Beethoven
Ludwig van Beethoven 1770. december 17-én született Bonnban. Korán megnyilvánuló zenei tehetségét apja lelkiismeretlen és kapzsi módon igyekezett kamatoztatni; a családnak valóban már gyermekkorában Beethoven volt az eltartója. A nyolcvanas évek elején Christian Gottlob Neefe,
a Bonnban megtelepedett jeles muzsikus és kiváló pedagógus figyel fel az alig tízesztendős gyermekre, tőle kapja Beethoven az első értékes zenei impulzusokat.
1787-ben jár első ízben Bécsben, családi körülményei azonban megakadályozzák, hogy itt tanuljon tovább, így erre csak 1792-ben kerül sor. Ekkor már Haydn is ismeri néhány kompozícióját, aki rövid ideig tanítja is Beethovent, kapcsolatuk azonban nem marad tartós. A Schenktől és Albrechtsbergertől vett zeneleckékkel is hamarosan felhagy, viszont Salierinél nyolc esztendeig tanul.
Ludwig van Beethoven
1795 márciusában lép fel első ízben a bécsi nyilvánosság előtt B-dúr zongoraversenyének előadásával. Ezt a fellépést azután több is követi,
Beethoven azonban kezdettől fogva többet kíván a társadalomtól, semhogy beérné a divatos zongoravirtuóz, az előkelő körök kegyeltjének szerepével.
Nem titkolja, hogy zenéje az egész emberiséghez szól, és az arisztokrácia támogatását a művészetének kijáró tiszteletdíjnak tekinti.
A századforduló évében azonban végzetes betegség jelentkezik: hallási zavarokban megnyilvánuló fülbántalom, amely hamarosan teljes süketséghez vezet. A jókedvtől kicsattanó fiatalkori művek árnyékában olyan gyászhangú dokumentum lappang, mint a wertheri világfájdalmat tükröző Heiligenstadti végrendelet. Az 1800-as évek elején már alkotó géniusza magaslatára érkezett zeneköltő magánélete rendezetlen és tragikus:
szüntelen lakásváltoztatások, gyors iramban cserélődő házvezetőnők és gyenge jellemű unokaöccse okozta gondok dúlják fel napjait
olyan időkben, amikor a történelmi események amúgy is megrendítik nyugalmát.
Egészsége egyre romlik, zongoraművészi pályáját fel kell adnia, bár néhány kamarazenei fellépéssel, valamint művei vezényletével egy ideig még megpróbálkozik. A húszas évek elején már csak társalgási füzetei segítségével érintkezik környezetével, egymás után lépnek fel szervezetében a különféle természetű betegségek, heveny és idült kórok. 1827. március 26-án Bécsben, ötvenhét éves korában halt meg a zene történetének egyik legnagyobb lángelméje.
Fidelio, a háromszor is megírt opera
Beethoven egyetlen operája a Fidelio, amelynek bemutatóját 1805. november 20-án tartották a bécsi Theater an der Wienben, abban az időben, amikor a francia hadsereg első ízben tartotta megszállva a várost.
A művet Beethoven „fájdalmai gyermekének” nevezte a megíráskor jelentkező nehezítő körülmények miatt, mint hallása romlása, a társasági élettől való apránkénti elszigetelődése és a történelmi helyzet.
Több mint egy évet töltött a komponálással, a próbákat követően az akkor még három felvonásos opera bemutatóját először 1805. október 15-ére tűzték ki, ám az utolsó pillanatban – politikai megfontolásból – a cenzúra be akarta tiltani. Végül sikerült meggyőzni a döntnököket a bemutatásról, ám egyes részeket ki kellett hagyni. Ennek esett áldozatául az opera címe is: Beethoven eredetileg a Leonóra elnevezést szánta operájának, ám végül Fidelióként hirdették meg azt.
A művet a II. Leonóra-nyitányként híressé vált előjáték nyitotta meg, az I. Leonóra-nyitányt ugyanis a mester korábban elvetette. Később aztán az 1806 áprilisában megtartott felújításra egy bonyolult fafúvós passzázs miatt Beethoven belevágott újra átírni a nyitányt (III. Leonóra-nyitány), a felújítás bemutatójára azonban mégsem készült el vele. Beethoven ekkor már hajlott arra is, hogy – szokásaival ellentétben – kompozíciós engedményeket tegyen az énekesek kívánságára. A szövegkönyvet régi jó barátja, Stephan von Breuning fésülte át.
1814-ban született meg a két felvonásos változat Georg Friedrich Treitschke energikus szövegkönyvi átdolgozásával. Beethoven új nyitányt is írt, a tematikájában az előzőektől teljesen eltérő, ma Fidelio-nyitányként ismert darabot. A zeneszerző ebből az alkalomból komponálta élete legfelemelőbb áriáját (Leonóra recitativója és áriája az I. felvonásból) és ekkor vált véglegessé a Fidelio cím is Beethoven beleegyezésével.
Fejléckép: A Fidelio zongorakivonatának címlapja (forrás: Wurlitzer-Bruck)
hírlevél
