Az 1960-ban Mexikóvárosban született tenorra kisgyerekként figyeltek fel, így már kilenc esztendősen a Guadalupe-bazilika gyerekkórusának szólistája volt. Később az Instituto Cardenal Mirandában tanult magánéneket, és itt is debütált. Gyerekkorára visszagondolva egy interjúban megjegyzi, bár nehéz lehet elképzelni, de nagyon is félénk kisfiú volt:
Az egyetlen dolog, ami egyensúlyban tartotta a személyiségemet, az éneklés volt. Ha énekelek, magabiztosabbnak érzem magam. Számomra ez a kommunikáció legegyszerűbb módja.”
Miután 1986-ban Milánóban megnyerte az Enrico Caruso Énekversenyt, a bécsi Staatsoper stúdiójában folytatta tanulmányait, majd a Luzerni Színház operatársulatának tagja lett. A szerencse, a kivételes tehetség és a „jókor jó helyen” mágiája az ő történetében is fontos szerepet játszott, hiszen 1992-ben a New York-i Metropolitan Opera Lammermoori Lucia-produkciójában egyenesen Luciano Pavarottit helyettesítette, csodálatosan. Ezt követte a debütálás a milánói Scalában, ahol 1993-ban a Falstaff bemutatásának századik évfordulóját ünneplő új produkcióban Fenton szerepét alakította Riccardo Muti vezényletével, a többi pedig már történelem.
A Ramón Vargasról készült portrét itt olvashatják.
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Ramón Vargas (fotó/forrás: Lou Valerie Dubuis / Bartók Tavasz)
hírlevél
