Tisztelt Szerkesztő Úr, kedves Dávid,

Nem titkolom, nem kis megütközéssel és bosszúsággal olvastam Mesterházi Gábor “Miért kell csinálni a Fesztivált” című nyílt levelét mindíg nagy érdekklődéssel olvasott portálotok címoldalán. Talán szerencsésebb lett volna, ha annak egyetértő közzététele előtt, ahogy ez a sajtóban szokásos, kikértétek volna a másik fél, a Fesztiválzenekar véleményét is.

A levélben Mesterházi Gábor megütközésének ad hangot, amiért a Fesztiválzenekar múlt heti koncertjein az előcsarnokban elhelyezett ingyenes kiadványokat, köztük az lemezújdonságokról hírt adó reklámfüzeteket és a Fidelio példányait nem engedtük terjeszteni.

A szóbanforgó két koncertet egy-egy magyarországi lapkiadó támogatta. Ha valaki kiváncsi rá, ki volt a két derék cég, aki a mai, szponzorinséges időkben a komolyzene támogatására adta a fejét, lapozza fel a hangversenyek műsorfüzetét.

A szponzorokkal kötött szerződés (mint minden hasonló megállapodás) részletezi, hogy a koncert helyszínén bárminemű reklámtevékenység csakis a szponzor egyetértésével folytatható. Különösen igaz ez akkor, ha a reklámtevékenység sértheti a
szponzor üzleti érdekeit.

A szóbanforgó támogatók egyike egy napilap, a másik egy, az eltávolított kiadványokkal szinte azonos struktúrájú, ingyenes folyóiratokat megjelentető kiadó, amelynek jelenlévő munkatársai azonnal (és sajnos teljes joggal) nehezményezték, hogy a koncert közönsége körében más magazinokat és folyóiratokat terjesztenek.

Nem tudom, miért hiszi akár Mesterházi Gábor, akár Ti, a Fidelio szerkesztői, hogy egy hangverseny olyan esemény, ahol bárki, bármit engedély nélkül osztogathat, terjeszthet és ezzel - megengedem, akaratán kívül - lehetetlen helyzetbe hozza az esemény rendezőjét. Azt ugyanis egyik szponzorunk sem hitte el, hogy a Fesztiválzenekar által kibérelt Zeneakadémia előcsarnokában, a zenekar saját hangversenyén, annak tudta és
engedélye nélkül osztogatják a reklámanyagokat. Lehet, hogy a berlini és New York-i példákra hivatkozó Mesterházi Gábort meglepi, de ilyet sehol, sem Berlinben, sem New Yorkban, sem máshol nem lehetne megtenni.

Még egy apróság: legutóbb az Élet és Irodalom egyik olvasója tette szóvá: nem túl elegáns, hogy Mesterházi Gábor, aki egy lemezterjesztő cég munkatársaként egy bizonyos vonósnégyes felvételeinek a sikerében érdekelt, szakmai kritikát ír (nyilvánvaló elfogultságát elhallgatva) ugyanennek a vonósnégyesnek a koncertjéről. Mesterházi Gábor az EMI lemeznépszerűsítő kiadványának a szerkesztője. Mint köztudott, a Fesztiválzenekar lemezei egy másik, konkurens cégnél jelennek meg. Tényleg úgy gondolja Mesterházi Gábor, mi sem természetesebb, mint hogy a konkurencia kiadványait az érintettek megkérdezése nélkül terjesztjük annak rendezvényén? Ezzel a logikával a Westel rendezvényén osztogatni kellene-lehetne a Pannon GSM, vagy a Vodafon reklámkiadványait, majd amikor ezt a Westel szóvá teszi, nyílt levélben tiltakozni az ellen, hogy a Westel meg akarja fosztani a vásárlókat a mobiltelefonokkal kapcsolatos legfrissebb információktól. Majd - végső érvként - hivatkozni lehetne arra is, hogy amikor a rendezvény végén a Pannon és a Vodafon munkatársai visszacsempészték az eltávolított reklámanyagokat, azokat a vásárlók úgy kapkodták, mint a cukrot. Ami ugyebár nyilvánvaló bizonyíték az akció jogossága mellett.

Baráti üdvözlettel

Körner Tamás, a Fesztiválzenekar igazgatója, egyben a Fidelio
hűséges olvasója.