Klasszikus

A hét jazzlemeze – Jeff Berlin: Lumpy Jazz

2005.01.24. 00:00
Ajánlom
A Magyarországon szólistaként sajnos szinte teljesen ismeretlen Jeff Berlin basszusgitáros nagy tekintélynek örvend a jazz-szakmában. Miután elvégezte a lehető legjobb iskolát, a bostoni Berklee School of Musicot, rock- és jazznagyságok egész sorával játszott együtt – elsősorban progresszív rockot, smooth jazzt, illetve más fusion-műfajokat.

Úgy tűnik, dobosok kedvelték elsősorban a játékát: Bill Bruford és Alphonse Mouzon foglalkoztatta, de gitáros zenekarvezetők se vetették meg egyéni soundját: Pat Martinótól és Larry Coryelltől Mike Sternig és Alan Holdsworthig terjed azon virtuózok sora, akik kiváló kísérőt találtak benne. Berlin ugyanis a szólistát maradéktalanul kiszolgálni képes sideman. Amikor azonban a basszusgitár vezető hangszer lesz egy zenekarban, a muzsikus „kötelessége”, hogy a lehető legvilágosabban megmutassa, milyen vízióval rendelkezik a hangszerről, illetve a hangszeren való játékról. Így gondolkozik Jeff Berlin, az állandó együttest sose foglalkoztató zenekar-irányító, s ezt a hitvallást alkalmazza legutóbbi albumán, a Lumpy Jazzen is.

Míg a legendás Jaco Pastorius keze alól szinte ömlöttek a jobbnál-jobb szerzemények, Jeff Berlin, aki szintén szívesebben játszik saját kompozíciókat, mint standardokat, állítólag nehezen, hosszas vívódással szüli meg zenéit, bár aki a Lumpy Jazzt meghallgatja, úgy érezheti, hogy a hagyományosabban swingelő (My Happy Kids) vagy a melódiájukkal a ’70-es évek némelyik instrumentális funky számát idéző (Lien On Me) szerzeményei olyan természetes könnyedséggel szólalnak meg az elektromos hangszereken, hogy egyszerűen nem készülhettek kínok között. Ilyen benyomása volt a hallgatónak már korábbi albumait, főként a supergroup kísérettel felvett In Harmony’s Way címűt hallgatva is, amelyre elsősorban tradicionálisabb 4/4-es szerzeményeket vett fel. Berlin mestere a komplex harmóniáknak, s akkordbontásai is annyira egyéniek, hogy elég egyetlen számát meghallgatni ahhoz, hogy világossá váljon: a maga is több mint két évtizede zenét tanító basszusgitáros, a floridai Clearwaterben általa alapított The Players School Of Music oktatója nem az iskolai penzumokból tanulta a legtöbbet. Tudható róla, hogy elsősorban az önképzésben, a szigorú gyakorlásban hisz, de neki is van zeneelméleti bibliája: néhány éve egy beszélgetésben elárulta, a szaxofonos David Liebman A Chromatic Approach to Jazz Harmony and Melody című munkája jelenti számára az előadóművészet nélkülözhetetlen teoretikus alapját. Azt azonban nem ebből a kötetből, hanem előadói gyakorlatából és zenehallgatásaiból tanulta meg, hogy a modern jazz ezerszer kiszámíthatatlanabb harmóniavilággal rendelkezik, mint a kortárs rockzenék, következésképpen nagyobb kihívást is jelent a hangszeres művésznek, különösen akkor, ha az, mint Berlin is, klasszikus zenei tanulmányok után tért át ezekre a műfajokra (a gyermekkori hegedű-tanulmányokat idézi fel a Lumpy Jazzt záró op. 118 No. 2-es Brahms A-dúr intermezzo). Ugyanakkor olyan muzsikus ő, aki rockzenei gyakorlatát se tagadja meg új lemezén: a blues-sémára épülő Almost Dawn egy instrumentális rockzenét közvetítő rádióadón is megszólalhatna, s nem idegen zenei világával, inkább az előadók kivételes hangszeres tudásával keltene feltűnést.

A műfajában és hangszerén a világ egyik legjobbjának tekintett Jeff Berlint elsősorban összetéveszthetetlen soundjáért és stílusáért, nem pedig virtuozitásáért becsülik. Valóban lehet, hogy vannak a piacon virtuózabb basszusgitárosok is, de amit a glissandókban gazdag Brooklyn Uncompromisedban vagy a szójátékos című Toot’s Suiteben játszik, az a játékát leginkább cifrázó kollégáinak is dicséretére válna. A jelen triólemezen Berlin arra törekedett, hogy basszusgitár-játéka szinte egy szólógitárt helyettesítsen, míg Richard Drexler alkalmanként a basszusmenetet játszotta bőgőn. Az már Jeff Berlin korábbi lemezén is feltűnő volt, mennyire kivonja magát a Jaco Pastorius–hatás alól: gyakran használja legato a bal kezét, de minden hangot megpenget jobb kézzel is, ezzel pedig épp a Jacóéval ellenkező irányban fejleszti tovább a stílusát.

A most ötvenkét éves muzsikus a Dean cég által a számára s az aláírásával gyártott Jeff Berlin Signature basszusgitárokon játszik.

(Jeff Berlin: Lumpy Jazz; Jeff Berlin – basszusgitár; Danny Gottlieb – dob, ütőhangszerek; Richard Drexler – zongora, billentyűs hangszerek, bőgő; Toots Thielemans – szájharmonika; John Richardson – ütőhangszerek; M.A.J. Records, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Egy katonatiszt lett az SZFE új kancellárja, de nem engedték be az egyetemre

Szarka Gábor a honvédelmi miniszter kabinetfőnöke volt korábban.
Klasszikus

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.
Vizuál

A macsó, aki nőként aratta első sikerét

Jack Lemmon oldalán tipegett be a világhírnévbe, de később is olyan partnerekkel dolgozott, mint Roger Moore. Magyar gyökerei mindig fontosak voltak számára. 2010. szeptember 29-én halt meg  Tony Curtis.
Klasszikus

Kocsis Zoltán Emlékházat hoznak létre Budafokon

A 2016-ban elhunyt zongoraművész-karmester egykori lakóhelyén, a XXII. kerületben jön létre az emlékház több mint félmilliárd forintból.
Plusz

Málta magának követeli az őscápafogat, amelyet György brit herceg kapott ajándékba

Katalin és Vilmos kisfia, a hétéves brit herceg a hétvégén kapott egy különleges ajándékot Sir David Attenborough-tól a világhírű természetfilmes új filmjének bemutatása alkalmából. A műkincsek és a kulturális örökség részét képező tárgyak kérdése amúgy is sok vita tárgya, de abban talán megegyezhetünk, hogy a máltai reakció marketing szempontból meglehetősen elhibázott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus videó

A zene világnapját ünnepli a MUS-E

A Menuhin nevelési koncepciója nyomán életre hívott szervezet rövid videóban mutatta be munkáját. Október 1-jén ünnepeljük – a neves hegedűművész kezdeményezésére – A zene világnapját.
Klasszikus ajánló

Csajkovszkijra fókuszál a ma kezdődő Orosz Zenei Fesztivál

Csajkovszkij születésének 180. évfordulója alkalmából olyan műsort állítottak össze, amellyel az orosz zeneszerző színes zenei világát mutatja meg az október 10-ig tartó rendezvényen.
Klasszikus hír

Magyar állampolgár lett Gilbert Varga

A Pannon Filharmonikusok egyik vezető karmestere október 1-jén, a Zene Világnapján vette át a magyar állampolgárságát igazoló dokumentumot.
Klasszikus hír

Kocsis Zoltán Emlékházat hoznak létre Budafokon

A 2016-ban elhunyt zongoraművész-karmester egykori lakóhelyén, a XXII. kerületben jön létre az emlékház több mint félmilliárd forintból.
Klasszikus hír

Arany Oroszlánt nyert a Concerto Budapest koncertfilmje Velencében

Szabó Stein Imre koncertfilmjét díjazták a Velencei TV Fesztiválon, amely májusban debütált a Mezzo TV-n. A Concerto Budapest és Gidon Kremer közös hangversenyét örökítette meg a felvétel.