Klasszikus

A hét jazzlemeze – Darek Oleszkiewicz: Like A Dream

2005.03.14. 00:00
Ajánlom
A jazzkritikus rengeteg lemezt meghallgat, s a nagy számok törvénye alapján nagyon sok jó zenét is hall. Néha még az is megadatik neki, hogy olyan muzsikákkal ismerkedjen meg, amelyek már első hallásra klasszikusnak hatnak: a maguk nemében majdnem tökéletesek. Amikor efféle remeklést keresek az utóbbi hetekben hallott lemezek között, azonnal (és kizárólag) a Like A Dream jut az eszembe.

Lelkendező véleményem nem a lengyel jazz iránti heves érdeklődésemből fakad, bár nem tagadom, hogy Włodzimierz Nahorny Heartja, az Astigmatic, a Music For K, a Balladyna vagy az Urbaniak-Constellation máig a kedvenc lemezeim között van. Az is igaz, hogy amikor lengyel nevet fedezek fel az amerikai muzsikusoké mellett, rögtön kíváncsibb leszek a zenére, mint addig. A Like A Dream iránti tiszteletem és szeretetem azonban – úgy érzem – független minden, lengyelek iránti pozitív elfogultságomtól. Ez a lemez önértéke miatt érdemel figyelmet.

Darek Oleszkiewicz nevével először Charles Lloyd The Water Is Wide-ján találkoztam: a borítóra rá sem írták mint közreműködőt, csak a lemezhez mellékelt füzet tudósított róla egy apró betűs megjegyzéssel, hogy a Prayer című számban ő bőgőzik. Később hallottam játszani Anna Maria Jopek és Pat Metheny közös Upojenie című albumán, valamint Brad Mehldau Largoján. Standard életrajzából megtudtam: tizennyolc évesen kezdett csak bőgőzni, első jazzdíját Krakkóban nyerte 1983-ban, Jan Ptaszyn Wróblewski quartettjében kapta első komolyabb megbízatását, 1988 óta él az Egyesült Államokban, ahol a CalArts ösztöndíjának köszönhetően Charlie Haden tanítványa lett. Majd 1992 után hangszerének oktatója lett, s ma már a University of California tanára. Mintegy 50 CD-n hallható a játéka. Amerikában (ahol csak Olesnek nevezik, mert a teljes nevét nehéz kimondani) Bob Brookmeyertől Alice Coltrane-ig, Lee Konitztól John Abercrombie-ig, Curtis Fullertől Dianne Reevesig mindenkivel dolgozott együtt. A Like A Dream első saját nevén kiadott munkája.

Aki a borítóra tekintve „ECM-zenét” vár a Like A Dreamtől, nem fog csalódni. A lírai, fekete-fehér, néhol talán szürkével színezett kép a lemezen hallható zene tükre, akár a belső borítón látható, magányosan ringatózó csónakról készült felvétel. Oleszkiewicz minden kompozíciója, sőt, minden szólója hordozza ezt a különös melankóliát, amit a müncheni lemezkiadó annyi változatban népszerűsített az elmúlt harminc évben. A lemez első öt darabjában a lengyel bőgős duót játszik Brad Mehldauval, korunk egyik legnépszerűbb jazzpianistájával. A CD-nek ebbe a szegmensébe csoportosította Oleszkiewicz a „mainstream” szerzeményeit. Felváltva szólózik, illetve kísér a két muzsikus, s a szerzeményeket érezhetően mindketten nagy kedvvel, a kölcsönös megértés jegyében adják elő: olyan jól illik egymáshoz a két sound, hogy furcsa lenne, ha nem lenne folytatása az együttműködésnek. Mehldau továbbra is úgy zongorázik, hogy a hallgatóban felmerül a Bill Evans-Scott LaFaro, illetve az Evans-Eddie Gomez párhuzam, de óvok mindenkit a paralel jelenségek túlhangsúlyozásától. Annyi bizonyos, hogy Darek Oles nem csak bőgősnek, hanem komponistának is ihletett, s ez már a lemeznek ebben az első blokkjában is egyértelmű.

Míg Mehldau kontrapunktikus, alkalmasint call-and-response megoldásokat alkalmaz, Oleszkiewicz melodikus futamokkal válaszol neki, s hangszerének fás hangja időnként egykori tanárát, Charlie Hadent idézi. Kristálytiszták, fülbemászóak, jól érthetőek Oles kompozíciói, s néha olyan érzése támad a hallgatónak, hogy már régi ismerősei a szerzemények. Pedig a lemez egyetlen standard számát (You Don’t Know What Love Is) alaposan megújította a két muzsikus: elsősorban a szám ritmikája lett teljesen szokatlan (7/4). E darabot érdemes összehasonlítani Keith Jarrett sokban hasonló interpretációjával.

Csak egyetérteni lehet a Kulturspiegel kritikusával, aki a lemez duófelvételei kapcsán „két romantikus egymásra találásá”-ról beszél, de Rex Butters recenzenssel is, aki viszont két régi barát „bizalmas párbeszédé”-t hallja ki Oleszkiewicz és Mehldau közös felvételeiből. Brad Mehldau egyébként az utóbbi időben szívesen játszik kettesben: a Palmetto kiadónál egész lemeznyi duót publikált Joel Frahm tenorszaxofonos társaságában Don’t Explain címmel.

A Like A Dream második formációjában a Los Angeles Jazz Quartet kíséri a bőgőst. Ismét régi munkakapcsolatról van szó: 4 CD-t publikáltak együtt Oles mostani lemeze előtt, kettőt Lengyelországban, kettőt pedig a Naxosnál. Sajnos csak két felvétel fért bele a quartett-szegmensbe, pedig órákig elhallgatná az ember Larry Koonse és Chuck Manning remek szólóit, illetve a három zenekartag Olest mint komponistát is tökéletesen értő kíséretét. A Precious Moments fájdalmas hangú ballada, mely csak a többedik meghallgatás után tárja fel rejtett értékeit; az 5/4-es Before The Journey már első hallgatásra megkap a maga egészen enyhén népi, illetve latinos ízeivel. Távolról az 1979-es Haden–Garbarek–Gismonti triókat idézik ezek az ECM-atmoszférát árasztó felvételek.

Sok emlékezetes pillanat színesíti a lemez triórészét is, ahol Adam Benjamin zongorázása többször (leginkább a Gift című felvételen) Jarrett-emlékeket ébreszt a hallgatóban. A melankolikus That Nightot a három részből álló Conclusion követi. Természetesen ez a záró szám, amely egy rövid bőgő-zongora intróval kezdődik, s nagy részét a Bennie Maupin tenorjátékával színesített középrész teszi ki. A Conclusion Part Two némileg eltér a lemez többi szerzeményétől: Oles itt is megörvendeztet ugyan egy remek bőgőszólóval, de amikor Nate Wood funky ritmikára tér át – a szaxofonost bevezetendő – , már nem érezzük azt a mélységet és bensőségességet, amitől olyan hamar megszerethető a Like A Dream.

(Darek Oleszkiewicz: Like A Dream; Darek Oleszkiewicz (bőgő); Brad Mehldau (zongora); Chuck Manning (szaxofonok); Larry Koonse (gitár); Mark Ferber (dob); Adam Benjamin (zongora); Nate Wood (dob); Bennie Maupin (tenorszaxofon); Cryptogramophone, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Vizuál

Drótmese – Nézze meg online a fiatal magyar alkotó díjnyertes animációját!

Pataki Szandra stop motion animációja egy drótszálakból felépített világban játszódik, ahol senki sem vonhatja ki magát az egymásnak feszülő erők hatása alól.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus kórus

Solti Árpád nyerte a Mátrai Művészeti Napok zeneszerzői pályázatát

Solti Árpád műve nyerte el a Vox Mirabilis és a Muzsikál az Erdő Alapítvány zeneszerzői pályázatának fődíját, amelyet a Mátrai Művészeti Napok jubileuma alkalmából hirdettek meg
Klasszikus fidelio klasszik

Fidelio Klasszik: Koncertektől hangos kastélyok és várak

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása július 21-én lesz hallható a 92.1-en.
Klasszikus molnár anna

Molnár Anna rangos kortárs zenei fesztiválon énekel Darmstadtban

A magyar énekesnő Eötvös Péter és Balogh Máté műveit adja elő az Internationale Freienkurse für Neue Musik fesztiválon.
Klasszikus ajánló

Így telik a Klassz a pARTon! fesztivál (és ajánlunk néhány következő koncertet is)

Július 8-án a Pesti Vigadóban startolt a Klassz a pARTon! fesztivál, amelynek a következő héten Szigligeten, Balatonfüreden és Paloznakon lesznek koncertjei. A Danubia Zenekar, Érdi Tamás, Vásáry Tamás és a Concerto Budapest a fellépők között.
Klasszikus hír

Ők a King’s Singers új tagjai

A következő évtől Edward Button kontratenor és Nick Ashby basszbariton a legendás énekegyüttes új tagjaiként állnak színpadra.