Klasszikus

A hét jazzlemeze – Alice Coltrane: Translinear Light

2005.05.02. 00:00
Ajánlom
…tovább rohannak…nincs se vége, se hossza…ölnyi / nagyságba látták utánuk ömölni / irtózatos árnyékát Herkulesnek – a parnasszista José-Maria de Heredia szonettje plasztikusan tárja olvasója elé a kentaurok menekülésének mitológiai pillanatát. John Coltrane művének herkulesi árnya is egy kicsit hasonlóképpen vetül az utókorra: megismételhetetlensége egyszerre és folyamatosan készteti a zenéjével-filozófiájával számot vető, még élő kortársakat és utódokat megtorpanásra-visszatekintésre, illetve további vágtára.

Izgatott várakozással vesszük a kezünkbe Alice Coltrane új lemezét. A szaxofonos özvegye és annak utolsó éveiben zenekarának zongoristája – McCoy Tyner utóda – közismerten ritkán vállal fellépést vagy lemezfelvételt, a Marian McPartland-féle Piano Jazz óta (mely maga se tekinthető tipikus Alice Coltrane produkciónak) talán egyetlen lemeze se jelent meg, legalábbis olyan nem, mely nagyobb nyilvánosságot kapott volna. Ezért tehát az öröm, valamint azért is, mert a mostani zenekar összeállítása, benne a két Coltrane-fiúval ismét konvencionális értelemben vett jazzt ígér, szemben a zongorista egyes korábbi munkáival, így az 1976-os Radha-Krsna Nama Sankirtana című lemezzel, melyen szinte egyetlen képzett jazzmuzsikus se kapott szót a vallási-metafizikai kérdésekkel foglalkozó távol-keleti énekek feldolgozásaiban.

A Translinear Light több év alatt készült el. Először 2000 áprilisában vett fel Alice és Ravi Coltrane Haden és DeJohnette társaságában három számot Hollywoodban. Ezt később három újabb kompozíció rögzítése követte 2004 februárjában – ugyanebben a felállásban. Végül 2004 áprilisában a muzsikus család James Genus bőgős és Jeff „Tain” Watts segédletével újabb két darabot vett szalagra. A nyolc zenekari számot megtoldották még két duóval és egy énekes zárószámmal (2002-ből, a The Sai Anantam Ashram Singers közreműködésével), és már együtt is volt az albumnyi zene.

A Translinear Light hídlemeznek tekinthető. Mindenekelőtt hidat képez az egykori, a jazz sűrűjében mozgó Alice Coltrane és a mai visszavonultan élő asszony között. A wurlitzer orgonán játszott hipnotikus melódiák képezik a híd pilléreit, noha érzésem szerint az akusztikus zongorát kezelő Alice Coltrane még jobban el tudja ringatni hallgatóit (például a lemez utolsó előtti számában, ahol duettet játszik Charlie Hadennel). A CD legszebb pillanataiban Coltrane melódiái azt az érzetet keltik, mintha az univerzumot, a makrokozmoszt, illetve az Embert mint mikrokozmoszt akarná hangokba foglalni.

De játékmodortól eltekintve is híd képződik múlt és jelen között. Érdemes összehasonlítani Alice Coltrane önfeldolgozásait az eredeti változatokkal: a lemezt kezdő Sita Ram, ez a tradicionális indiai himnusz az 1971-es Universal Consciousness B-oldalán bukkant fel először: a pianista, úgy tűnik, ma is szereti népi vallásos dallamok feldolgozásaival színesíteni a repertoárját. Csakhogy a szám közben alaposan átalakult, ahogy az a Blue Nile is, a zongorista szerzeménye, mely 1970-ben a Ptah The El Daoud-on jelent meg, és most friss ritmikával újra hallhatjuk. Míg a mai Alice Coltrane lemezén egy-egy új kompozíció, így a legfiatalabb fiával, Orannal játszott duó (The Hymn) vagy az elégikus hangulatú címadó szám jelzi az idő múlását – a kentaurok vágtatását –, a lemeznek legalább ennyire integráns részét képezik a John Coltrane-darabok új változatai. A Crescent a kezelhetőbb kompozíció a kettő közül: Alice itt is ámulatba ejt zongorázásának „univerzalitásával”, Ravi pedig a tenorszólamot játssza. Az 1967-es Leo (eredetileg a Rashied Alival duóban készített Interstellar Space-en) az egzakt-meditatív John Coltrane remeke: itt az özvegy wurlitzer orgonán játssza a „témát”, majd egy tenorszaxofon- és egy dobszóló következik. Sajnos Ravi Coltrane játékáról szólva nem sok díszítő jelző jut az eszünkbe. Ravi egyszerűen erőtlen és sematikus ahhoz, hogy művészete az apjáéval érdemben összevethető legyen. Furcsa módon Sonny Fortune vagy Kenny Garrett (mindketten altszaxofonosok!) sokkal jobban meg tudták ragadni interpretációikban a coltrane-i szellemet, mint a magának egyre nagyobb nevet szerző Ravi Coltrane. Ravi úgy szólal meg ebben az egzotikus alapú zenei környezetben, még a varázslatos témájú Blue Nile-ban is, mint egy „igazi” mai szaxofonos: tiszták a hangjai, kultúrált a frazírozása, csak éppen a lélek hiányzik az előadásából. (Amikor szopránon láttam játszani az Elvin Jones-ról készült Drum Machine című dokumentumfilmben, azt hittem, még túl fiatal és bizonytalan, azért ütközik ki az együttesből semmitmondó játékával. A helyzet azonban azóta se sokat változott.)

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a Translinear Light felemás, s így tulajdonképpen érdektelen lemez. Ellenkezőleg. Alice Coltrane beváltja a hozzá fűzött reményeket, s mindkét ritmusszekcióra csak jókat mondhatunk. A tenorjáték sematizmusa ellenére is mélyen metafizikai zene ez, elég ritka jelenség a mindinkább pénz-, hírnév- és nyilvánosság-centrikusabb műfajban. Hogy Heredia mitológiai képénél maradjunk: Alice Coltrane ma is azon muzsikusok egyike, aki nem menekül férje herkulesi árnya elől, hanem újra meg újra felüdül, amikor megmártózik abban.

(Alice Coltrane: Translinear Light; Alice Coltrane (zongora, wurlitzer orgona, szintetizátor); Ravi Coltrane (tenor- és szopránszaxofon); Oran Coltrane (altszaxofon); Charlie Haden (bőgő); James Genus (bőgő); Jack DeJohnette (dob); Jeff „Tain” Watts (dob); The Sai Anantam Ashram Singers (ének); Impulse, 2004)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Csak röpülnék – beszélgetés Bodnár Erikával

Gyerekként József Attila versei adtak neki hitet. Sírni mindig szégyellt, nevetni csak a főiskolán tanult meg. Legendás művészekkel dolgozott együtt és sohasem elégedett meg azzal, ami már bevált. Új utakat keresve próbált meg röpülni, mindig egyre feljebb, s gondolatban talán most is egyik híres szerepében szárnyal. Bodnár Erika – Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész – már két éve nem lépett színpadra. Megtisztelő, hogy az otthonában beszélgethettünk vele.
Zenés színház

74 évesen elhunyt Edita Gruberová

A „Szlovák Fülemüle” becenéven is emlegetett, világhírű szoprán énekesnő halálhírét a család közlése alapján müncheni ügynöksége, a Hilbert Artists Management tette közzé.
Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Klasszikus

Lengyel-magyar barátság - Emszt/Koszowski Duó első lemeze

A Folks című albumon lengyel és magyar zeneszerzők művei szólalnak meg az alkotók átiratában, szoprán szaxofonon és zongorán.
Klasszikus

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Magyar Kincsek-koncertsorozat a nemzeti ünnep alkalmából

Október 23-án egész napos eseménysorozatot szentel a magyar zenének a Concerto Budapest, a Zeneakadémián tartott koncerteken a legnagyobb zeneszerzők művei mellett népzenei darabokat is meghallgathat a közönség.
Klasszikus beszámoló

Az ember nélküli hang és a hang nélküli ember

Vidovszky László korai műveiből tartottak összművészeti estet és ismertető előadást a Zeneakadémia Solti Termében.
Klasszikus ajánló

Lengyel-magyar barátság - Emszt/Koszowski Duó első lemeze

A Folks című albumon lengyel és magyar zeneszerzők művei szólalnak meg az alkotók átiratában, szoprán szaxofonon és zongorán.
Klasszikus hír

Még lehet jelentkezni a Hubay Jenő Hegedűversenyre

Október 22-ig várja a húszévesnél fiatalabb közép-európai hegedűművészek jelentkezését a Fesztivál Akadémia által szervezett Hubay Jenő Hegedűverseny
Klasszikus ajánló

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.