Klasszikus

A hét jazzlemeze – Belinda Underwood: Underwood Uncurling

2005.05.24. 00:00
Ajánlom
A „Varázslat a nagybőgővel” címet adhatnánk a fiatal énekesnő lemezborítójának. Az egy kicsit Man Ray stílusában készült többértelmű fotó (Melissa Underwood, az énekesnő húga műve) a bőgő csigavonala és az emberi arc körvonalának rokonságát, a hátsó borítón látható kép pedig egy nagybőgő alakú növény és a hangszer formai azonosságát jelzi. A „varázslat”-ot a borítón látható betűtípus sugallja: boszorkányokról szóló könyvek fedelén láthatunk efféle karaktereket.

Pedig az Underwood Uncurling-en semmi varázslatost vagy misztikust nem találunk. Ellenkezőleg: a cím inkább arra utal, hogy a most huszonnyolc éves énekesnő (és nagybőgős-komponista) megnyílik a zenehallgatónak, megmutatja, hogy zenei tanulmányainak megkezdése óta hova, meddig jutott el, s azt is elénekli, mi történt az életében az elmúlt néhány évben.

Minthogy a saját kompozícióknak önéletrajzi fogantatása is van, természetes, hogy Belinda Underwood előadása érzelemgazdag, viszont talán egyetlen pillanat sincs a lemezen, amikor az érzelmek az érzelmességnek adnák át a helyüket. A vágy, a szerelem, a csalódás természetes velejárói a mindennapoknak, a velünk történt események felnagyítása pedig az önimádat egy fajtája volna. Efféle gondolatokat sugallnak a nagyrészt díszítetlenül előadott dalok, legyenek saját szerzemények vagy standardok. Persze emocionális megnyilatkozásokért különösen a saját számokat érdemes figyelni. Itt azt vehetjük észre, hogy a deklamálás gyakran az énekbeszédhez közelít, s ettől a szomorkás lírai dalok egy prózaibb, narratív minőséggel is gazdagodnak. A lemezkezdő örökzöld, a Born To Be Blue előadása például nem világfájdalmas blues, hanem az alapsémára ügyesen építi rá a csipetnyit alternatív előadást, amitől modern és izgalmas lesz a jól ismert melódia. A blue atmoszférát már a kezdő dalban szépen kiemeli Phil Baker bőgőszólója is. Olyannyira pontosan simul a bőgős játéka a dal egészébe, hogy a hallgató még jó néhány percen át tudná élvezni a szólóját. A Trees című saját szerzeményben, amely talán még a címadó számnál is jobban sikerült, ugyanez a hangulat tér vissza, bár itt a bőgő dominanciáját egy rövid zongoraszóló ellenpontozza. S ahogy haladunk előre Belinda Underwood világában, mindjobban érezzük, hogy az énekesnő pontosan fogalmazott, amikor azt nyilatkozta: a dalok egymásutánja egy előadóművész és magánember őszinte megnyílási folyamatát tükrözi. Akár egy lassan szétnyíló szirmú növény. Bőgőalakú, mint amilyen a hátsó borítón látható. Lehet, hogy az előadó vitatkozna velem, mégis úgy érzem, a saját történet zenés elmesélésének egyik leghitelesebb darabja a miniatűr Later Baby: egy kereken három perces, keresetten dalszerű pillanatfelvétel, amelyben a szöveg mintha egy köznapi monológot vagy egy dialógus egyik felét örökítené meg. Ennek az előadásmódnak jól ismert hagyományai vannak a jazzben és a rockban: Joni Mitchelltől egészen a stílust talán legjobban művelő Karen Mantlerig. Ugyanezt az irányt folytatja a Say My Name is, csak lassú, szomorkás, lírai darab formájában, a Karen Mantler számaiénál kiszámíthatóbb sémákkal, straight-ahead előadással.

A saját kompozíciók közül érettségével kiemelkedik a World Peace Blues, melyben nem mindennapi scattelési képességeit is feltárja az énekesnő. Itt szintén hallható egy meghatározó bőgőszóló a nagy David Friesen, Underwood mentora előadásában. Szintén Friesen a vendégszólista a Light As A Feather albumról kiválasztott You’re Everything-ben, mely valóságos kötéltánc. A bonyolult Chick Corea–szerzeményben Underwood a teljes természetességig csupaszítja stílusát; néha attól félünk, hogy a nehéz dallammal nem fog tudni megbirkózni és hamis lesz az előadás, ám mindig sikerül épp elkerülnie a bukást. Lélegzetelállító.

Az egységen belül természetesen külön világot alkotnak a lemez standardjai. Hogy Belinda Underwood mennyire érett jazzénekesnő, azt elsősorban az olyan evergreenekben tudja megmutatni, mint az elnyűhetetlen You Don’t Know What Love Is> vagy a How Deep Is The Ocean és az Invitation. Hangja ezekben a dalokban helyenként érzéki lesz, de sosem buja. A zárószám is a Nagy Amerikai Daloskönyvből való: a There Will Never Be Another You ezúttal ének-bőgő duóban csendül fel, s a belső borítón ugyan nem tűntették fel, ki bőgőzik itt, de gyanítható, hogy szólódarabról van szó.

Ha mégis van varázslat az Underwood Uncurling-en, az az a rekonstruálhatatlan folyamat, amelynek során a szinte még csecsemő Belinda egy kiszerelt autóülésben szunyókálva a zongora alatt magába szívta mindazt, amit jazzpianista édesanyja és zenésztársai a hangversenyeken játszottak. Ott aludt ugyanis a kislány a nagy fekete hangszer alatt, miközben a koncertek folytak, s édesanyja a zene szüneteiben szoptatott. Belinda Underwoodnál senkire sem igazabb tehát a mondás, hogy az anyatejjel szívta magába a zenét.

(Belinda Underwood: Underwood Uncurling; Belinda Underwood (ének, bőgő, bariton ukulele); Clay Giberson (zongora); Chad Wagner (zongora); Dan Balmer (gitár); John Gross (tenorszaxofon); Phil Baker (bőgő); David Friesen (bőgő); Martin Zarzar (dob, ütőhangszerek); Airto Moreira (dob, ütőhangszerek); Jason Levis (dob); Cosmik Muse Rekords, 2004)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Zenés színház

„Körül szeretnék nézni a világban” – Interjú Fürjes Anna Csengével

Egyetlen magyarként került a IV. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe Fürjes Anna Csenge, aki fiatal kora ellenére több kisebb-nagyobb szerepet énekelt már a Magyar Állami Operaház produkcióiban is. A mindössze huszonöt éves mezzoszopránnal beszélgettünk.
Színház

„Na, Kisdajka, gyerünk!” – kiállítás nyílt Dajka Margit életéből

A Kisdajka. Dajka Margit (1907-1986) pályaképe című tárlaton a színésznő gazdag, fordulatos és országokon átívelő életútja elevenedik meg fotókon, videókon, nyilatkozatokon és önvallomásokon keresztül.
Zenés színház

A művészet lázadása

Hargitai Iván legújabb rendezésével egy örök érvényű történethez nyúl, fiatalok útkeresésén, sikerein és bukásain keresztül beszél az életről. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Fame-előadása eltávolodik a hagyományos színházi keretektől, már-már cirkuszi poronddá változtatva a teret.
Zenés színház

Isten, haza, család – és ami mögötte van

Alföldi Róbert legújabb rendezésében a kortárs néptánc formanyelvét arra használja, hogy tükröt tartson a valóságunknak, miközben vizsgálat tárgyává teszi a népikultúra egykori berendezkedését, hagyományaink visszásságait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Díjnyertes női zeneszerzők az Óbudai Danubia Zenekar műsorán

Missy Mazzoli és Dobrinka Tabakova műve is szerepel azon a Zeneakadémiai koncerten, melynek karmestere és brácsaszólistája az Óbudai Danubia Zenekar visszatérő vendége, Maxim Rysanov lesz.
Klasszikus magazin

Az 1956-os forradalom zenéi

Akár a történelem kötötte össze őket október 23-a eseményeivel, akár a szerző akart ily módon emléket állítani a forradalomnak, sok zenemű létezik, mely mára elválaszthatatlanná vált 1956-tól. Egy csokorra valót gyűjtöttünk belőlük.
Klasszikus interjú

„Olyan ez, mint új partnerrel táncolni” – interjú Vadim Gluzmannal

A világszerte ismert hegedűművész a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására jött hozzánk, és október 25-én a Zeneakadémia színpadán a koncertmesteri széket is elfoglalja. Csupán rövid időre, mert az est második felében már kettősversenyt játszik Várdai Istvánnal. Az első próba után beszélgettünk vele.
Klasszikus hír

Kezdődik a Bartók Világverseny

Október 25. és 31. között rendezik meg a Zeneakadémián a Bartók Világversenyt. Az idei évben vonósnégyesek mérkőznek meg, a fordulókat élőben és online is követheti a közönség.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bernard Haitink

A világhírű holland karmestert kilencvenkét évesen érte a halál londoni otthonában, október 21-én – tudatta ügynöksége, az Askonas Holt.