- Milyen indíttatásból kezdtél el zongorázni és miért pont a zongorára esett a választásod? Netán a családban is vannak zenészek?
- Három és fél évesen ültem le először a zongorához. A többi hangszer azért nem jöhetett szóba, mert egy-egy hangszer fizikálisan nehéznek bizonyult, nem bírtam volna el, míg a zongora szinte kézenfekvő volt. Amikor tanárhoz kerültem, olyan biztatást kaptam, hogy érdemes ezen a pályán elindulnom. Noha nagymamám énektanárként tevékenykedett és gyerekkorában édesanyám és édesapám is fuvolázott, hivatalos zenész nincs a családban.
- Jelenleg a Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába jársz. Tizenhat éves vagy, gondolkodtál már azon, hogy a középiskola után hol szeretnél továbbtanulni?
- Mindenképp megjelölném majd a Zeneakadémiát, noha a külföldi továbbtanulás ötletét sem vetném el. Ha már ott tartok, kiderül, hogyan tovább.
- Milyen versenyeredményeket tudhatsz magad mögött, melyikre vagy az eddigiek közül a legbüszkébb?
Barbarics Csanád (Fotó/Forrás: Szőllősi Mátyás)
- Több versenyen vettem már részt változó eredménnyel. Számomra kiemelten fontos verseny a 2011-ben Bécsben megrendezett Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny, amin a korcsoportomban első helyezett lettem.
- A Cziffra György Zongoraverseny milyen újdonságokat tartogatott számodra? Ismerted a megadott darabokat?
- A listán feltüntetett darabok közül többet játszottam már, viszont nagy meglepetésként ért a Cziffra-átirat és a Dubrovay László-darab.
- Okozott nehézséget a Dubrovay mű?
- Új, ebből adódóan pedig szokatlan volt. Nehezen szoktam meg az újszerű hangzásokat. Az eleinte bonyolultnak tűnő ritmusokat idővel sikerült megértenem, és élvezettel fedeznem fel a darabban rejlő szépségeket.
- Korábban találkoztál kortárs szerzeményekkel?
- Nem, és azt kell mondjam, kissé ódzkodtam tőle. Miután alaposan megismertem a darabot, azonnal megszűnt a tőle való idegenkedésem. Eddig a barokkban és a klasszikában voltam otthon, de a versenynek hála a romantikus és a kortárs művek irányába is elmozdulhattam.
cziffra dijatado szollosi 17 (Fotó/Forrás: Szőllősi Mátyás)
- Cziffra neve ismerősen csengett?
- Amikor öt évvel ezelőtt bekerültem a Snétberger Zenei Tehetség Központba, megismertem őt. Sokat hallgattam, az egyik legnagyobb zongoraművésznek tartom Cziffrát. Nagy örömmel és megelégedéssel tölt el, hogy elindult a róla elnevezett fesztivál.
- Fiatal zongoristaként, gondolom, sok impulzus ér, többen tanáccsal, javaslatokkal látnak el. Hogyan figyelsz ezekre?
- Akárkivel is találkozom, mindig figyelembe veszem az újdonsült ismereteket, tanácsokat. Olyankor, amikor Balázs János óráján vagyok, igyekszem tőle elsajátítani a rá jellemző hihetetlen magabiztosságot és alázatot, míg például az iskolában Monostori Imre tanár úr a precizitásra tanított meg, Dráfi Kálmán tanár úr mesterkurzusán pedig megint csak az alázat elsajátítása volt kiemelten fontos.
- A te értelmezésedben mit jelent az alázat?
- Hogy zene és hangszer nem tekinthető alárendelt dolognak. A hangszerrel együtt zenélek és nem rajta. Ez a fajta hozzáállás abban segíthet, hogy sokkal jobb hatást érjek el a játék során.
hírlevél
