk erről az albumról származik.

Fejléckép: Kiri Te Kanawa (forrás: Cardiff Singer of the World)