Klasszikus

A hét jazzlemeze – Claudine François Quartet: Lonely Woman

2005.05.17. 00:00
Ajánlom
Ha Claudine François érdeklődése nem fordul az improvizatív zene és a jazz irányába, ma ő is minden bizonnyal végigzongorázná a zeneirodalmat Bachtól Dutilleux-ig, és nevét Georges Pludermacheré és Cédric Tiberghiené társaságában emlegetnék. A pianista azonban úgy döntött, szívesebben kísérletezik „a nagy elődök”: Thelonious Monk és Ornette Coleman, illetve mai és egykori társak (Steve Potts, Jim Pepper), valamint saját szerzeményeivel hagyományos jazz-keretek (kvartett) között.

Claudine François jazz-karrierje valamikor a nyolcvanas évek első felében kezdődött, amikor megismerkedett John Betsch dobossal (későbbi férjével) és Jim Pepper tenorszaxofonossal, akikkel első albumait rögzítette. Lényegi találkozások voltak ezek, s azért kell róluk beszélni egy lemezkritikában, mert Claudine François mai zenéjének megértéséhez adhatnak kulcsot. Betsch Max Roach és Archie Shepp tanítványa volt Amherstben, a University of Massachusetts hallgatójaként, majd többek között Dewey Redman, Abbey Lincoln, Jeanne Lee és Steve Lacy partnere lett. (Magyarországon Pharoah Sanders együttesének tagjaként mutatkozott be Győrben.) 1985 óta él Európában, de zenei gyökerei természetesen ma is az afro-amerikai kultúrához kötik, s közvetítésével Claudine François is közelebbről megismerkedhetett a hatvanas évek jazz-avantgarde-jával, illetve annak későbbi utórezgéseivel. S ugyanezt a zenei világot sugározta irányába Jim Pepper is, aki legjobb albumain az indián zenei tradíciókat keverte a jazz-idiómával. Pepper korai mentora Ornette Coleman volt: ő beszélte rá, hogy zenéjébe építse bele indián gyökereit. Jó évtizeddel később az egykori Coleman-sidemannel, Don Cherryvel készített felvételeket és turnézott világszerte. Jim Pepper 1989 májusában rögzítette Camargue című lemezét, amelyen Claudine François, Ed Schuller és John Betsch kíséri. Meglehet, hogy nem ez Pepper legfontosabb lemeze, de minden bizonnyal azok közül való, ahol a legtisztábban fúj. A Lonely Woman tanulmányozása szempontjából pedig különösen fontos zene ez, hiszen egyrészt szaxofon–zongora–bőgő–dob kvartett szólal meg rajta, másrészt az itt hallható tizenegy számból nyolcat François írt. Helyesebb lenne tehát, ha egy jazzlexikon a pianista, nem pedig az egykori tenoros lemezeként jegyezné a Camargue-t.

Hogy egy ennyire harmonikus lemezt sikerült készítenie a nem sokkal később elhunyt muzsikusnak, abban a komponista Claudine François európai játékstílusának is jelentős szerepe lehet. A párizsi zongorista ugyanis nem a szokásos free kísérők közül való volt, hanem a maga „klasszicizmusával” új formanyelvvel gazdagította az amerikai társak zenéjét. A zenei hatás tehát kétirányú volt e művészi kapcsolatban. Hogy Jim Pepper milyen fontos szerepet játszott a francia zenész művészi fejlődésében, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a mostani lemezt záró Flying Eagle (ismét Claudine François szerzeménye), amely akár az In memoriam Jim Pepper címet is viselhetné. Emlékezetes téma remek szopránszaxofon- és zongoraszólókkal: így jellemezhetnénk röviden ezt az egyetlen porcikájában sem érzelgős számot, mely mint arról a francia szaksajtó (Jazz Magazine, Jazzman) hírt adott (angol nyelvű irodalma nincs a lemeznek), azért kapta e címet, mert Jim Pepper indián törzsi neve Repülő Sas volt.

Amikor a Lonely Woman zenetörténeti környezetét próbáljuk rekonstruálni, arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy e zene felett végig ott lebeg Steve Lacy jótékony szelleme is. Természetesen elsősorban Potts szólóiban halljuk meg a szopránszaxofonos mester hatását, akivel Potts sok éven át játszott együtt a hetvenes évek eleje óta. De ott rejtezik a Lacy-spiritusz Avenel és Betsch játékában is, akik mindketten sokat dolgoztak (haláláig) Monk leghűségesebb interpretátorával. S Lacy mellett ott magasodik a háttérben Ornette Coleman sziluettje is, akitől Claudine François két fajsúlyos kompozíciót választott ki az új lemezre. Az egyik a Law Years, egy bluesos mestermű, mely ugyanakkor nem tartozik a szaxofonos legismertebb szerzeményei közé. (CD-n csak 2000 óta hozzáférhető, amikor a The Complete Science Fiction Sessions új kiadása napvilágot látott.) A pianista mégis biztos kézzel dolgozza fel a művet, mely Potts „vad” szólója miatt talán a lemez legnyersebb felvétele. Az eredetileg az 1959-es The Shape Of Jazz To Come-on megjelent Lonely Woman viszont nem szorul különösebb bemutatásra. A műfaj egyik legkatartikusabb témájáról van szó, mely furcsa módon (a teljesen más karakterű Ramblin’ mellett) talán az egyetlen repertoár-státuszt elért korai Ornette-szám. Olyan alapmű, melynek minden feldolgozása fontos zenei esemény, minőségtől szinte függetlenül. Claudine François előadása ráadásul igen ihletett, Potts itt természetesen altszaxofonon játssza a témát.

A címadó szám tehát a CD egyik csúcspontja, a másik viszont minden bizonnyal a The Seagulls Of Kristiansund című, a nyolcvanas években keletkezett lassú, sőt elégikus Mal Waldron-opus. Ez Jean-Jacques Avenel nagy pillanata a lemezen: a szám felénél vonóval kezd játszani, s a tengeri madaraknak olyan örök emléket állít, mint annak idején Reggie Workman a fekete zongorista lemezén. Avenel parádés játékát mesterien kerekíti egésszé a kvartett másik három tagja. John Betsch kísérő játékát elég, ha csak a címadó számban, illetve a Seagulls-ban figyeljük meg közelebbről: hamar kiderül majd, milyen elemi erejű és értő muzsikus, aki úgy lesz motorja a kvartettnek, hogy közben alig kerül szólószerepbe.

Kevés mai koncertlemezt ismerünk (a Lonely Woman felvételei a Forum Léo Ferrében készültek Ivry-sur-Seine-ben, 2003. június 18-19-én), mely olyan átgondolt és kontemplatív, mint ez a sajnálatosan visszhangtalanul maradt, nagyszerű francia kiadvány.

(Claudine François Quartet: Lonely Woman; Claudine François (zongora); Steve Potts (szoprán- és altszaxofon); Jean-Jacques Avenel (bőgő); John Betsch (dob); Marge, 2004)

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.
Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Színház

5 ígéretes független színházi előadás

Az ősz hagyományosan hemzseg az új bemutatóktól, csak kapkodjuk a fejünket a sokszínű a kínálat láttán, mi viszont most olyan előadásokat ajánlunk, amelyek talán kevesebb figyelmet kapnak a kőszínházak műsorával szemben. Szubjektív válogatásunkban szerepelnek klasszikus művek, izgalmas életutak és kortárs dráma is.
Vizuál

„Hogy mi a humor? Túlélés” – emléktáblát avattak Antal Imre tiszteletére

Az Erkel Ferenc-díjas magyar zongoraművész, televíziós személyiség emlékét mától tábla őrzi egykori otthona, a Damjanich utca 40. alatti ház falán.
Zenés színház

„Körül szeretnék nézni a világban” – Interjú Fürjes Anna Csengével

Egyetlen magyarként került a IV. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe Fürjes Anna Csenge, aki fiatal kora ellenére több kisebb-nagyobb szerepet énekelt már a Magyar Állami Operaház produkcióiban is. A mindössze huszonöt éves mezzoszopránnal beszélgettünk.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Olyan ez, mint új partnerrel táncolni” – interjú Vadim Gluzmannal

A világszerte ismert hegedűművész a Liszt Ferenc Kamarazenekar meghívására jött hozzánk, és október 25-én a Zeneakadémia színpadán a koncertmesteri széket is elfoglalja. Csupán rövid időre, mert az est második felében már kettősversenyt játszik Várdai Istvánnal. Az első próba után beszélgettünk vele.
Klasszikus hír

Kezdődik a Bartók Világverseny

Október 25. és 31. között rendezik meg a Zeneakadémián a Bartók Világversenyt. Az idei évben vonósnégyesek mérkőznek meg, a fordulókat élőben és online is követheti a közönség.
Klasszikus gyász

Elhunyt Bernard Haitink

A világhírű holland karmestert kilencvenkét évesen érte a halál londoni otthonában, október 21-én – tudatta ügynöksége, az Askonas Holt.
Klasszikus ajánló

Magyar Kincsek-koncertsorozat a nemzeti ünnep alkalmából

Október 23-án egész napos eseménysorozatot szentel a magyar zenének a Concerto Budapest, a Zeneakadémián tartott koncerteken a legnagyobb zeneszerzők művei mellett népzenei darabokat is meghallgathat a közönség.
Klasszikus beszámoló

Az ember nélküli hang és a hang nélküli ember

Vidovszky László korai műveiből tartottak összművészeti estet és ismertető előadást a Zeneakadémia Solti Termében.