Klasszikus

A hegedűművésznő, aki a leghírhedtebb okkultista múzsájává vált

2020.01.13. 15:20
Ajánlom
Leila Waddell neve ma már keveseknek mond bármit is. Igéző hegedűjátéka és forró, erotikus kisugárzása folytán a múlt század hírhedt okkultistája istennőként és múzsaként tekintett rá.

Leila Waddell, aki 1880. augusztus 10-én született az új-dél-walesi Bathrust városában, hét éves korában kezdett hegedülni. Olyan tehetségesnek bizonyult, hogy huszonévesen Sydney zenei életének élbolyában találta magát, és több iskolában is tanított. Koncertjein legszívesebben Wieniawski és Vieuxtemps műveit játszotta, és hamarosan a legjobb ausztrál hegedűsök között emlegették.

Huszonnyolc évesen brit turnéra indult egy zenekarral Londonba, ahol bemutatták az új-zélandi csellistának, Katherine Mansfieldnek. Barátok lettek, törzshelyük pedig a bohémek és különcök által látogatott Cafe Royal volt, ahol a kor misztikusai is gyakran összegyűltek.

Leila-Waddell-1-085604.gif

Leila Waddell

Leila Waddell itt találkozhatott először azzal a férfival, aki megváltoztatta az életét:

Aleister Crowley ekkor már több mint tíz éve az okkultizmus és a miszticizmus útját járta, kicsapongó nemi életet élt, és a vad rituáléin a peyote nevű hallucinogén drogot osztotta társaságának. A szektavezér beleszeretett a fiatal, érzéki kisugárzású művésznőbe, és beavatta különleges világába. Így próbálta ki Leila Waddell a meszkalint, azt a drogot, amely a századforduló Európájának első pszichedelikus drogja volt, és amelyet Aldous Huxley és Lewis Carroll is használt.

Leila Waddell az Argenteum Astrum, Crowley okkultista társaságának tagja lett, és az Agatha nővér nevet kapta. Crowley viszont Laylah néven szólította, amely a Jelenések könyvében szereplő babiloni asszonyok egyike. Waddell arcképe és neve bekerült az enigmatikus verseket és szexuális rituálék leírásait tartalmazó Hazugságok könyvébe, és a mágus több elbeszélését is inspirálta.

Ahány embertől kérdeznénk, ki volt Aleister Crowley (1875-1947), annyi választ kapnánk. Egyesek szerint maga az ördög, démonok által megszállt ember, aki homoszexualitását orgiákban élte ki egy olyan korban, ahol a másságot elnyomták. Mások szerint egy szabad ember egy korlátozott korszakban, aki nem félt istennek tekinteni az embert.

A média előszeretettel támadta őt, és nevezte „a világ leggonoszabb emberének”,

ami mégiscsak nevetséges egy olyan emberrel kapcsolatban, aki gyertyákat gyújtott és tudattágító drogokat szedett sötét szobákban, furcsa performanszokat rendezett, és túlélte Hitlert, de Sztálint nem. Szerepel a Beatles Bors őrmester-albumának borítóján, mottóját („Tégy, amit akarsz”) a Led Zeppelin bakelitkorongra véste. A kilencvenes években alakja az akadémikusok figyelmét is felkeltette, és több félreértést igyekeztek tisztázni a személyével kapcsolatban: például azt, hogy nem volt drogfüggő. Illetve egyetlen szerre volt utalva: morfinista volt, amit a háziorvosa írta fel neki. Aleister Crowley legnagyobb bűne a polgárpukkasztás volt. Rituáléiban mindennél fontosabb szerepe volt a szexnek, és ez sokakat felháborított, miközben a felsőosztály férfitagjai zárt ajtók mögött furcsa fétiseknek hódoltak. Crowley viszont nyíltan hirdette, és könyveiben meg is írta, hogy szerinte a szeretkezés érzelmi töltete folytán varázslatos energiákat szabadulnak fel, és démonidézésre is alkalmas, az orgazmus pillanatában pedig a varázsló ereje megtöbbszöröződik.

Aleister_Crowley_as_Baphomet_X_OTO-115034.jpg

Aleister Crowley (Fotó/Forrás: Wikimedia Commons)

Crowleyt lenyűgözték Waddell zenei képességei, és valódi médiumnak tartotta a nőt. Egy nap, Guy Martson nevű tanítványának kertjében (aki úgy vélte, a brit nőket a tom-tom dobok hangjára kellene bevezetni a maszturbáció világába) pattant ki Crowley fejéből az ötlet, hogy rendezzenek mágikus rituálékat, amelyben a zene, a költészet és a tánc egyesült. A hegedűművésznő játszott az Eleuszisz rítusai (The Rites of Eleusis) első előadásában 1910-ben a londoni Caxton Hallban. A mű okkult ihletése miatt nem talált helyet a kánonban, ma pedig egyenesen mulatságos azokat a kritikai beszámolókat olvasni, amelyek a hagyományos szempontok szerint próbálják értékelni az alkotást: „A hölgy újra hegedűt vett a kezébe, és olyan gyönyörűen, kecsesen, olyan átélten játszott rajta, hogy valóban megtapasztaltuk az eksztázist, amelyet Crowley oly hevesen előidézni kíván.”

Az Eleuszisz rítusaiban még egy táncos, valamint maga Aleister Crowley szerepelt, aki dicshimnuszokat zengett Pánnak. A közönség félhomályban ült, az előadást pedig, noha a színpadon nem történt szex, behálózta az erotikus szimbolika. A koncert után Crowley és társasága levonták a tanulságot: egy beavatott közönség jobban csatornázná a mágikus energiákat, mint az átlagos hangversenylátogatók. A szektavezér legjelentősebb, Magick: Liber ABA című könyvének negyedik részében írta meg a tapasztalatait, és hangsúlyozta: Leila Waddell zenéje fantasztikusan működött.

A hegedűművész ezután koncertkörútra indult az Egyesült Államokba, és majdnem a Titanicra vett jegyet, de már nem fért fel a hajóra.

A sztori, miszerint csodás módon megmenekült a szerencsétlenségtől, bejárta az ausztrál sajtót. A brit szigetországba visszatérve Leila Waddel a Ragged Ragtime Girls nevű hegedűegyüttessel turnézott Európában, miközben folytatta mágikus tanulmányait az Ordo Templi Orientis társasággal, nagy hangsúlyt helyezve a szexuális mágia területére.

waddell-114356.jpg

Leila Waddell

Az erotika, a mágia és a zene bűvköréből a világháború rángatta ki Crowley társaságát. Írország ekkor brit uralom alá tartozott, és sok ír – köztük Crowley is – lehetőséget látott a háborúban a függetlenségre. Waddell felmenői az ír éhínségek elől menekültek Ausztráliába, így ő is szimpatizált a függetlenségpártiakkal. Crowleyék 1914-ben érkeztek meg New Yorkba azzal a különleges megbízatással, hogy Németország hitelét abszurd propagandával rontsák. A következő évben, egy július 3-i napon Waddell, Crowley és néhány ír a Szabadság-szoborhoz hajózott a Hudson folyón, hogy kikiáltsák Írország függetlenségét, és bejelentsék a háborút Anglia ellen. Szándékuk persze nevetséges volt, és az emberek a hajóból alig hallották a hatóságok által feltartóztatott Crowleyt, aki széttépte az útlevelét, miközben Waddell egy lázadó himnuszt játszott hegedűn. 1916-ban Anglia brutálisan megtorolta a húsvéti felkelést. Az erőszakos forradalom sikertelen volt, de örökre megváltoztatta Írországot.

_LeilaWaddell-114307.jpg

Leila Waddell

Crowley és Waddell útjai ezután szétváltak. A férfi a nyugati partra utazott, a nő pedig folytatta a turnézást és az élénk társasági életet. Barátja volt Rebecca West és Theodore Dreiser íróknak, és gyakran megfordult Frank Harris szalonjában, aki később szintén szexuális szabadosságáért vált hírhedtté. A hegedűművésznő a legkülönbözőbb helyszíneken játszott Amerikában: istállókban, gyárakban, kertekben,

közönsége legtöbbször bevándorló munkásokból állt, akiknek virágos bokrétákat ajándékozott,

és ezeket a koncertélményeket a muzsikuskarrierjének legjobb pillanatai közé sorolta. Crowley eközben már Szicíliában tevékenykedett, saját apátságot emelt és egy másik skarlátasszonyt nevezett múzsájának. Egy korszak ért véget Leila Waddell életében is.

1924-ben visszatért Ausztráliába, hogy beteg apja mellett lehessen. Az egykori csodagyerek koncerteken, turnékon, rádióban szerepelt, visszatért a tanításhoz, és Sydneyt az sem zavarta, hogy a nő korábban „a világ leggonoszabb emberével” kokettált. Hazatérése után nyolc évvel, rákban hunyt el, szülei mellé temették. Okkultista kalandjait a Sydney Morning Herald gyászjelentése mégsem említette.

Az Eleuszisz rítusait a crowleyiánusok – például az Ordo Templi Orientis társasága – ma is játsszák szerte a világon. Waddellt szülővárosa, Bathurst 2015-ben díszpolgáraival együtt ünnepelte. A hegedűművész élete valóban csodás utazás volt, noha életvitele máig ijesztő vagy különös sokak számára.

Nők a zenében

Ha végigtekintünk az európai zenetörténeten, alig találunk női neveket. Hildegard von Bingen, Clara Schumann, Fanny Mendelssohn és Ethel Smyth üdítő kivételek, de respektjük elmarad a nagyokétól: sok esetben azért, mert férfiárnyékba kerültek. A jazzben sem jobb a helyzet: Mary Lou Williams vagy Esperanza Spalding inkább kakukktojás, pedig milyen jó, hogy vannak.

Erre a hiányra szeretne rávilágítani március 8-án, a Nemzetközi Nőnapon indult sorozatunk.

A sorozat további részeit itt érheti el!

Legnépszerűbb

Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.
Vizuál

Október 1-jén indul a Szemrevaló Filmfesztivál

A nyitófilm Burhan Qurbani társadalmi kérdéseket feszegető mozija, az idei Berlinale egyik versenyfilmje, a Berlin, Alexanderplatz lesz.
Vizuál

100 millió dollárért is elkelhet Botticelli portréja a Sotheby's árverésén

Az alkotás egyike az itáliai reneszánsz mester mindössze tucatnyi portréjának, amelyek fennmaradtak.
Vizuál

Átadták a legjobb magyar filmelőzetesnek járó díjakat

Az idei Arany Blende a zsűri szavazatai szerint A létezés eufóriája-trailerhez került, míg a közönségdíj az Apró mesék előzeteséé lett. Mutatjuk a nyertes videókat!

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Klasszikus magazin

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus hír

3,5 millió dollárt fizettek a szexuális zaklatás miatt kidobott karmesternek

Miután kirúgta szexuális zaklatás miatt, még 3,5 millió dollárt fizetett a Metropolitan Opera James Levine-nak, írja a New York Times.
Klasszikus kritika

A hang szépsége – A Pannon Filharmonikusok Bécsi barátok című koncertjéről

Szeptember 19-én a pécsi Kodály Központban egy tavaszról elhalasztott hangversenyt hallhatott a közönség: a Pannon Filharmonikusok vendégeként Baráth Emőke adott elő Haydn- és Mozart-áriákból összeállított, súlytalannak nem mondható hangszeres számokkal gazdagított programot. A zenekart Vass András, a zenekar állandó karmestere vezényelte.
Klasszikus hír

Költözni kényszerül a Rádiózenekar

A Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez kerül a Magyar Rádió által használt három épület, a Rádiózenekar viszont még nem szolgál közzétehető információkkal az ügyben. Az biztos, hogy költözniük kell.