Klasszikus

A hely, ahol mindenki operaszerzővé változott – beszélgetés Vashegyi Györggyel

2021.12.10. 12:40
Ajánlom
Keresztényüldözés, sátáni jelenés, pusztító vulkán: Félicien David Herculanum című, elfeledett operája igazi romantikus fikció. A mű magyarországi ősbemutatóját Vashegyi György vezényli december 16-án a Müpában. A hangverseny kapcsán a francia operajátszás gazdag hagyományairól és a librettófordítás izgalmairól is mesélt.

Félicien David hazánkban gyakorlatilag nem játszott zeneszerző, a közelgő Herculanum-előadás is magyarországi ősbemutató lesz. Hogyan talált rá a szerzőre és a műre?

Az Herculanum hazai bemutatója két párhuzamosan futó együttműködés összeérése. Egyrészt immár évek óta együtt dolgozom a velencei Palazzetto Bru Zane-nal, amely az elfeledett francia romantikus zene kutatására fókuszál. A Palazzetto a Versailles-i Barokk Zenei Központ nem hivatalos társintézménye. Franciaországban a barokk periódus sokáig tartott, azt mondhatjuk, hogy a barokkból egyenesen a romantikába léptek át.

A két intézmény úgy osztja fel egymás között a repertoárt, hogy a versailles-iak a Napóleon ideje előtt keletkezett művekkel foglalkoznak, az ennél későbbi darabok pedig a Palazzetto hatáskörébe tartoznak.

Több operafelvételt készítettünk már a velencei intézménynek, és tavasszal tervezzük a következőt, egy Cherubini-operát. Ezen produkciók sorába illeszkedik Félicien David elfeledett romantikus operájának hazai bemutatója.

20210402_MupaHome_Handel_Messias_Vashegyi_Gyorgy_c_Posztos_Janos_Mupa-114145.jpg

Vashegyi György (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Ezekkel a projektekkel párhuzamosan pedig együttműködést szeretnék kezdeményezni a magyarországi modern szimfonikus zenekarokkal az 1850 utáni repertoár előadására.

Az a célom, hogy a figyelemreméltóan gazdag francia romantikus operarepertoár bekerüljön a magyar koncerttermekbe.

Ennek első állomása a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral zajló közös munka, és elképzelhető, hogy majd más együttest is bevonunk. 2023-ban egy Massenet Werther lemezfelvételt tervezünk Véronique Gensszal és Tassis Christoyannisszal, valamint a Nemzeti Filharmonikusokkal; ennek egy lépcsőfoka a mostani együttműködés. Ezúttal nem készítünk lemezt, „csak” koncert lesz, teltházzal. Félicien David művét én is csupán néhány éve ismerem. 1859-ben mutatták be a párizsi Grand Opérában; akkor Gounod Faustjával, Verdi Trubadúrjával kellett versenyre kelnie. Bemutatásakor népszerű mű volt, de tudtommal 1900 után nemigen játszották, mígnem 2014-ben a Palazzetto elővette a művet, és lemezfelvételt készített belőle. Hozzám ez a felvétel jutott el, így találkoztam az operával.

Milyen voltaképpen ez a zene?

Stilisztikailag körülbelül félúton helyezkedik el Gounod Faustja és a Don Carlos között – persze ez egy kicsit leegyszerűsített megállapítás. A 19. század közepén Donizetti és Rossini által teremtett divat néhány évtizedre olaszossá tette a francia nagyoperát, és a mű egyszerre képviseli a két stílust.

David operájának nincs könnyű dolga. Elődei Lully és Rameau, kortársai Verdi, Wagner és Gounod, és ott van Rossini is, akinek a zenéjét egész Párizs dúdolta... Mi teszi egyedivé ezt a művet?

Leginkább az, hogy nagyon szép zene.

Félicien David tehetséges zeneszerző volt, aki erősebben ragaszkodott keresztény gyökereihez, mint a legtöbb kortársa.

A baloldali keresztény saint-simonista mozgalom tagja volt az 1830-as évektől. A vallás mellett az egzotikum is megjelenik a műveiben: a Le désert (A sivatag) című oratóriuma volt a sikerszáma, de írt kamarazenét és dalokat is. Az Herculanum igazán tehetséges zene, nem csoda, hogy Berlioz is hosszan, rajongva írt róla, miután meghallgatta.

Mit lehet tudni a szövegkönyvről?

Én fordítottam a librettót, amit a Müpában ki fogunk vetíteni. Tanulságos munka volt, mert általában a színpadi utasítások fordítása a legkellemetlenebb, és ebben a szövegkönyvben ráadásul etruszk építészetről szóló részletes leírásokkal kerültem szembe – nem állítom, hogy pontosan vissza tudtam őket adni, de igyekeztem.

Azon túl, hogy a Vezúv kitörése valóban elpusztította Herculaneumot, tudtommal a történet minden eleme kitaláció, mint a romantikus operák esetében általában.

Ha volt is történelmi témájuk ezeknek a műveknek, mint például a Hugenották esetében, általában nagyvonalúan kezelték a tényeket. David operája igazi romantikus fikció keresztényüldözéssel, szerelemmel, sikeres és sikertelen csábítással, a Don Giovanni szoborjeleneteire hajazó prófétai figyelmeztetéssel, a sátán megjelenésével, rabszolgalázadással, természeti katasztrófával és egy gyönyörű záróduettel. A darab utolsó perceiben egyébként egyértelmű Don Carlos-áthallásokat találunk.

Vashegyi György vezényel

Vashegyi György vezényel (Fotó/Forrás: Rinzing Kelsang)

A francia stílus is hatott az olaszra?

Verdi stílusa valószínűleg a francia operaiparral való találkozás kapcsán változott meg. Lullytől kezdve szinte minden tehetséges szerző, aki ellátogatott Párizsba, zeneszerzőként érkezett, és operaszerzőként, színpadi szerzőként távozott. Mindenkire óriási hatást gyakorolt a francia operajátszás és az, hogy a zene mennyire színpad- és színházközpontú. Amikor majdnem húsz évvel ezelőtt Verdi Don Carlosát tanultam, meglepett, hogy hogy kerül egy ilyen lírai záró-búcsúduettbe induló. Ez olaszos elem, ami hatott a francia zenére, és ma már úgy látom, hogy abban a jelenetben Verdi is olaszos és franciás stílusjegyeket vegyít.

Milyenek a szólistaszerepek? És kik éneklik őket?

A Palazzetto segített a szereposztás összeállításában. A két főszereplővel már dolgoztam együtt korábban, Gabrielle Philiponet a Liliát megformáló lírai szoprán, Cyrille Dubois pedig a tenor, aki Héliost alakítja. A szólistaszerepek elképzeléséhez gondoljuk a Don Carlosra. Adott a lírai szoprán, Verdinél ez Erzsébet, David operájában Lilia. A drámai mezzo a Don Carlosban Eboli, az Herculaneumban Olympia királynő, akinek szerepét Aude Extrémo énekli.

Érdekes régi francia hagyomány, hogy a mezzo olykor nemcsak mélyebben, hanem magasabban is énekel, mint a lírai szoprán, sokkal szélesebb a hangterjedelme.

Mivel a lírai szopránok általában kifinomult, pozitív karakterek, például sokat szenvedett királylányok, ezért a lényükhöz egyfajta visszafogottság társul: ők általában tartózkodnak az extremitástól. A grand dessus fach képviselői a gonoszabb karaktereket alakították, akiket elragadnak az indulatok. Őket nevezhetnénk mai fogalmakkal drámai szopránnak vagy drámai mezzoszopránnak. A magas tenor jellemzően a címszereplő, akárcsak a Don Carlos esetében. Ez is régi barokk hagyomány. Az haute contre-ok, a magas tenorok nem falzettisták voltak, hanem a mai hőstenorok elődei. A basszbariton, a nagy szerep Nicanor prokonzul (Alexandre Duhamel), Olympia testvére, aki beleszeret Liliába. Őt elnyeli a vulkán, és az ő alakját és hangját veszi fel később a sátán, tehát Nicanor ráadásul kettős szerep. Rajtuk kívül szerepel még Magnus próféta (Douglas Williams), aki a Don Giovanni Commendatoréjának alakjára hasonlít.

A hangfajok ilyen következetes karakterizálása ott tudott kialakulni, ahol komoly operaipar működött. Az Herculanum bemutatásakor a franciák már kétszáz éve folyamatos operajátszással büszkélkedhettek.

Amikor a Napkirály az 1670-es években Académie Royale de Musique néven megalapította a párizsi operát, olyan intézményt hozott létre, ami a mai állami operaházakkal van azonos súlycsoportban. És a hagyomány azóta is töretlen.

A hangverseny kapcsán bővebb információ itt érhető el.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Vashegyi György (fotó: Wágner Csapó József)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

„Tökéletlen csaknem az alapjaiig” – Könyvek, amelyeket megbántak íróik

Kit kellett megölnie Sir Arthur Conan Doyle-nak, hogy végre nyugodtan írhasson? Miért tagadta meg főműveit Lev Tolsztoj? Mitől borzong Krasznahorkai László?
Vizuál

Látványos magyar sci-fi érkezik a mozikba márciusban

A 129 című film történelmet ír azzal, hogy az első olyan magyar sci-fi , amelynek szinte minden jelenetében látványos CGI elemeket láthatunk, kizárólag magyar szakemberek munkája nyomán. A neves színészgárdával készült alkotás március elején debütál.
Tánc

Ifjú tehetségek nyertek felvételt a Magyar Táncművészeti Egyetemre

Több mint 90 gyermek és szüleik részvételével zajlott januárban a Magyar Táncművészeti Egyetem felvételije a felsőfokú táncművészképzés előkészítőjére klasszikus balettművész, valamint a moderntánc és színházi tánc szakirányra.
Színház

Tabudöngető előadások érkeznek Szabadkáról a Bethlen Téri Színházba

A Kosztolányi Dezső Színház két Urbán András-rendezést és egy friss Hegymegi Máté-előadást hoz magával a VII. kerületi teátrum 11. Vendégváró Fesztiváljára. A felkavarónak ígérkező produkciókat február 17-19. között láthatják az érdeklődők.
Színház

Szabálytalan utak szabadsága – beszélgetés Pelsőczy Rékával és Vajdai Vilmossal

Pelsőczy Réka és Vajdai Vilmos pályájuk kezdete óta, megszakítás nélkül a Katona József Színház tagjai, akiket rendezőként és színművészként is, egyaránt jegyez a szakma és a nagyközönség. A két művésszel a Katona első évtizede kapcsán beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Dekonstruált dalok

Két egymás utáni napon, január 20-án és 21-én is olyan koncertre került sor a BMC Könyvtárában, amely a dal műfajának modern-kortárs utóéletével, feldolgozásaival foglalkozott.
Klasszikus gyász

Elhunyt Kertész Lajos zongoraművész

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének tanárát, Kertész Lajos zongoraművészt, református teológust életének 98. évében érte a halál.
Klasszikus hír

Visszavon egy zeneelméleti könyvet az MMA Kiadó a fordítási hibák miatt

Roger Scruton A zenéről című kötetének fordításáról Tornyai Péter zeneszerző közölt kritikát, az észrevételek hatására a kiadó visszavonja és felülvizsgálja a kötetet.
Klasszikus magazin

A játéktól az áhítatig – Francis Poulencre emlékezünk

Hatvan éve hunyt el Francis Poulenc zeneszerző, a Hatok csoport tagja, aki sokáig vidám, szellemes vagy éppen frivol műveivel hívta fel magára a figyelmet, ám pályája második szakaszában a vallási témájú alkotások váltak uralkodóvá.
Klasszikus ajánló

Túlvilági utazás a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával

Három 19. századi zenemű szerepel a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és vezető karmesterüknek, Riccardo Frizzának február 8-i koncertműsorán, melyek mindegyike gyönyörű dallamokkal szól az elmúlásról.