Klasszikus

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

2019.02.23. 08:55
Ajánlom
Két pár táncos láb, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.

Szeretem, hogy a Fesztiválzenekarnak mindig van ötlete. Pedig nem kellene hozzá sok, igazán eszébe juthatna másnak is, hogy a zenekar a karmester megjelenése előtt belekezdjen valami zenébe, megspórolva ezzel a kínos kötelező kört, ami meghajlással, tapssal, utolsó pillanati taktikai köhögésekkel, krákogásokkal telik. Stravinsky-koncertjük kezdetén Fischer Iván úgy jelenik meg, hogy a Négy norvég kép első, marsch-szerű, Intrada című tétele már szól, a koncertmester, Major Tamás intette be. Tessék, most kiderül, hogy nem is feltétlenül igaz, amit Schiff András a beszélgetőkönyvében állít – ahhoz, hogy zene szülessen, csendnek kell lennie –,

a Fesztiválzenekar megmutatja, hogy ahhoz, hogy zene szülessen, zenélni kell. Örömmel.

Az sem nagy ötlet, hogy valaki a Tangó c. rövid karakterdarab közben táncra perdüljön, de Molnár Noémi másodikhegedű-, és Fekete Zoltán a brácsaszólamból épp ezt teszi. Illetve nagy ötlet, mert furcsa, de ritkán történik ehhez hasonló vagány és szexi dolog komolyzenei koncertszínpadon. Tessék, pedig elég hozzá két ügyes lábú muzsikus, meg egy fekete kalap, és oda meg vissza van mindenki.

bfz_2-221210.jpg

Molnár Noémi és Fekete Zoltán tangózik a Fesztiválzenekar koncertjén (Fotó/Forrás: Kurcsák István / BFZ)

Igazán ihletetten szólt a Zsoltárszimfónia, amely Stravinsky életművének szokatlan színfoltja – még ha az egyik legnépszerűbb színfoltja is. A zeneszerző, aki legalább annyira volt kaméleonja a 20. századi klasszikus zenének, mint Beatles vagy Bowie a popzenének, itt sokszor intim és személyes. Az első tétel rövid csellószólója, a kórus eksztatikus fortéja („Remitte mihi” – bocsáss meg) szívbemarkoló. A második tétel kettősfúgáját nyitó oboa magára hagyatott, a kórus második témája, a sűrűsödő polifonikus szövet békétlenül sodor. Utána érdekes kérdésként vetődik fel bennem, hogy a zárószakasz – „Új éneket adott a számba” – miért harcias, szinte erőszakos. Talán azért, mert még előtte vagyunk az elragadtatásnak, amely a harmadik tételben történik meg?

Mindig is csíptem a Zsoltárszimfónia kéziratára írt ajánlást, amely így szól: „Az Úr dicsőségére és a Bostoni Szimfonikusoknak ajánlva” – mintha Stravinsky azt mondaná: oké, a mennyekben te vagy az Úr, de zenei kérdésekben hadd döntsünk mi, zenészek. Mielőtt az olvasó felhördülne a szándékos belemagyarázáson, vessen egy pillantást a harmadik tételre, amelyben éles kontrasztban áll egymással a homofón korálszerkesztés és a modernség a maga ritmikai és harmóniabeli szabadságával. (Néhány szakasz mintha a Sacre-ét idézné, egy négyhangból álló motívum fel is bukkan.)

Az emberi és az isteni világ két szintjét igyekszik kibékíteni ez a zene.

Stravinskyt saját elmondása szerint Illés szekere ihlette, amelynek mennybe menetelét egy mozgalmas, triolás szakasz festi meg. Laudate, énekli a kórus, de a harmónia nehezen találja meg a dúrt, lefelé hajlik a dallam is. Majd a 150. zsoltár szavai zajos fanfárokkal és nagy hangerővel kelnek életre, de a tételt a kórus békét árasztó, lebegő hangjai zárják. Stravinsky maga írta, hogy ebben a kantátában mennyire elválaszthatatlan a kórus és a zenekar egysége: a Cantemus Vegyeskarban a BFZ ragyogó partnerre talált. A hegedűk, brácsák és klarinétok nélkül felálló zenekar sötét színeiben a kórus érzelmes, mégis öröklétbe visszhangzó tónusa volt a titokzatos komponens.

bfz_1-221210.jpg

A Budapesti Fesztiválzenekar februári koncertje a Müpában (Fotó/Forrás: Kurcsák István / BFZ)

A Fesztiválzenekar koncertjének mamutja persze a megunhatatlan, őserejéből semmit sem vesztett Tavaszi áldozat volt. Habár a darab bemutatóját körüllengő mítoszt – úgy tűnik –, cáfolták már, a mai napig vérlázítóan modernnek ható balettzenéről van szó. A zenének elidegeníthetetlen eleme a testiség, a mozgás – hiába szólalt meg most, és általában máskor is, koncerttermi darabként. Szükséges mondani, hogy mennyire máshogy hangzanak egy ilyen szélsőséges karakterekkel dolgozó zenemű különböző interpretációi? (Valerij Gergijev, Igor Markevich és Simon Rattle felvételeit nem érdemes kihagyni.) A Budapesti Fesztiválzenekar olyan Tavaszi áldozatot játszott, hogy a fal adta a másikat. S mintha előadásuk kulcsa az lett volna, hogy a karmester hagyta élni, önállóan lélegezni a szólamokat, és az így létrejövő sokszínűség, sokrétegűség magába szippantott. Pedig inkább tempós volt az előadás (gyorsabbnak éreztem, de az órám azt mondta, 38 perc), a lassú részek kifejezetten elnyújtottan szóltak. De ez csak jót tett neki: mélyebb rétegeit fedeztük fel a zenének, és nagyobb hatással voltak a hallgatóra a kakofóniába kulminálódó frázisok. Fischer Iván teret engedett annak, hogy a hangszerszólamok, ha kell, harsányak legyenek, ha kell, szenvedők vagy szenvedélyesek, így szólt a magasban rikoltó trombita, a kürtök, a timpani.

S hogy miért olyan izgalmas ez a zene a bemutatója után több mint száz évvel? Lehet, hogy ezért: a BFZ most egy virtuóz, pompás interpretációját adta a balettzenének, s maradéktalanul boldog voltam vele.

Ha Gergijev felvételét indítom el, a sámánt hallom benne, aki a sötétségben kalauzol, ha Fischer koncertjére ülök be, a nyers erőt hallom, amely nem misztifikálja magát, csak letépi a fejemet.

Igazán sajnálhatja az a néhány hallgató, aki elsietett a ráadás előtt: a zenekar kórussá alakult, az orosz zeneszerző Ave Mariáját énekelték el. Szeretem, hogy a Fesztiválzenekarnak mindig van ötlete.

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Kapcsolódó

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

Magyaros dallamok fűtötték az esős Londont – A Fesztiválzenekar után utaztunk

Magyaros dallamok fűtötték az esős Londont – A Fesztiválzenekar után utaztunk

Hosszú sorok, hatezer lelkes néző, egy magyar zenekar és három cigány származású muzsikus. A Budapesti Fesztiválzenekar két koncertet adott a világ egyik legnagyobb klasszikus zenei fesztiválján, a BBC Promson. A második koncerten mi is ott voltunk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Két hét múlva megnyílik Budapest legújabb magánszínháza, a Bástya Színház

Február 20-án megnyitja kapuit a Bástya Színház. A hetedik kerületi, az egykori Bástya mozi épületében működő, 90 férőhelyes stúdiószínház célja, hogy friss előadásokkal és különböző műfajokkal gazdagítsa Budapest kulturális kínálatát.
Klasszikus

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Zenés színház

Sümegi Eszter: „A felnőtt embernek is kell a mese”

Bár az olasz és német repertoár számtalan nagy szerepében hódította meg a közönség szívét, Sümegi Eszter pályája nemrég izgalmas fordulatot vett: Turandotként debütált a Magyar Állami Operaházban.
Vizuál

Magyar filmesek Orbán Viktornak: „A független film Magyarországon nem választás, hanem kényszerpálya”

„A független film nálunk fillérenként összegereblyézett, minimális költségvetésű vállalkozás, amit a hivatásszeretet és a filmcsinálás féktelen vágya hoz létre a rendező, a producer, a színészek és a stáb többnyire ingyenes munkájával, méltatlan feltételek között” – olvasható a nyílt levélben.
Vizuál

Ilyen nagy dolog a szabadság? – kritika A szent füge magjáról

Mohammad Raszulof új, Oscar-díjra jelölt filmje egy nehezen felejthető politikai dráma bűnről, szabadságról és arról, hogy aki hosszú időn keresztül a saját lelkiismerete ellen cselekszik, annak a jussa nem lehet más, mint az éjsötét őrület. A szent füge magja kritika.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Újabb világsztár tart kurzust fiatal magyar tehetségeknek a Concerto Mesteriskola keretében

Február 11-én a klasszikus zenei élet egyik kiválósága, Pierre-Laurent Aimard a zeneszerető közönség számára is ingyenesen látogatható mesterkurzust tart a Concerto Mesteriskola keretében kiemelkedően tehetséges magyar zongoraművész-növendékek számára.
Klasszikus ajánló

Mahler műve csendül fel az OMIKE következő koncertjén a Rumbach zsinagógában

Fischer Iván vezényli Gustav Mahler Dal a Földről című művét az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület) március 5-i estjén, neves szólisták közreműködésével.
Klasszikus kritika

Egy kézfogás múlt és jövő között

Snétberger Ferenc és Tehetség Programjának négy növendéke adott koncertet január 26-án a berlini Collegium Hungaricumban az auschwitzi haláltábor felszabadításának nyolcvanadik évfordulója alkalmából, a holokauszt szinti és roma áldozataira emlékezve.
Klasszikus ajánló

Cseh ínyencségeket tálal februári műsorán a Budapesti Fesztiválzenekar

Közép-Európa gazdag zenei öröksége áll a Budapesti Fesztiválzenekar közelgő hangversenyének középpontjában, amelynek február 15-én, 16-án és 17-én a Müpa ad otthont. Az esemény három kiemelkedő cseh zeneszerző műveit mutatja be.
Klasszikus ajánló

Hangot a télnek – február 22-én rendezik meg a Kórusok Téli Éjszakáját

A már hagyománnyá vált eseménynek a Magyar Zene Háza az otthont, amelyet az ország minden tájáról érkező énekkarok töltenek meg. Az egynapos minifesztivál idén nyolcadik alkalommal megrendezett téli kiadását is a Csíkszerda kórus önkéntesei szervezik.