Félicien David hazánkban gyakorlatilag nem játszott zeneszerző, a közelgő Herculanum-előadás is magyarországi ősbemutató lesz. Hogyan talált rá a szerzőre és a műre?

Az Herculanum hazai bemutatója két párhuzamosan futó együttműködés összeérése. Egyrészt immár évek óta együtt dolgozom a velencei Palazzetto Bru Zane-nal, amely az elfeledett francia romantikus zene kutatására fókuszál. A Palazzetto a Versailles-i Barokk Zenei Központ nem hivatalos társintézménye. Franciaországban a barokk periódus sokáig tartott, azt mondhatjuk, hogy a barokkból egyenesen a romantikába léptek át.

Több operafelvételt készítettünk már a velencei intézménynek, és tavasszal tervezzük a következőt, egy Cherubini-operát. Ezen produkciók sorába illeszkedik Félicien David elfeledett romantikus operájának hazai bemutatója.

Vashegyi György (Fotó/Forrás: Posztós János / Müpa)

Ennek első állomása a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral zajló közös munka, és elképzelhető, hogy majd más együttest is bevonunk. 2023-ban egy Massenet Werther lemezfelvételt tervezünk Véronique Gensszal és Tassis Christoyannisszal, valamint a Nemzeti Filharmonikusokkal; ennek egy lépcsőfoka a mostani együttműködés. Ezúttal nem készítünk lemezt, „csak” koncert lesz, teltházzal. Félicien David művét én is csupán néhány éve ismerem. 1859-ben mutatták be a párizsi Grand Opérában; akkor Gounod Faustjával, Verdi Trubadúrjával kellett versenyre kelnie. Bemutatásakor népszerű mű volt, de tudtommal 1900 után nemigen játszották, mígnem 2014-ben a Palazzetto elővette a művet, és lemezfelvételt készített belőle. Hozzám ez a felvétel jutott el, így találkoztam az operával.

Milyen voltaképpen ez a zene?

Stilisztikailag körülbelül félúton helyezkedik el Gounod Faustja és a Don Carlos között – persze ez egy kicsit leegyszerűsített megállapítás. A 19. század közepén Donizetti és Rossini által teremtett divat néhány évtizedre olaszossá tette a francia nagyoperát, és a mű egyszerre képviseli a két stílust.

David operájának nincs könnyű dolga. Elődei Lully és Rameau, kortársai Verdi, Wagner és Gounod, és ott van Rossini is, akinek a zenéjét egész Párizs dúdolta... Mi teszi egyedivé ezt a művet?

Leginkább az, hogy nagyon szép zene.

A baloldali keresztény saint-simonista mozgalom tagja volt az 1830-as évektől. A vallás mellett az egzotikum is megjelenik a műveiben: a Le désert (A sivatag) című oratóriuma volt a sikerszáma, de írt kamarazenét és dalokat is. Az Herculanum igazán tehetséges zene, nem csoda, hogy Berlioz is hosszan, rajongva írt róla, miután meghallgatta.

Mit lehet tudni a szövegkönyvről?

Én fordítottam a librettót, amit a Müpában ki fogunk vetíteni. Tanulságos munka volt, mert általában a színpadi utasítások fordítása a legkellemetlenebb, és ebben a szövegkönyvben ráadásul etruszk építészetről szóló részletes leírásokkal kerültem szembe – nem állítom, hogy pontosan vissza tudtam őket adni, de igyekeztem.

Ha volt is történelmi témájuk ezeknek a műveknek, mint például a Hugenották esetében, általában nagyvonalúan kezelték a tényeket. David operája igazi romantikus fikció keresztényüldözéssel, szerelemmel, sikeres és sikertelen csábítással, a Don Giovanni szoborjeleneteire hajazó prófétai figyelmeztetéssel, a sátán megjelenésével, rabszolgalázadással, természeti katasztrófával és egy gyönyörű záróduettel. A darab utolsó perceiben egyébként egyértelmű Don Carlos-áthallásokat találunk.

Vashegyi György vezényel (Fotó/Forrás: Rinzing Kelsang)

A francia stílus is hatott az olaszra?

Verdi stílusa valószínűleg a francia operaiparral való találkozás kapcsán változott meg. Lullytől kezdve szinte minden tehetséges szerző, aki ellátogatott Párizsba, zeneszerzőként érkezett, és operaszerzőként, színpadi szerzőként távozott. Mindenkire óriási hatást gyakorolt a francia operajátszás és az, hogy a zene mennyire színpad- és színházközpontú. Amikor majdnem húsz évvel ezelőtt Verdi Don Carlosát tanultam, meglepett, hogy hogy kerül egy ilyen lírai záró-búcsúduettbe induló. Ez olaszos elem, ami hatott a francia zenére, és ma már úgy látom, hogy abban a jelenetben Verdi is olaszos és franciás stílusjegyeket vegyít.

Milyenek a szólistaszerepek? És kik éneklik őket?

A Palazzetto segített a szereposztás összeállításában. A két főszereplővel már dolgoztam együtt korábban, Gabrielle Philiponet a Liliát megformáló lírai szoprán, Cyrille Dubois pedig a tenor, aki Héliost alakítja. A szólistaszerepek elképzeléséhez gondoljuk a Don Carlosra. Adott a lírai szoprán, Verdinél ez Erzsébet, David operájában Lilia. A drámai mezzo a Don Carlosban Eboli, az Herculaneumban Olympia királynő, akinek szerepét Aude Extrémo énekli.

Mivel a lírai szopránok általában kifinomult, pozitív karakterek, például sokat szenvedett királylányok, ezért a lényükhöz egyfajta visszafogottság társul: ők általában tartózkodnak az extremitástól. A grand dessus fach képviselői a gonoszabb karaktereket alakították, akiket elragadnak az indulatok. Őket nevezhetnénk mai fogalmakkal drámai szopránnak vagy drámai mezzoszopránnak. A magas tenor jellemzően a címszereplő, akárcsak a Don Carlos esetében. Ez is régi barokk hagyomány. Az haute contre-ok, a magas tenorok nem falzettisták voltak, hanem a mai hőstenorok elődei. A basszbariton, a nagy szerep Nicanor prokonzul (Alexandre Duhamel), Olympia testvére, aki beleszeret Liliába. Őt elnyeli a vulkán, és az ő alakját és hangját veszi fel később a sátán, tehát Nicanor ráadásul kettős szerep. Rajtuk kívül szerepel még Magnus próféta (Douglas Williams), aki a Don Giovanni Commendatoréjának alakjára hasonlít.

Amikor a Napkirály az 1670-es években Académie Royale de Musique néven megalapította a párizsi operát, olyan intézményt hozott létre, ami a mai állami operaházakkal van azonos súlycsoportban. És a hagyomány azóta is töretlen.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Vashegyi György (fotó: Wágner Csapó József)