Klasszikus

A hét jazzlemeze – Carla Marciano: Trane’s Groove

2005.04.04. 00:00
Ajánlom
Néhány héttel ezelőtt Jukka Tolonen Coltrane–emléklemeze volt „A hét jazzlemeze” témája. Azon az albumon a nagy tenorszaxofonos szerzeményeinek feldolgozásait játssza egy mai zenekar. Ha Carla Marciano is egy hasonló felfogásban fogant lemezzel jelentkezett volna néhány évvel ezelőtt, valószínűleg soha nem kerülne be rovatunkba. Az olasz muzsikus azonban Coltrane-t nem feldolgozza, hanem kiindulópontként, ha úgy tetszik, zsinórmértékként értelmezi. Hozzá viszonyítva teremti meg szuverén s rendkívül gazdag zenei világát. A nehezebb utat választja: jórészt saját kompozíciók belső textúrájába fűzi bele Coltrane–meditációit, amelyek ugyanakkor sosem keltik az utánérzés benyomását. A Trane’s Groove érett és bátor lemez.

Akkor is fel kellene figyelnünk Carla Marciano zenéjére, ha csupán egyetlen számot, a címadó szerzeményt jelentette volna meg valami válogatásalbumon. A Trane’s Groove a „Coltrane–iskola” legmagasabb rendű, supreme spiritualitását közvetíti a mai hallgatóknak, ily módon a kompozíció jelentősége messze túlnő a lemez nyújtotta kereteken. Transzcendens távlatú, metafizikus transz-zene: igazi katartikus élményt ígér az erre a művészetre fogékonyaknak. Ellentétben sok mai jazz-muzsikussal Carla Marcianóról sem azt nem állíthatnánk, hogy Coltrane–vízióját helytelenül alkalmazva/értelmezve a bálványimádás bűnébe esett, sem pedig azt, hogy nem értve vagy félreértve a szaxofonos szellemi hagyatékát, képrombolásra adta volna a fejét. A salernói hölgy szinte megmagyarázhatatlanul finom érzékkel kerüli ki a veszélyes zátonyokat, s irányítja kifogástalanul kísérő társait az üdvhöz vezető keskeny úton.

A ’60-as évtized „new thing”–nyitásaira emlékeztető bőgőintrót olyan szopraninoszaxofon–szóló követi, ami néha-néha szinte egy misztikus oboistát (Charles Lloydot?) idéz. A kritikus szintén csak felsőfokban tud nyilatkozni a címadó számot követő, s a metafizikai izzást némileg enyhítő >As Usualről, illetve Dario Deidda bőgős Hamlet című számáról, amely a modális Coltrane–zene legjobb napjait idézve afféle „McCoy Tyner-tribute”-nak fogható fel, de Donato Cimaglia poliritmikus dobolását hallgatva akár Elvin Jones előtti főhajtásként is értelmezhetjük, ami itt történik. (A hipnotikus melódia tömör címe természetesen nem a dán királyfira, hanem Coltrane szülővárosára utal.) Könnyű volna azt mondani, hogy a lemez első felében néhol zabolátlannak ható, a dirty soundoktól se visszariadó szaxofonjátékot a Stars Fell On Alabama romantikája ellenpontozza az albumon, de ez nem lenne egészen igaz. Kétségtelen, hogy a Perkins-standard lírizmusa elüt némileg attól, amit addig hallottunk a lemezen, de ha jobban odafigyelünk, itt szintén észrevesszük a Coltrane–allúziókat, még akkor is, ha nem ismerjük a mester 1959 februárjában Cannonball Adderley társaságában felvett interpretációját ugyanerről a darabról. Ha már mindenképpen „kakukktojást” keresünk az egységes zeneanyagban, bizonyára az India’s Mood-ot kell kiválasztanunk. Alessandro La Corte szerzeménye – a várakozásokkal szemben – nem az Impressions nyitószámának (India) variációja, hanem modális zene programozott elektronikával, keleties effektekkel keverve, váratlan törésekkel, amelyek azt az érzetet keltik, mintha több ponton hibás lenne a CD. Ez a szám nem a John Coltrane-t zsinórmértéknek tekintő nemzedék számára íródott. A lemezt záró Bye Bye Trane szaxofon-dob duettjével azonban Carla Marciano mesterien visszakormányozza zenéjét oda, ahonnan elindult. A kör bezárul.

A fentiekből talán kiderült, hogy semmitmondó és felületes volna „Coltrane–reinkarnáció”-nak nevezni a Nápoly közelében élő fiatal szaxofonos nőt, aki viszonylag későn, tizenegy évesen kezdett zongorát tanulni, majd altszaxofonra váltott, és 1991-ben klarinétdiplomát szerzett Salernóban. A máris egyéni hangú művész zenét tanít, vezeti kisegyüttesét és koncertezik, éli a muzsikusok mindennapi életét. A Trane’s Groove első saját lemeze, bár technikáját és a lemezen hallható stílusokban való jártasságát tekintve ez szinte hihetetlennek tűnik. Nem lehet véletlen, hogy a CD-t az avantgarde publikációiról ismert, nagy múltú Black Saint labelcsoport egyik tagja, a DDQ jelentette meg. A hírek szerint szintén a Black Saint fogja kiadni Carla Marciano új lemezét A Strange Day címmel 2005 júniusában. Ha szerencsénk lesz azt is hallani, majd eldől, hogy a szédületes debütáló album után milyen irányban halad tovább az altszaxofonos. Addig is maradjunk annál a tömör és találó megfogalmazásnál, amit Patrick Haond, az EuroClub de Jazz kritikusa adott az olasz muzsikusról: „Jeune, belle, italienne, jouant divinement bien du saxophone, on peut vraiment dire que Carla Marciano est née sous une belle étoile!”

(Carla Marciano: Trane’s Groove; Carla Marciano (alt- és szopraninoszaxofon); Alessandro La Corte (zongora); Aldo Vigorito (bőgő); Dario Deidda (bőgő); Donato Cimaglia (dob); DDQ, 2002)

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Jazz/World

A királynő varázsol - Ikonikus pillanatok Aretha Franklin pályájáról

Az augusztus 16-án rákban elhunyt soul királynő személye már életében kultikussá vált, amiről rengeteg videofelvétel is tanúskodik. Ezekből az emlékekből szemezgettünk.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus cselló

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.
Klasszikus hírek

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Klasszikus jótékonyság

Érdi Tamás látássérültek javára koncertezik a Zeneakadémián

Harminc éves a „Szól a szív” Alapítvány, amely számos alkalommal segítette a Vakok Iskoláját, amelynek Érdi Tamás egykor tanulója volt. Szeptember 18-án jótékonysági koncertet rendeznek a Zeneakadémián, nem drága a belépőjegy, de jó célt szolgál.
Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.