Hogyan sikerült az UMZE első, Covid-leállás utáni évada?
HB: A lezárások előtt utoljára Vajda Gergely Fuharosok című operájának koncertverzióját játszottuk, de már csökkentett létszámú közönség előtt, addigra bejelentették a korlátozásokat. Ahogy egyik pillanatról a másikra léptünk ki az élő koncertek világából,
ugyanolyan természetességgel tértünk aztán vissza, és ott folytattuk a muzsikálást, ahol abbahagytuk.
Ebben nagy szerepe volt az online koncertjeinknek, illetve amióta Gergő átvette a zenekar művészeti vezetését, részben eltérő profilunk rajzolódik ki, több magyar művet játszunk, általunk rendelt műveket mutatunk be.
Úgy tűnik, a közönség sem marad el, mert januárban a Pierre Boulezre összpontosító koncerten és márciusban, Eötvös Péter, Varga Judit és Vajda Gergely ősbemutatóin még talán többen is voltak, mint a Covid-előtti eseményeken.
HB: A márciusi koncerten olyan műsor állt össze, ami már önmagában sok embert érdekelhet, az említett szerzőkön kívül még egy Kurtág-darabot is játszottunk. Januárban pedig az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál keretében léptünk fel, amelynek van egy saját közönsége is. Ezért is fontos, hogy együttműködésekben vegyünk részt, hasonlóan kiváló partnerekkel.
A következő évadban is elhangzik majd egy különleges darab, Tihanyi László ősbemutatóját hallhatja a közönség. Mit kell tudni a készülő műről?
TL: Igen régóta terveztem, hogy Akutagawa Biszei hite című, mindössze kétoldalas novellájából fogok darabot írni, mert amikor elolvastam, rögtön úgy éreztem, hogy a szöveg zenei formával rendelkezik. Annyira adja magát a ritmus, a zenei dramaturgia, hogy a novella szinte kiabál a megzenésítésért. A márciusi koncerten megszólaló többi mű – Balogh Máté, illetve Bruno Letort alkotása – egyrészt a japán tematika miatt kapcsolódik az én darabomhoz, másrészt a várakozás motívuma miatt. A történet szerint ugyanis egy férfi a folyóparton vár a szerelmére, aki soha nem fog eljönni.
Tihanyi László (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Átlátszó Hang)
Műfaji szempontból hogyan lehet besorolni az új művet?
TL: Stage musicnak vagy semi-operának szokták hívni, bár ebben a darabomban énekelni nem fognak. A többi műben viszont Károlyi Katalin működik majd közre. Ő régebben sokat lépett fel az UMZE-val, ezért nagyon örülünk az újabb alkalomnak. A darabomban két narrátorra lesz szükség, az egyik valószínűleg felvételről fog szólni.
Úgy képzeltem, hogy az első részben japán nyelvű narrációra van szükség
(közben persze ki fogjuk vetíteni a magyar fordítást), a második részben pedig, amikor az öngyilkosságot vállaló ember újjászületése történik meg, és a szöveg egyes szám első személyben, jelen időben szólal meg, egy színésznek azon a nyelven kell elmondania a szöveget, ahol a koncert van.
A várakozás témájáról az jut eszembe, hogy az utóbbi időben az operáiban is inkább állapotok jelentek meg, mintsem dinamikus cselekvések.
TL: Nagyon pontosan látja. Ez valószínűleg összefügg azzal, hogy hosszú ideje igyekszem pontosan meghatározni, melyek azok a szövegek, amelyeknek énekelve kell elhangozniuk, és melyeknek kell megmaradniuk prózában. Dramaturgiai értelemben szeretném elválasztani a két közlésmódot. Az új darabomban a hangszerekre bíztam azt a funkciót, ami korábban az énekhangnak jutott. Az valószínűleg alkati kérdés, hogy sokkal jobban érdekel, hogyan lehet állapotokat megjeleníteni a zenében, mint valamilyen akciódús történést. A semi-opera műfajához egy ilyen téma jobban is illik.
Mire számíthatunk még az UMZE következő évadában? Például Balázsnak is elhangzik majd egy darabja.
HB: Öt saját koncertet tervezünk a BMC-ben, a szeptemberi évadnyitó a Monument of Preconception címet viseli, Tornyai Péter műve alapján. Csupa magyar szerző darabját fogjuk játszani, Ajtony Csabának lesz egy ősbemutatója, Illés Mártonnak pedig először tűzzük műsorra egy alkotását. Dargay Marcell Wilheim András emlékére komponál egy új művet, mivel fontos számunkra, hogy megemlékezzünk róla, ő is az együttes egyik alapítója volt. Itt hangzik el majd a Broken con(sor)tinuity című darabom, ez a kifejezés a vegyes consort és a töredezett kontinuitás keverékére utal. Kamarazenére és elektronikára készült, egy görög együttes rendelte. Ők akkoriban
a thébai női börtön lakóit próbálták bevonni egy művészeti projektbe, rávették őket, hogy alkossanak: fessenek, vegyenek fel hangokat,
például ajtónyikorgást, lánccsörgést. Aztán felkértek hat szerzőt különböző országokból, hogy valamilyen módon dolgozzák fel ezeket a hangokat, és a művek premierjére is a börtönben került sor. Mind a hatunk darabja kötődik a bezártság érzéséhez, hogy milyen az, amikor valaki kitekint a cellából, illetve miről tudnak mesélni a rabok a bűntettükön kívül. Az enyémben egy szöveg hangzik el görögül, azt mondja a hölgy, hogy egyszer egy társaságban nagyon megijedtek, és hirtelen úgy érezték, hogy mind a négyük szíve egyszerre ver. A szívek egyszerre dobbanása indította el bennem a darab létrejöttét, és egyúttal ez a mű fő jellemzője is.
Az UMZE Kamaraegyüttes (Fotó/Forrás: Valuska Gábor / UMZE Kamaraegyüttes)
Ha már a magyar szerzőket emlegettük, jövőre Ligeti-évforduló is lesz. Mivel készül az UMZE erre az alkalomra?
HB: Májusban, a születésnap előtt pár nappal, a BMC Ligeti-hete keretében tervezünk egy koncertet. Persze az évforduló alkalmából sok hasonló esemény lesz országszerte, de nem tehetjük meg, hogy mi ne foglalkozzunk Ligeti zenéjével, már csak azért sem, mert – Rácz Zoltánnak köszönhetően – az UMZE nevéhez köthető, hogy a szerző teljes életműve elhangzott Magyarországon. Ezen a koncerten az Aventures és a Nouvelles Aventures lesz műsoron, amelyekhez kamaraművek társulnak majd, és az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvánnyal való együttműködésnek köszönhetően a mesterkurzusukon részt vevő karmesternövendékek is vezényelhetik a darabokat a próbafolyamat során.
Mit hallgathatunk az évad többi részében?
HB: A decemberi koncertünk Csalog Gábor munkásságára épül, ő is tagja az UMZE Egyesületnek. Elég régen lépett fel velünk utoljára, miközben ő nemcsak zongorista, hanem mostanában elég sokat komponál is. Ezúttal mindkét oldalát megmutathatja, elhangzik például egy új dalciklusa, Molnár Anna előadásában. A harmadik koncertünkre pedig február elején fog sor kerülni, Reflexions and Intersections címmel. Francia és magyar szerzők darabjait fogjuk játszani, David Hudry, Diana Soh (aki ugyan nem francia, de Franciaországban él), illetve Benoît Sitzia művét, utóbbi egy brácsaversenyt komponál nekünk.
A magyar szerzők közül többen maguk lesznek a versenyműveik szólistái is.
Elhangzik majd Holló Aurél ütőversenye, Szigetvári Andrea elektronikára és kamaraegyüttesre ír egy darabot, Gryllus Samu pedig a tervek szerint egy gitárversenyt komponál majd. Ez a koncert is az Átlátszó Hang keretében fog megvalósulni, tehát ismét tartunk majd előtte a közönség számára egy kis beavató foglalkozást, ahogy idén januárban is tettük. Kilépünk a hagyományos koncertkeretek közül, és megmutatjuk, mi történik a művekben.
Kapcsolódó
Zene építőkockákból – Beszámoló az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál koncertjeiről
Mi járhat egy zeneszerző fejében? Vajon hogyan találja ki, milyen hangok következnek egymás után? Erről is megtudhatott egyet s mást a közönség, ha ellátogatott az idén szerencsére élőben tartott Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál január 15-16-i koncertjeire.
Ezek a foglalkozások nemcsak nagy élményt nyújtanak, hanem segíthetnek a kortárs zene iránt bizalmatlanabb közönségnek is, hogy jobban megértsék, mi miért történik a művekben. Felmerült, hogy esetleg nagyobb hangsúlyt lehetne fektetni a hasonló, felnőtteknek szóló beavatókra?
HB: Amikor Vajda Gergely lett az UMZE művészeti vezetője, már a legelső koncert előtt is volt bevezető, Tihanyi László mint karmester Sári László tibetológussal beszélgetett. Én magam is úgy gondolom, hogy a hagyományos koncerteknek egyszer csak vége lesz. A mai kor vizuális ingerei között nem sokáig tartható, hogy kizárólag hallgatunk valamit. Az Átlátszó Hang a kezdetektől azt vallja, hogy szükséges a beavató a közönség számára, és ezt ne verbálisan, hanem gyakorlatokkal végezzük.
Fizikai értelemben is frissítően hat, ha az embereknek valamit csinálniuk kell, énekelni, zenélni, de persze nem egyedül, hogy ne járjon stresszel.
Így felhívhatjuk a figyelmüket olyan momentumokra, amelyek aztán zenehallgatás közben feltűnnek nekik: „Aha, ezzel az előbb találkoztam!” Már tudják mire figyeljenek – és itt nem bonyolult struktúrákra kell gondolni, hanem olyan alapelemekre, mint például egy gyors-lassú, hangos-halk szembenállás.
TL: Biztos vagyok benne, hogy a ma készülő darabok döntő többségének jót tesz, ha előtte nem elmagyarázzák a közönségnek, hogy mi történik, hanem inkább ráhangolják őket. Az említett koncerten is adta magát az ötlet, hogy a Tibet-tematikájú darabokról egy tibetológus beszéljen.
HB: De Sári László esetében az volt a zseniális, hogy nemcsak mesélt valamit Tibetről, hanem ott volt a főpróbán, és a hallottak alapján magyarázta, hogy a zene hogyan viszonyul ahhoz, amit a tibeti kultúráról tud. Rögtön kontextusba kerültek a darabok. Az pedig egy plusz nyereség volt, hogy erre a koncertre a tematika miatt olyanok is eljöttek, akik nem járnak rendszeresen kortárs zenei hangversenyekre.
Horváth Balázs az Átlátszó Hang beavatóján (Fotó/Forrás: Mohai Balázs / Átlátszó Hang)
Már szó esett az évad során elhangzó darabjaikról, viszont most két olyan zeneszerzővel beszélgetünk, aki vezényelni is szokott, méghozzá a saját műveit is. Hogyan viszonyulnak karmesterként a saját darabjaikhoz?
TL: Valószínűleg ahány vezénylő zeneszerző létezik, annyiféle alkat van. Én majdhogynem fizikai fájdalmat érzek, ha más dirigálja a darabjaimat. Annyira egy vagyok velük, hogy nehézséget okoz csak ülni és passzívan hallgatni a zenémet, igénylem a vele való aktív viszonyt. Ettől még persze örülök, ha más is kézbe veszi őket, mert fontos tapasztalatokhoz lehet jutni, ha meghallgatjuk, mit lát a partitúrában egy másik kolléga. Ha a zeneszerző gyakorlott karmester, rengeteg próbaidő megspórolható vele, mivel sokkal mélyebben, belülről ismeri a darabját, és gyorsabban rá tudja vezetni a muzsikusokat arra, pontosan mit szeretne hallani.
Találkoztam azonban olyan zeneszerző-karmesterekkel is, akik képtelenek abbahagyni a komponálást, és még próba közben is folyton átírják a darabjaikat.
Ez nagyon veszélyes, mert gyakran szétesik a közös munkafolyamat. De szerintem Balázs is és én is inkább abba a típusba tartozunk, akik elsősorban a koncert érdekében munkálkodnak.
Nem is szokott belejavítani a darabba?
TL: Jaj, dehogynem! De nem állítom le a próbát, hanem megjegyzem, ami eszembe jutott, otthon átgondolom, és a következő próba elején azt mondom: néhány dolgot szeretnék változtatni, írjuk be a kottába.
HB: Ez igazából nem komponálás, az ember olyankor már nem áll neki átdolgozni a darabot. A hasonló esetek miatt is jó lehetőség, ha a zeneszerzők részt vehetnek a darabjaik betanításában, ahogy az az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítvány mesterkurzusain is történik. A karmester és a zenészek számára is fontos, hogy megértsék, hogyan gondolkodik a szerző. Ehhez kapcsolódik is egy történetem. A tavalyi évben az Artisjus támogatásával szervezhettünk egy turnét az UMZE-val, amely során az ország öt nagy vidéki egyetemén tartottunk workshopokat a zenészhallgatóknak. Laci Summer music című kompozíciója is a műsoron szerepelt, és megpróbálkoztak vele a karmesterhallgatók. Bár az együttes jól tudta a darabot, tehát nagy problémák nem adódtak vele, valahogy mégsem akart úgy megszólalni, ahogy kellene. Emlékszem, egyszer csak azt mondtad, hadd mutasd meg, te hogyan csinálnád. Ahogy odaálltál a zenekar elé, abban a pillanatban létrejött a kívánt hangzás.
Szerintem nagyon erősen összekapcsolódik, ahogyan írsz valamit, és ahogyan vezényled.
Figyeltem is, egészen máshogy közelítetted meg a saját darabod, mint a koncert többi számát. Én is vezényeltem már a Summer musicot, de nem tudom azokkal a mozdulatokkal, mint ahogy te csinálod.
Ez a turné a kortárs zene szélesebb körű megismertetése, népszerűsítése szempontjából is fontos lehetett.
TL: Az Artisjus pályázati programjának az a célja, hogy közelebb hozza a zenészhallgatókhoz a ma élő magyar zeneszerzőket. Öt vidéki városban jártunk, először tartottunk egy bemutatkozó előadást, ahol elmondtuk, kik vagyunk, mik a céljaink. Az ott tanító kollégákkal egy kerekasztal-beszélgetés során nyílt alkalmunk eszmét cserélni. Azután jött a workshop a hallgatóknak, és végül egy koncerten is előadtuk a darabokat. Meglepően szép számban jöttek a fiatalok, és nagyon felkészültek voltak, fontos találkozások születtek. Azért is jelentett sokat nekünk ez az együttműködés, mert én már évtizedek óta elképedve figyelem, hogy egy ekkora országban milyen kevés a valódi, élő kapcsolat. Óriási öröm, ha tehetünk valamit annak érdekében, hogy az egyes városok zenekultúrája között összeköttetések jöjjenek létre.
Fejléckép: Tihanyi László, Horváth Balázs (fotó/forrás: UMZE Kamaraegyüttes, Felvégi Andrea)
hírlevél
