Klasszikus

A Fesztiválzenekar két tagja eljárt egy tüzes tangót, aztán lecsapott Stravinsky

2019.02.23. 08:55
Ajánlom
Két pár táncos láb, közös éneklés, és egy olyan Tavaszi áldozat, hogy a fal adta a másikat. Ezzel töltötte meg háromszor a Müpát a Fesztiválzenekar.

Szeretem, hogy a Fesztiválzenekarnak mindig van ötlete. Pedig nem kellene hozzá sok, igazán eszébe juthatna másnak is, hogy a zenekar a karmester megjelenése előtt belekezdjen valami zenébe, megspórolva ezzel a kínos kötelező kört, ami meghajlással, tapssal, utolsó pillanati taktikai köhögésekkel, krákogásokkal telik. Stravinsky-koncertjük kezdetén Fischer Iván úgy jelenik meg, hogy a Négy norvég kép első, marsch-szerű, Intrada című tétele már szól, a koncertmester, Major Tamás intette be. Tessék, most kiderül, hogy nem is feltétlenül igaz, amit Schiff András a beszélgetőkönyvében állít – ahhoz, hogy zene szülessen, csendnek kell lennie –,

a Fesztiválzenekar megmutatja, hogy ahhoz, hogy zene szülessen, zenélni kell. Örömmel.

Az sem nagy ötlet, hogy valaki a Tangó c. rövid karakterdarab közben táncra perdüljön, de Molnár Noémi másodikhegedű-, és Fekete Zoltán a brácsaszólamból épp ezt teszi. Illetve nagy ötlet, mert furcsa, de ritkán történik ehhez hasonló vagány és szexi dolog komolyzenei koncertszínpadon. Tessék, pedig elég hozzá két ügyes lábú muzsikus, meg egy fekete kalap, és oda meg vissza van mindenki.

bfz_2-221210.jpg

Molnár Noémi és Fekete Zoltán tangózik a Fesztiválzenekar koncertjén (Fotó/Forrás: Kurcsák István / BFZ)

Igazán ihletetten szólt a Zsoltárszimfónia, amely Stravinsky életművének szokatlan színfoltja – még ha az egyik legnépszerűbb színfoltja is. A zeneszerző, aki legalább annyira volt kaméleonja a 20. századi klasszikus zenének, mint Beatles vagy Bowie a popzenének, itt sokszor intim és személyes. Az első tétel rövid csellószólója, a kórus eksztatikus fortéja („Remitte mihi” – bocsáss meg) szívbemarkoló. A második tétel kettősfúgáját nyitó oboa magára hagyatott, a kórus második témája, a sűrűsödő polifonikus szövet békétlenül sodor. Utána érdekes kérdésként vetődik fel bennem, hogy a zárószakasz – „Új éneket adott a számba” – miért harcias, szinte erőszakos. Talán azért, mert még előtte vagyunk az elragadtatásnak, amely a harmadik tételben történik meg?

Mindig is csíptem a Zsoltárszimfónia kéziratára írt ajánlást, amely így szól: „Az Úr dicsőségére és a Bostoni Szimfonikusoknak ajánlva” – mintha Stravinsky azt mondaná: oké, a mennyekben te vagy az Úr, de zenei kérdésekben hadd döntsünk mi, zenészek. Mielőtt az olvasó felhördülne a szándékos belemagyarázáson, vessen egy pillantást a harmadik tételre, amelyben éles kontrasztban áll egymással a homofón korálszerkesztés és a modernség a maga ritmikai és harmóniabeli szabadságával. (Néhány szakasz mintha a Sacre-ét idézné, egy négyhangból álló motívum fel is bukkan.)

Az emberi és az isteni világ két szintjét igyekszik kibékíteni ez a zene.

Stravinskyt saját elmondása szerint Illés szekere ihlette, amelynek mennybe menetelét egy mozgalmas, triolás szakasz festi meg. Laudate, énekli a kórus, de a harmónia nehezen találja meg a dúrt, lefelé hajlik a dallam is. Majd a 150. zsoltár szavai zajos fanfárokkal és nagy hangerővel kelnek életre, de a tételt a kórus békét árasztó, lebegő hangjai zárják. Stravinsky maga írta, hogy ebben a kantátában mennyire elválaszthatatlan a kórus és a zenekar egysége: a Cantemus Vegyeskarban a BFZ ragyogó partnerre talált. A hegedűk, brácsák és klarinétok nélkül felálló zenekar sötét színeiben a kórus érzelmes, mégis öröklétbe visszhangzó tónusa volt a titokzatos komponens.

bfz_1-221210.jpg

A Budapesti Fesztiválzenekar februári koncertje a Müpában (Fotó/Forrás: Kurcsák István / BFZ)

A Fesztiválzenekar koncertjének mamutja persze a megunhatatlan, őserejéből semmit sem vesztett Tavaszi áldozat volt. Habár a darab bemutatóját körüllengő mítoszt – úgy tűnik –, cáfolták már, a mai napig vérlázítóan modernnek ható balettzenéről van szó. A zenének elidegeníthetetlen eleme a testiség, a mozgás – hiába szólalt meg most, és általában máskor is, koncerttermi darabként. Szükséges mondani, hogy mennyire máshogy hangzanak egy ilyen szélsőséges karakterekkel dolgozó zenemű különböző interpretációi? (Valerij Gergijev, Igor Markevich és Simon Rattle felvételeit nem érdemes kihagyni.) A Budapesti Fesztiválzenekar olyan Tavaszi áldozatot játszott, hogy a fal adta a másikat. S mintha előadásuk kulcsa az lett volna, hogy a karmester hagyta élni, önállóan lélegezni a szólamokat, és az így létrejövő sokszínűség, sokrétegűség magába szippantott. Pedig inkább tempós volt az előadás (gyorsabbnak éreztem, de az órám azt mondta, 38 perc), a lassú részek kifejezetten elnyújtottan szóltak. De ez csak jót tett neki: mélyebb rétegeit fedeztük fel a zenének, és nagyobb hatással voltak a hallgatóra a kakofóniába kulminálódó frázisok. Fischer Iván teret engedett annak, hogy a hangszerszólamok, ha kell, harsányak legyenek, ha kell, szenvedők vagy szenvedélyesek, így szólt a magasban rikoltó trombita, a kürtök, a timpani.

S hogy miért olyan izgalmas ez a zene a bemutatója után több mint száz évvel? Lehet, hogy ezért: a BFZ most egy virtuóz, pompás interpretációját adta a balettzenének, s maradéktalanul boldog voltam vele.

Ha Gergijev felvételét indítom el, a sámánt hallom benne, aki a sötétségben kalauzol, ha Fischer koncertjére ülök be, a nyers erőt hallom, amely nem misztifikálja magát, csak letépi a fejemet.

Igazán sajnálhatja az a néhány hallgató, aki elsietett a ráadás előtt: a zenekar kórussá alakult, az orosz zeneszerző Ave Mariáját énekelték el. Szeretem, hogy a Fesztiválzenekarnak mindig van ötlete.

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Kapcsolódó

Mi van, ha a Tavaszi áldozat botrányos premierje meg sem történt?

Lehet, hogy a bemutató karmestere terjesztette el, hogy összeverekedtek Sztravinszkij balettje közben a nézők? Úgy tűnik, a Sacre botránya csak egy jól csengő reklámszöveg.

Magyaros dallamok fűtötték az esős Londont – A Fesztiválzenekar után utaztunk

Magyaros dallamok fűtötték az esős Londont – A Fesztiválzenekar után utaztunk

Hosszú sorok, hatezer lelkes néző, egy magyar zenekar és három cigány származású muzsikus. A Budapesti Fesztiválzenekar két koncertet adott a világ egyik legnagyobb klasszikus zenei fesztiválján, a BBC Promson. A második koncerten mi is ott voltunk.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.
Plusz

Szabó T. Anna: „Elkötelezem magam az irodalommal. Mindörökké.”

Egy 1988-ból származó naplórészletet osztott meg néhány nappal ezelőtt közösségi oldalán Szabó T. Anna költő.
Plusz

Hátborzongatóan szép történet áll Bereményi Géza legnépszerűbb dalszövege mögött

A Kossuth-díjas művészt egy rádióműsorban kérdezték halhatatlanságról és a Nagy utazás című számáról, válaszul azonban az egyik legkedveltebb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok keletkezésének történetét osztotta meg, amelynek versszakaiban valójában párbeszédet folytat egy elhunyt fiúval.
Plusz

Cate Blanchett Virág Emesétől tanult zongorázni a Tár című filmhez

A színésznő egy fiktív női karmestert alakít a Todd Field által rendezett életrajzi filmben. A figura életre keltéséhez karmesteri és zongoratanulmányokat is folytatott, ez utóbbit Virág Emese segítségével.
Zenés színház

Nézze vissza Mundruczó Kornél müncheni Lohengrin-rendezését!

December 3-án mutatta be a Bajor Állami Opera Wagner Lohengrinjét Mundruczó Kornél rendezésében. Az előadást a színház saját streamingfelülete és a BR-Klassik is közvetítette, ahol vissza is nézhető a produkció.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Az intuíció vezet” – Beszélgetés Tabajdi Ádám orgonaművésszel

Tabajdi Ádám az orgonistavilág sokoldalú alakja. Kívül-belül ismeri a hangszert és irodalmát, gyakornok volt a párizsi Notre-Dame-ban, számos rangos, nemzetközi versenyen szerepelt már sikerrel és előkészületben van egy átiratának kottás kiadása. Az MVM Zrt. jóvoltából Junior Prima Díjjal kitüntetett művész azt is elárulta, mit gondol a versenyekről, és milyen orgonát választana magának.
Klasszikus videó

Három nyelven csendül fel a Csendes éj a Danubia Zenekar és a Máltai Szimfónia videójában

Hátrányos helyzetű gyerekekkel rögzítették a Csendes éj című klasszikus karácsonyi dalt, amely lovári, angol és magyar nyelven csendül fel Lakatos Mónika, Nótár Mary és Takács Nikolas, valamint a Szent Efrém Férfikar közreműködésével.
Klasszikus hír

Elmarad Nina Stemme áriaestje a Müpában

Az intézmény tájékoztatása alapján a világhírű svéd szoprán lemondta december 7-re tervezett Wagner-estjét, így a koncertre szóló jegyeket az intézmény visszaváltja.
Klasszikus ajánló

Kállai Ernő lesz az Anima Musicae vendége

December 9-én egy újabb zseniális művész, Kállai Ernő foglalja el az Anima Musicae kamarazenekar koncertmesteri székét a Nádor Teremben, ahol szólójátékával is megajándékozza a közönséget.
Klasszikus magazin

Egyik húzza a másikat – Almási Miklós bejegyzése

Valami titkos versenyfélének tűnhet az a csoporthatás, ahogy a klasszikus zene korszakos alakjai egymás mellett és által jutottak el a csúcsig. Almási Miklós Széchenyi-díjas esztéta, filozófus, esszéíró vendégcikke.