Klasszikus

A hét jazzlemeze – Jeff Berlin: Lumpy Jazz

2005.01.24. 00:00
Ajánlom
A Magyarországon szólistaként sajnos szinte teljesen ismeretlen Jeff Berlin basszusgitáros nagy tekintélynek örvend a jazz-szakmában. Miután elvégezte a lehető legjobb iskolát, a bostoni Berklee School of Musicot, rock- és jazznagyságok egész sorával játszott együtt – elsősorban progresszív rockot, smooth jazzt, illetve más fusion-műfajokat.

Úgy tűnik, dobosok kedvelték elsősorban a játékát: Bill Bruford és Alphonse Mouzon foglalkoztatta, de gitáros zenekarvezetők se vetették meg egyéni soundját: Pat Martinótól és Larry Coryelltől Mike Sternig és Alan Holdsworthig terjed azon virtuózok sora, akik kiváló kísérőt találtak benne. Berlin ugyanis a szólistát maradéktalanul kiszolgálni képes sideman. Amikor azonban a basszusgitár vezető hangszer lesz egy zenekarban, a muzsikus „kötelessége”, hogy a lehető legvilágosabban megmutassa, milyen vízióval rendelkezik a hangszerről, illetve a hangszeren való játékról. Így gondolkozik Jeff Berlin, az állandó együttest sose foglalkoztató zenekar-irányító, s ezt a hitvallást alkalmazza legutóbbi albumán, a Lumpy Jazzen is.

Míg a legendás Jaco Pastorius keze alól szinte ömlöttek a jobbnál-jobb szerzemények, Jeff Berlin, aki szintén szívesebben játszik saját kompozíciókat, mint standardokat, állítólag nehezen, hosszas vívódással szüli meg zenéit, bár aki a Lumpy Jazzt meghallgatja, úgy érezheti, hogy a hagyományosabban swingelő (My Happy Kids) vagy a melódiájukkal a ’70-es évek némelyik instrumentális funky számát idéző (Lien On Me) szerzeményei olyan természetes könnyedséggel szólalnak meg az elektromos hangszereken, hogy egyszerűen nem készülhettek kínok között. Ilyen benyomása volt a hallgatónak már korábbi albumait, főként a supergroup kísérettel felvett In Harmony’s Way címűt hallgatva is, amelyre elsősorban tradicionálisabb 4/4-es szerzeményeket vett fel. Berlin mestere a komplex harmóniáknak, s akkordbontásai is annyira egyéniek, hogy elég egyetlen számát meghallgatni ahhoz, hogy világossá váljon: a maga is több mint két évtizede zenét tanító basszusgitáros, a floridai Clearwaterben általa alapított The Players School Of Music oktatója nem az iskolai penzumokból tanulta a legtöbbet. Tudható róla, hogy elsősorban az önképzésben, a szigorú gyakorlásban hisz, de neki is van zeneelméleti bibliája: néhány éve egy beszélgetésben elárulta, a szaxofonos David Liebman A Chromatic Approach to Jazz Harmony and Melody című munkája jelenti számára az előadóművészet nélkülözhetetlen teoretikus alapját. Azt azonban nem ebből a kötetből, hanem előadói gyakorlatából és zenehallgatásaiból tanulta meg, hogy a modern jazz ezerszer kiszámíthatatlanabb harmóniavilággal rendelkezik, mint a kortárs rockzenék, következésképpen nagyobb kihívást is jelent a hangszeres művésznek, különösen akkor, ha az, mint Berlin is, klasszikus zenei tanulmányok után tért át ezekre a műfajokra (a gyermekkori hegedű-tanulmányokat idézi fel a Lumpy Jazzt záró op. 118 No. 2-es Brahms A-dúr intermezzo). Ugyanakkor olyan muzsikus ő, aki rockzenei gyakorlatát se tagadja meg új lemezén: a blues-sémára épülő Almost Dawn egy instrumentális rockzenét közvetítő rádióadón is megszólalhatna, s nem idegen zenei világával, inkább az előadók kivételes hangszeres tudásával keltene feltűnést.

A műfajában és hangszerén a világ egyik legjobbjának tekintett Jeff Berlint elsősorban összetéveszthetetlen soundjáért és stílusáért, nem pedig virtuozitásáért becsülik. Valóban lehet, hogy vannak a piacon virtuózabb basszusgitárosok is, de amit a glissandókban gazdag Brooklyn Uncompromisedban vagy a szójátékos című Toot’s Suiteben játszik, az a játékát leginkább cifrázó kollégáinak is dicséretére válna. A jelen triólemezen Berlin arra törekedett, hogy basszusgitár-játéka szinte egy szólógitárt helyettesítsen, míg Richard Drexler alkalmanként a basszusmenetet játszotta bőgőn. Az már Jeff Berlin korábbi lemezén is feltűnő volt, mennyire kivonja magát a Jaco Pastorius–hatás alól: gyakran használja legato a bal kezét, de minden hangot megpenget jobb kézzel is, ezzel pedig épp a Jacóéval ellenkező irányban fejleszti tovább a stílusát.

A most ötvenkét éves muzsikus a Dean cég által a számára s az aláírásával gyártott Jeff Berlin Signature basszusgitárokon játszik.

(Jeff Berlin: Lumpy Jazz; Jeff Berlin – basszusgitár; Danny Gottlieb – dob, ütőhangszerek; Richard Drexler – zongora, billentyűs hangszerek, bőgő; Toots Thielemans – szájharmonika; John Richardson – ütőhangszerek; M.A.J. Records, 2004)

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

Kiemelkedő alkotókat díjaztak a Magyar Operett Napján

A hagyományokhoz híven idén is átadták a Budapesti Operettszínházban az évad legjobb musical- és operettszínészének járó kitüntetéseket, valamint díjazták a legígéretesebb pályakezdőt. Emellett elismerést adott át a Musica Hungarica Kiadó képviseletében Éliás Tibor, a kiadó alapítója is.
Vizuál

„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” – Online nézhető Jankovics Marcell Toldi-sorozata

A Duna Televízió vetítéssorozatát követően a Médiaklikk oldalra költözött Jankovics Marcell nagyszabású, utolsó animációs sorozata, a Toldi. Az Arany János eposzából készült, festői látványvilágú animációs film igazi mestermű, amelyből már készül az egész estés változat is. 
Jazz/World

Magyarországon lép fel a norvég jazzdíva, Rebekka Bakken

November 2-án pótolja tavaly elmaradt koncertjét a Müpában Rebekka Bakken, aki zenéjével előszeretettel távolodik el a hagyományos műfaji kategóriáktól és otthonosan mozog a pop, illetve blues világában is.
Vizuál

Ahol a diákok szombaton is iskolába akarnak járni - Erős István rektor a Képzőművészeti Egyetem jubileumi évéről

A jubileumi, 150. tanév gazdag programsorozatáról, a képzőművészet újrapozicionálásáról, pedagógiai módszerekről és új tanszékek indításáról beszélgettünk a Magyar Képzőművészeti Egyetem nemrég kinevezett rektorával, Erős Istvánnal, aki azt is elárulta, hogy mitől tart a legjobban.
Klasszikus

Kivételes az akusztikája az üvegfalú Magyar Zene Házának – VIDEÓ

Hamarosan a közönség előtt is megnyitja kapuit a Magyar Zene Háza, melyben a napokban lezajlott az akusztikai tesztelés és eredmények minden elképzelést felülmúltak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

Lájkszámot a vérképleletbe

A Zeneakadémia Kamarazene Tanszékének vezetője. Szólistaként megfordult Európa rangos koncerttermeiben, bemutatkozott Tokióban, Moszkvában, New Yorkban; turnézott Indiában; Vietnámban pedig az első magyar muzsikus volt, aki megszólaltatta Bartók műveit. A Liszt-díjas zongoraművésszel, Fülei Balázzsal, Liszt Ferenc születésének napján, október 22-én beszélgettünk.
Klasszikus ajánló

Az ítélet harsonái – emlékezés Verdi gyászmiséjével

Halottak napjához közeledve Verdi nagyszabású gyászmiséjét, a Requiemet adja elő a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar a Müpában, a fiatal olasz karmester, Giacomo Sagripanti vezényletével.
Klasszikus videó

Kivételes az akusztikája az üvegfalú Magyar Zene Házának – VIDEÓ

Hamarosan a közönség előtt is megnyitja kapuit a Magyar Zene Háza, melyben a napokban lezajlott az akusztikai tesztelés és eredmények minden elképzelést felülmúltak.
Klasszikus interjú

Minden hangjegy közös érdek – interjú Kelemen Barnabással és Keller Andrással

Az ’56-os forradalom évfordulóján egész napos programmal tiszteleg a hősök előtt a Concerto Budapest. A Magyar Kincsek Ünnepén olyan zeneművek is elhangoznak, amelyekkel máskor nemigen lehet találkozni. Az érdeklődőket pedig talán kellemes meglepetésként éri, milyen gazdag a zeneirodalmunk.
Klasszikus ajánló

Díjnyertes női zeneszerzők az Óbudai Danubia Zenekar műsorán

Missy Mazzoli és Dobrinka Tabakova műve is szerepel azon a Zeneakadémiai koncerten, melynek karmestere és brácsaszólistája az Óbudai Danubia Zenekar visszatérő vendége, Maxim Rysanov lesz.