Klasszikus

A hét jazzlemeze – Eivind Opsvik: Overseas

2005.05.09. 00:00
Ajánlom
E rovat hasábjain már kétszer is volt alkalmam elcsodálkozni a barcelonai Fresh Sound kiadó New Talent sorozatának zenei gazdagságán, a sorozatban megjelent lemezek kompozicionális és hangszerelési bravúrjain. Tiszteletemet az állandó producer ízlése, a fiatal muzsikusok tehetsége és a kiadó rokonszenves műhelyjellege iránt csak fokozta, amikor először meghallgattam az első lemezes norvég bőgős, Eivind Opsvik Overseas-ét.

Az Overseas csak annyiban emlékeztet a korábban recenzált Pablo Ablanedo- és Jérôme Sabbagh-albumokra, hogy legalább annyi benne az eredetiség, mint a másik két muzsikus projektjében. Amúgy teljesen más zene, melyet tíz feltűnően tehetséges fiatal muzsikus ad elő különböző felállásokban. Számomra Opsvik elsősorban szerzőnek érdekes. Kompozícióiban jól ismert zenei műfajok – mainstream jazz, rock, minimal zene, electronica, hagyományos klasszikus zene és populáris tánczene – keverednek teljesen egyedi főzetté. Legtöbbször kategorizálhatatlan a számok műfaja, máskor, a Redford és az Earthly esetében jobb kifejezés híján balladáról beszélhetünk, bár itt se szabad tradicionális műfaji határokban gondolkoznunk. A szerzemények mixtúra-jellegét egy fokkal jobban értjük, ha elolvassuk Opsvik egyik szűkszavú nyilatkozatát, amely szerint komponáláskor olyan zenei világokban vándorol gondolataival, amelyek innen vagy túl vannak a jazz-idiómán. Saját bevallása szerint Björk, a Pink Floyd és a Radiohead volt rá bizonyos hatással. Mindennek nincs sok hallható nyoma a megvalósult előadásokban. Viszont a különleges szerkezetű, groove-os felütésű Foxtrot-ot első hallásra Charlie Hunter-szerzeménynek gondolhatnánk, amit a gitáros nem egy gitárközpontú zenekarra írt (gitár helyett itt Fender-zongora szól) egy olyan napján, amikor kedve volt az extenzívebb hangszereléshez, de a szám a középrészen dekonstruktív, atonális, az európai experimentális zenék hatását mutató szöszmötölésbe megy át, majd következik egy altszaxofon- (Stillman), végül egy bőgőszóló, s Jeff Davis dobos már el is üti a szám végét.

Az Overseas nehéz zene – legalábbis abban az értelemben, hogy a bőgős–komponista bonyolult megoldásokat választ, komplikált szerkezeteket játszat el partnereivel, de úgy, hogy a muzsika közben csak pillanatokra, egy-egy szabadabb szólóban és minimalista közjáték alkalmával kelti az emészthetetlenség benyomását. Viszonylag könnyen érthető zene ez a felszínen, csak ha jobban figyelünk, tárulnak fel a kompozíciós furfangok, titkos összecsengések. (Pl. a már említett Foxtrot-ban néhány másodpercig valami sok-sok évvel ez előttről ismerős olasz filmzene szól, egy másik számnak pedig Italian Movie Theme a címe, de onnan hiányzik az előbbi dal játékossága, inkább az a feltűnő, hogy Tony Malaby tenorjátéka helyenként Jan Garbarekére emlékeztet.) Ugyancsak feltűnő Opsvik vonzódása a korai fusion-zenéhez: az Ivandovich című rövid darab, különösen a Wells Hanley kezelte Fender-zongora és Jeff Davis cinhasználata következtében majdnem olyan, mintha egy ’60-as évek végi Miles Davis-lemezről másolták volna ide.

A titkos előreutalások, rejtett Leitmotivok ellenére hagyományos értelemben nem nevezhető egységesnek a lemez. Opsvik bőgőjátéka nem alkalmas rá, hogy mint habarcs összetartson igen eltérő ritmikájú és hangulatú kompozíciókat. Dinamikailag is igencsak ingadozó a repertoár. Ami az egységet mégiscsak biztosítja, az épp a kompozíciók sokszínűsége. A tizenkét darab tizenkét különböző zenei birodalmat képvisel, s a muzsikusok mindezt csak különböző felállásokban tudják érzékeltetni. Például az Ivandovich-ot trióban, a címadó számot kvartettben és a Redford című furcsa balladát septettben adják elő. Különösen szépek és hatásosak a hangszerkettőzések, amikor Fender-zongora és akusztikus zongora vagy két dob szerepel egy számban (Quickstep, Hertzian Waves, Punchball stb.). Opsvik jórészt még hazájában írt zenéje középúton áll az underground világ és a mainstream hagyomány között. Ő maga nyilatkozta valahol, hogy míg Norvégiában az számít különleges művésznek, aki a jazz tradicionális formáit műveli, Amerikában épp fordítva áll a dolog.

A fiatal norvég bőgős 1998 óta él New Yorkban, ahol a Manhattan School of Music növendéke volt. Itt ismerkedett meg az Overseas nem egy előadójával. Sikerült olyan tehetségeket maga köré gyűjtenie, akik egyaránt otthonosan mozognak az amerikai és az európai jazz-formanyelvben, s így Opsvik legmerészebb elképzeléseit is meg tudta valósítani segédletükkel. Különösen talán a két nagyszerű billentyűs játékos munkája tűnik fel a hallgatónak. Wells Hanley-ről alighanem még sokat fogunk hallani, ő korábban nem sok helyen csillogtathatta meg a tehetségét. Viszont Craig Tabornról már régen tudható, hogy az egyik legjobb kortárs zongorista–orgonista. Elég, ha James Carterrel felvett lemezeibe hallgatunk bele.

Az Overseas egy kivételes művészkollektíva közös látomása, s mint ilyen, ritka és értékes lelet a sok mai hamis drágakő között.

(Eivind Opsvik: Overseas; Eivind Opsvik (bőgő), Tony Malaby (tenorszaxofon), Loren Stillman (altszaxofon), Jason Rigby (szopránszaxofon, basszusklarinét), Jacob Sacks (zongora), Craig Taborn (Hammond C3 orgona), Wells Hanley (elektromos zongora, zongora), Gerald Cleaver (dob), Jeff Davis (dob), Dan Weiss (tabla, kanjira, keretdob); Fresh Sound, 2002)

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Csak röpülnék – beszélgetés Bodnár Erikával

Gyerekként József Attila versei adtak neki hitet. Sírni mindig szégyellt, nevetni csak a főiskolán tanult meg. Legendás művészekkel dolgozott együtt és sohasem elégedett meg azzal, ami már bevált. Új utakat keresve próbált meg röpülni, mindig egyre feljebb, s gondolatban talán most is egyik híres szerepében szárnyal. Bodnár Erika – Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész – már két éve nem lépett színpadra. Megtisztelő, hogy az otthonában beszélgethettünk vele.
Zenés színház

74 évesen elhunyt Edita Gruberová

A „Szlovák Fülemüle” becenéven is emlegetett, világhírű szoprán énekesnő halálhírét a család közlése alapján müncheni ügynöksége, a Hilbert Artists Management tette közzé.
Klasszikus

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.
Könyv

Elhunyt Kálmán C. György

Vasárnap hajnalban, hatvanhét éves korában elhunyt Kálmán C. György – tudatta a neves egyetemi tanár, irodalomtudós, kritikus, publicista féltestvére
Zenés színház

Így búcsúztak a pályatársak Edita Gruberovától

A hetvennégy éves korában elhunyt, világhírű koloratúrszoprán, Edita Gruberová elvesztése nemcsak a közönséget sújtotta le, kollégái is fájó szívvel emlékeztek meg róla.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Az ember nélküli hang és a hang nélküli ember

Vidovszky László korai műveiből tartottak összművészeti estet és ismertető előadást a Zeneakadémia Solti Termében.
Klasszikus ajánló

Lengyel-magyar barátság - Emszt/Koszowski Duó első lemeze

A Folks című albumon lengyel és magyar zeneszerzők művei szólalnak meg az alkotók átiratában, szoprán szaxofonon és zongorán.
Klasszikus hír

Még lehet jelentkezni a Hubay Jenő Hegedűversenyre

Október 22-ig várja a húszévesnél fiatalabb közép-európai hegedűművészek jelentkezését a Fesztivál Akadémia által szervezett Hubay Jenő Hegedűverseny
Klasszikus ajánló

Egy legendás tanárra emlékezik a legifjabb generáció a Zeneakadémián

Varga Tibor hegedűművész-tanár emlékének szenteli október 18-i koncertjét a Pannon Filharmonikusok, melyen négy csodagyerek-hegedűművész is közreműködik.
Klasszikus hír

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra