Klasszikus

"A földbe térünk mindahányan"

2015.04.06. 06:58
Ajánlom
Talán a folytatást már mormolják is magukban az olvasók a pszeudo-Villon versből, Faludy György Haláltánc-balladájából. Nagyjából hasonló "történet" bontakozott ki Thomas Adès Haláltánc című oratorikus kompozíciójának librettójából. KRITIKA

De a hangversenyen elhangzó többi, Magyarországon különösen ritkán hallható mű, Prokofjev fiatalkori Őszi vázlat címmel bemutatott op. 8-as Autumnalja, és Csajkovszkij Francesca da Riminije is az elmúlásról, a halálról szól (sőt, utóbbi történetesen a pokolban játszódik). A tematika, a magyarországi premier, a másik két nem túl gyakran felcsendülő mű és a repertoárját egyre izgalmasabban bővítő Concerto Budapest akár garancia is lehetne a nagy érdeklődésre, de sajnos mégsem az. A koncertre nagyon kevesen jöttek el, a párszáz fős közönség még a félház érzetét sem kelti, de vajon mi lehet ennek az oka? A kortárs zene ennyire elrettentené a közönséget a XXI. században? Nem merünk abba belegondolni, hogy saját korában mindegyik szerző kortársnak számított és nem kellene megijednünk ettől a mumusként kezelt kifejezéstől?

Kérdéseim költőiek, de az tény (és úgy hallottam, hasonló dolgokra utalt az egy héttel ezelőtti zeneakadémiai Boulez 90 koncert elején Rácz Zoltán is), hogy a magyar zenekarok az elmúlt évtizedekben az esetek többségében ugyanúgy ragaszkodtak a nyitány-versenymű-szimfónia szentháromságához a hangversenyek felépítésében, mint ahhoz is, hogy nem hangozhatott el műsor valamely hellyel-közzel rongyosra hallgatott sláger nélkül sem. A kortárs pedig biztos valami kakofón értelmetlenség lehet, amelyben a légkalapács és az ütvefúró is hangszernek minősülhet. Szóval már a XX. század veszélyes vizeire se próbáljunk meg evezni, mert onnan legföljebb Bartók Concertója és Stravinsky Tűzmadara az, ami még emészthető, és csak egy szűk keménymag nyitott, sőt éhes az újdonságokra (ennek a különlegesen ritka fajtának a budapesti szegregációja pedig nagyjából elfér a FUGA Építészeti Központ koncerttermében/kiállítóterében). Talán a helyzet azért ennyire nem súlyos - legalábbis remélem -, de óvatosan levonhatunk hasonló következtetéseket.

Persze az is lehet, hogy akik még jöttek volna, azok Thomas Adèsra karmesterként is kíváncsiak lettek volna, aki sajnos betegség miatt nem tudott eljönni vezényelni a Müpa-beli koncertre - helyette a kortárs zenében és a brit komponista műveinek interpretálásában is otthonosan mozgó Timothy Redmond ragadta magához a karmesteri pálcát -, ahogyan a világpremieren is éneklő, kiváló holland mezzoszoprán, Christianne Stotijn helyett is a finn Carolina Krogius ugrott be. Egyedül a bariton, Mark Stone maradt fix pont a meghirdetett közreműködők közül.

A hangversenyt nyitó Prokofjev-mű ifjúkori zsenge, a szerző rövid, ráadásul legkorábbi zenekari darabja, amelyet később kétszer is átdolgozott. Valószínűleg leginkább a hangszerelést, mivel az különösen pasztell, sőt impresszionista. A Concerto Budapest szépen megfesti ezeket a színeket, remekül hatnak a sordinók, a vonósok hullámzása, a zenekar érzékletesen ábrázolja a lustán kavargó őszi faleveleket, és a mű hangulata - ahogyan a kiosztott műsorlap is írja - valóban Rachmaninov Holtak szigete című szimfonikus darabjára, valamint helyenként a II. szimfóniára emlékeztet. Hangvétele lírai, kontemplatív, a megvalósítás már-már túl óvatos.

Az ezt követő Csajkovszkij-mű, a Francesca da Rimini című szimfonikus fantázia az előzővel szemben kirobbanó és bombasztikus, de sok esetben túl koncentrált. A darab egyik legemlékezetesebb része, a gyönyörűen formált klarinét szóló, amelyet Klenyán Csaba szólaltatott meg, továbbá az első fuvola (Kaczander Orsolya) is hozott elmélyült pillanatokat. A struktúrát nehéz összetartani, hiszen a mű szinte wagneri módon építkezik a kvázi végtelen dallamvonalakból, a mesteri hangszerelés segíti a dirigenst és a zenekart is, hogy minél nagyobb hatással szólaltassák meg a vonósok reszeléséből és a szenzációs, letaglózó fúvósáradatból kibontakozó viharos szenvedélyt - a finálé hatásvadász, erőteljes akkordjai szinte sokkolóra sikeredtek. A karmester, Timothy Redmond bár precízen mutatja a belépéseket, és érzelmesen vezényel, mégis leggyakrabban inkább jobb nem odanézni, mivel látványra olyan, mint aki óriástrambulinról vezényel.

A második részben Adès 2013-ban komponált, német nyelvű oratóriuma - amint már utaltam rá - a Villon-Faludy-versből ismert párbeszédes formára emlékeztet, hiszen a bariton énekeli a halál szólamát, míg a női szólista személyesíti meg az áldozatokat a pápától a csecsemőig. Adès műve befogadható és igényesen, gondosan megírt, mit több, hatásos. A Totentanz azért is német, mivel ihlető forrása a lübecki Marienkirche híres haláltánc-festménysorozata, valamint a képek alá írt német szöveg. A Witold Lutosławski és felesége, Danuta emlékére ajánlott kompozíció bár sok tekintetben remekbe szabott és erőteljes, nem mondható igazán eredetinek. Sok szállal kapaszkodik a múlthoz, múltbeli zenékhez, kiérződik belőle Britten konzervatív hangja (a Háborús Requiemre könnyen asszociálhatunk), de megtalálható benne Mahler Gyermekgyászdalainak zenei világa is (ez utóbbi különösen a befejezésben érhető tetten). Az egyes áldozatoknál különböző karakterek sejlenek fel a zenekarban mind a hangszínek, mind a táncokat idéző, bonyolultabbnál bonyolultabb ritmusképletek segítségével (a zenészek kedvéért jelzem, hogy Adès nemcsak a hagyományos negyedekben és nyolcadokban adja meg az ütemmutatót, hanem különböző hatodok és tizenkettedek is előfordulnak partitúrájában, ami kifejezetten nehezíti az előadók dolgát). Ezek teszik leginkább izgalmassá a kompozíciót, de sajna néha hosszabb, nem mindig annyira ötletes énekes szólók és a ritmusképletek már-már minimálzenébe illő ostinato ismétlései időnként ellene dolgoznak.

Az ütős hangszerek hihetetlen arzenálját vonultatja fel a darab (többek között egy hatalmas méretű taikót is), amiket a szerző bátran használ, néha brutális hangzásvilágot teremtve. Ahogyan a korábban hallott Prokofjev vagy Csajkovszkij, Adès is nagyszerűen ért a hangszereléshez. A bonyolult textúrát a Concerto Budapest elismerésre méltó módon szólaltatta meg, a már említett túlzott koncentráció sem bizonyult zavarónak. Mark Stone sötét tónusú, drámai baritonja megfelelt a darab komoly témájának, Carolina Krogius pedig, noha szépen teljesítette feladatát, és szinte alti mélységek alá kellett ereszkednie, nem minden esetben tudta megformálni a megjelenített áldozatok sokszínűségét, különböző karaktereit. Hangszíneivel jobban játszhatott volna, mert a potenciál érezhetően megvolt benne. Redmond továbbra is ugrándozott vezénylés közben, de mert ilyen minőségben megszólalt a darab, ezt még meg is bocsáthatjuk neki. Természetesen a potenciális közönség otthon maradt részére sem haragudhatunk igazán, de jó tanácsként azért meghagyhatjuk, hogy legközelebb se Prokofjev, se Thomas Adès neve ne riassza el őket. A Concerto Budapest meg főleg ne, de ezt talán már tudhatják.

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

85 évesen is filmet forgat Sophia Loren

Születésnapját ünnepli az olasz film egyik legnagyobb sztárja, akit szókimondó, határozott nőként ismerünk a filmvásznon. Sophia Loren hatvanéves karrierje mögött egy fegyelmezett, tudatos nő áll.
Klasszikus

„Zseni volt” – Végső nyugalomra helyezték Kocsár Miklóst

Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek pénteken Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerzőtől a budapesti Farkasréti temetőben.
Vizuál

„A komolyzene nem társadalomformáló tényező” – Szilágyi Zsófia és Balogh Máté a Kult50-ben

A Kult50 legújabb videójában Szilágyi Zsófia, az Egy nap című film rendezője, és Balogh Máté kortárs zeneszerző, a film komponistája ült le egymással beszélgetni az Egy nap című filmről, a hétköznapokról és a művészet társadalomformáló erejéről.
Vizuál

Mi minden nem lett Mészáros Márta?

88. születésnapját ünnepli szeptember 19-én Mészáros Márta, a női sorsok bemutatója, a magyar és az egyetemes filmtörténet meghatározó alakja. Tiszteletére fotókiállítás nyílt a Filmes Házban, ahol meghitt születésnapi köszöntésen találkoztunk vele.
Vizuál

Rekordot dönthet Banksy a képviselőket majomként ábrázoló festménnyel

A híres-hírhedt street artist Devolved Parliament című képét, amelyet a Sotheby’s aukciósházban árvereznek el, 2-2,5 millió dollárra becsülik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus temetés

„Zseni volt” – Végső nyugalomra helyezték Kocsár Miklóst

Családja, tisztelői, barátai és pályatársai végső búcsút vettek pénteken Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerzőtől a budapesti Farkasréti temetőben.
Klasszikus hír

Kortárs klasszikus zenei lemezkiadót indít a Radiohead gitárosa

A Jonny Greenwood alapította kiadó első kiadványai között lesz egy saját szerzői lemez, illetve egy Bach-szólóalbum.
Klasszikus állás

Zenészeket keres az Európai Unió Ifjúsági Zenekara

Az Európai Unió Ifjúsági Zenekarában 2003 óta játszanak magyar muzsikusok. Idén újra tagfelvételt hirdetnek – mutatjuk a részleteket!
Klasszikus óbudai társaskör

Októberi kínálat az Óbudai Társaskörben

Az Óbudai Társaskör az Anima Musicae Kamarazenekar új sorozatával nyitja meg a 2019/2020-as évadát a zene világnapján, október 1-jén.
Klasszikus ajánló

Ránki Dezső szólóestet ad a Müpában

Beethoven és Schumann műveit adja el szólóestjén Ránki Dezső, az MVM Koncertek - A Zongora című koncertsorozat évadnyitó koncertjén.