Klasszikus

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

2020.09.22. 15:20
Ajánlom
Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.

Legelőször is örömmel írom le, hogy már maga a program is remeklés volt: a két nagy klasszikus műveiből sokszínű és eredeti műsort állítottak össze, amely slágernek számító darabok oszlopain nyugodott, de többségében mégis ritkán hallható, s így különösen üdén ható, nagyszerű kompozíciókat (illetve részleteket) szólaltatott meg. Mindeközben a műsor szerkesztői arra is odafigyeltek, hogy

Haydn ne pusztán Mozart valamiféle előzményének látsszék, ahogy az egyébként gyakran előfordul.

pfz4-093357.jpg

Baráth Emőke és a Pannon Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

Érdekes és tanulságos volt az is, hogy Mozarttól csupa 1770-es évekből – egy induló kivételével tizenéves korából – származó kompozíciót hallhatunk, a Haydn-művek közül egy ugyanebből az évtizedből, a többi a 90-es években keletkezett. A vokális műfajok között szerepelt az opera, a motetta, a kantáta és az oratórium, olasz, latin és német nyelven – változatos tájakon vezette tehát végig a közönséget Baráth Emőke, imponáló sokoldalúságról téve tanúságot.

Mozart 19 évesen, az Il re pastore („A pásztorkirály”) című alkalmi serenata szerzőjeként jelent meg először a programban. (Hogy nem „igazi” operáról van szó, azt az is mutatja, hogy a salzburgi udvari ünnepségen díszletek nélkül adták elő.) Itt megingott kissé a különben oly kitűnő műsorszerkesztés, mert a kiválasztott két rövid szopránária folyamatosan, egy rövid csembaló-improvizációval összekötve egyetlen tételként, mintegy kétrészes áriaként szólalt meg. Ez igen szerencsétlen ötlet volt, amelynek terhét azután az énekszólista kellett, hogy viselje: tudniillik a két, hangnemileg sem összeillő áriát eredetileg két különböző szereplő (történetesen egy szerelmespár két tagja) énekli, tehát egy férfi és egy nő, vagy más szempontból nézve egy kasztrált férfi-, illetve egy női szoprán, ráadásul jó fél felvonásnyi különbséggel. Ennek következtében a csembaló-átvezetés tartalmazott egy kényszeredett és kurta-furcsa modulációt C-dúrból Esz-dúrba, s ami még rosszabb, eközben Baráth Emőke ott álldogált gyönyörű zöld koncertruhájában, és el kellett viselnie, hogy nem tud semmit tenni annak érzékeltetésére, hogy éppen most változik át valaki mássá: férfiból nővé, kasztrált férfiszoprán szólama helyett női szopránszólam tolmácsolójává. Mutatis mutandis: ugyanolyan abszurd ez, mint ha valaki a Varázsfuvolából Pamina szívszorító g-moll áriáját és Az éj királynője nagy d-moll bravúráriáját gyúrná össze egy zenei számmá – sőt, ez talán még rosszabb, mert ott legalább közeli rokon hangnemekről van szó.

pfz10-093356.jpg

Baráth Emőke, Vass András és a Pannon Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

A bakit azonban gyorsan elfelejtettük, elsősorban Baráth Emőke jóvoltából, akiről megint csak azt kell leírnom, hogy

talán még sohasem hallottam tőle ilyen bámulatosan szuggesztív, harmonikus és a tökéletesség auráját magán viselő teljesítményt.

De – attól eltekintve, hogy effajta zenéhez talán szárazabb timpani-hangzás, keményebb verők jobban illettek volna – már a kezdetektől nagyon differenciáltan, rugalmasan, érzékenyen muzsikált a zenekar is Vass András keze alatt. Jó tempók és karakterek, precizitás és odafigyelés biztosított ideális zenei környezetet a főszereplő: az énekhang számára.

Egy rövid és a komikum határáig „katonás” Mozart-induló (K 335, no. 1) kedves epizódja után egy még korábbi Mozart-operazsenge, a Mitridate, re di Ponto („Mitridate, Pontus királya”) egyik férfiszereplőjének, Sifarénak szerelmi szenvedélytől és vetélytársaival szembeni harcias indulatoktól áthatott áriáját énekelte Baráth Emőke. Kifejezésének intenzitását jelzi, hogy a gyönyörű zöld nagyestélyi ellenére zenei és vizuális eszközökkel (arcjáték, gesztika) erőteljesen férfias alakot varázsolt elénk a művésznő. Szerepet játszott ebben a virtuóz figurációk bravúros és erőteljes előadása is, ám ez csak egy része volt érett, sokszínű, mégis összefogott és harmonikus előadói eszköztárának, egy olyan előadásmódnak, amely minden részletében kidolgozott és magabiztos, ugyanakkor művészileg személyes és hiteles.

A hang szépsége és rendkívüli kiegyenlítettsége kezdettől jellemezte Baráth Emőkét, de újra meg újra magával ragad.

pfz3-093357.jpg

Baráth Emőke és a Pannon Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

A hangverseny első részét az Exultate, jubilate című briliáns szólómotetta zárta le. Itt még a nyitó ária ragyogásánál is mélyebb hatást gyakorolt a hallgatóra a második ária békéje és nyugalma, Baráth Emőke tiszta manírtalansága, amely nem eszköztelenség, hanem éppen a kifejezés mélységének legfőbb eszköze. És hadd említsem meg ennek az áriának különlegesen szépen, simogatóan eljátszott, nagyívű zenekari bevezetését.

A hangverseny második, Haydnnak szentelt félidejét a L’infedeltà delusa című Haydn-buffa parasztlány-hősének, Sandrinának egyik áriája nyitotta; Baráth Emőke kedvvel alakította ezt a romlatlan, cserfes-bájos figurát is. Rögtön ezután viszont a kései Haydn legemelkedettebb hangja szólalt meg: a Teremtés csodálatos, panteisztikus szopránáriája, a „Nun beut die Flur das frische Grün” – előkelő, tartásos tempóban, valóban felemelően. Feltűnt, hogy énekesünknek a német deklamációja is mennyire magabiztos; de a lényeg persze a haydni elragadtatottsággal való azonosulni tudása volt. No és felfigyelhettünk ebben az áriában a fafúvóskar áttetsző, tiszta hangzására is.

pfz5-093357.jpg

Vass András és a Pannon Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

Majd pár évet visszalépve Haydn utolsó két londoni koncertjét idézte fel a program. A 103., Esz-dúr, „Üstdobpergés” szimfónia műsorra tűzése azt az ambíciót jelezte, hogy

a zenekar egy jelentős súlyú önálló teljesítménnyel is letegye a névjegyét.

Ez mindenképpen megvalósult, bár talán kár volt a művet nyitó (majd visszatérő), pianissimóból induló, majd oda visszahalkuló egyetlen timpani-tremoló kolosszális haydni ötletét egy magamutogató, hangos timpani-improvizációval felcserélni. S a nyitótétel lendületesnek szánt tempóvétele is magával sodort bizonyos artikulációs és agogikai finomságokat; sőt, az Andante tételt is inkább Allegrettóként érzékelhettük. Az idő előrehaladtával viszont az előadás egyre inkább magára talált és maggyőzővé vált. Vass András sok színt, effektust és akcentust mutatott meg nekünk a partitúrában, precízen kontrollálva a részleteket.

pfz12-093356.jpg

Vass András és a Pannon Filharmonikusok (Fotó/Forrás: Pannon Filharmonikusok)

Különösen tetszett a menüett tenyeres-talpas karaktere, a középrész erőteljes kontrasztja, haydni kópésága – és annak megmutatása, hogy mindeközben a tétel jóval bonyolultabb és több jelentésű, mint első pillanatban látszik. És mindenekfölött a zárótétel enyhén mámoros könnyedségéből is kihallható volt, hogy olyan zene ez, amelyet a 8. szimfónia szerzője is ismert.

A hangversenynek minden tekintetben a zárószám, a Haydn utolsó londoni koncertjére komponált Berenice, che fai című szólókantáta volt a koronája. A nyitó accompagnatóban egyenrangú félként résztvevő zenekar, Baráth Emőke ropogós deklamációja és éneklésének drámai ereje; a gyors rész karakteres misterioso indítása és az egész szuggesztív és ihletett előadás megkérdőjelezhetetlen remekműként állította elénk Haydnnak ezt a kései olasz nyelvű megnyilatkozását.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Színház

Hamarosan eldől, hogy ki vezetheti tovább a Pécsi Nemzeti Színházat – íme a pályázatok!

Rázga Miklós igazgatói megbízatása jövő év elején lejár, a meghirdetett igazgatói pozícióra pedig a szeptember 28-i határidőig két egyéni és két páros tervezet érkezett. A szakmai bizottság ezekről a pályázatokról október 21-én döntött, de a pécsi közgyűlés határozata még hátravan. Bemutatjuk a pályázókat.
Vizuál

Hatvan éve eltűnt festményt ismert fel szomszédai nappalijában a Met egyik látogatója

Jacob Lawrence sorozatából öt kép hiányzott, ebből kettőnek, köztük a most előkerült darabnak, csupán a címe volt ismert.
Zenés színház

Eladta alapítója portréját a londoni Királyi Operaház, hogy túlélje a járványt

A képet David Hockney, az egyik legkeresetebb élő művész készítette még a hetvenes években. Értékét az is növeli, hogy Hockney alig fest felkérésre. A portrét követően harminc évig nem vállalt hasonló megbízást.
Klasszikus

A tanár és az előadóművész egyensúlya – interjú Farkas Gáborral

Szeptembertől a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője lett, hazaköltözik Tokióból Farkas Gábor zongoraművész. Lehet, hogy észre sem vettük, hogy távol volt: rendszeresen találkoztunk vele a hazai színpadokon. Mert, miként a zongoraművész vallja, koncertezést és tanítást együtt érdemes művelni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus díj

Londoni díj közelében a Concerto Budapest koncertfilmje – az Ön szavazatán is múlhat!

A Concerto Budapest Szabó Stein Imre által rendezett koncertfilmjét beválasztották a 10. LOVIE AWARDS döntőjébe. Október 29-ig tart a kategória döntőseiről rendezett nemzetközi internetes szavazás. Szavazzon október 29. éjfélig, hogy ez a magyar film legyen a befutó!
Klasszikus interjú

A tanár és az előadóművész egyensúlya – interjú Farkas Gáborral

Szeptembertől a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszékének vezetője lett, hazaköltözik Tokióból Farkas Gábor zongoraművész. Lehet, hogy észre sem vettük, hogy távol volt: rendszeresen találkoztunk vele a hazai színpadokon. Mert, miként a zongoraművész vallja, koncertezést és tanítást együtt érdemes művelni.
Klasszikus interjú

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Klasszikus interjú

„A közönség lelkesedése azonnal feledtette az összes problémát” – gondolatok a 6. Klassz a pARTon margójára

A zenei világot tekintve 2020 a lemondott koncertek éve. A fesztiváloknak különösen lesújtó ez az esztendő, mégis van pár szerencsés sorozat, ahol a csillagok együttállása – és persze a vírus két hulláma közti nyári fellélegzés – lehetővé tette, hogy visszacsempéssze az élő klasszikus zenét az emberek életébe. Ilyen volt a Balaton északi partján már hagyományos Klassz a pARTon is, ahol közel félszáz hangverseny szólalhatott meg. A program összeállításáról, a szervezés nehézségeiről, a koncertéletbe való nagy visszatérésről és a legfontosabb élményekről Érdi Mártával és a fesztivál művészeti vezetőjével, Érdi Tamás zongoraművésszel beszélgettünk.
Klasszikus hír

A Magyar Tehetség Nagykövete lett Várdai István

Várdai István a tehetséggondozásban vállalt szerepe miatt idén októberben megkapta a Magyar Tehetség Nagykövete címet.