Klasszikus

A hét jazzlemeze – Matt Wilson’s Arts & Crafts: Wake Up! (To What’s Happening)

2005.05.30. 00:00
Ajánlom
Ősi, bevált recept Matt Wilsoné: ne akard „megérteni”, amit improvizálsz! Tanulj a gyerekektől ártatlanságot és játékosságot, gyermekien komoly belefeledkezést a muzsikába. Légy ösztönös! Ne félj a szenvedélyektől, mert megvédenek a konformista művészi gondolkozástól. Bármibe is kezdj, hasson eredetinek. Hogy új zene vagy régi, szabad improvizáció vagy egy standard darab új köntösben, mindegy.

A fenti ars poeticát a dobosnak az Arts & Crafts együttessel kiadott második – a cikkem tárgyát képező – albumához fűzött tömör megjegyzései ihlették. Bizonyos értelemben programzene tehát a Wake Up!, melynek értékelését alighanem a talányos cím értelmezésével kell kezdeni. A magam részéről arra hajlok, hogy itt önmegszólításról van szó. S ahogy mi, befogadók is általában előbb találkozunk a címmel, mint magával a zenével, úgy az alkotás folyamatában is elsőbbséget élvez a cím imperatívusza a művészi megvalósítás affirmációjához képest. Amire a címben felszólítja önmagát a művész, azt halljuk a lemezre rögzített felvételeken. Ami pedig az utasítás tartalmát illeti: erről jobb, ha csak a lemez meghallgatása után formálunk véleményt. Én úgy értelmezem a címet, hogy egy tudatos művész pályájának új állomásához érkezett. Felismerte, pontosabban ráébredt, hogy korábbi zenei felfogása, a jazzel szembeni attitűdje immár nem hiteles a maga számára, s csak úgy tud továbblépni, ha e művészi hitelt vissza tudja szerezni. S arra is ráébredt, hogy épp az ösztönösség, a játékkal való azonosulás gyermekien „művészietlen”, viszont annál természetesebb gesztusa hiányzik a zenei gyakorlatából. Ha nem lenne maga is gyakorló családfő, három iker fiú és egy kislány apja, talán nem is jutott volna erre a felismerésre, és isten tudja, milyen zene szólna a második albumán.

Természetesen annak teljességét, ami végül a kiadott CD-n megszólal, nem lehet ennyire spekulatívan megmagyarázni. Már csak azért sem, mert Wilson elsőrangú művészek társaságában zenél, akik komponistaként és előadóként is sokban hozzájárultak a dobos új koncepciójának sikeréhez. Larry Goldings zongorán-orgonán egyaránt kiváló, valamint ő jegyzi a CD elején hallható velős Sticky Mack-et; Terell Stafford nagy felfedezés lehet mindenkinek, aki korábban még nem figyelt fel az első osztályú trombitásra. Dennis Irwin pedig nem egyszerűen „jó kísérő” vagy „hasznos tagja a ritmusszekciónak”, hanem jóval több annál: elég, ha klarinétjátékát (!) hallgatjuk a lemez egyik stiláris remeklésében, a Cuban Carnival Song-ban vagy bőgőzésének szentelünk egy kis figyelmet Wilson Free Range Chicken-jében és Bob Nieske Fast Edd-jében.

Különleges felépítésű lemez a Wake Up!: az első bő kilenc percben Goldings és Wilson már említett számai szólnak, majd a feldolgozások veszik át a szerepet. Kis túlzással azt mondhatnánk, a dobos és társai jazztörténeti utazásra invitálják a hallgatót. Akad itt sok minden érdekesség: ritkán játszott Jobim-darab és „traditional”-ként, vagyis népdalként feltűntetett afro-kubai zene, amely nem is annyira biztos, hogy ismeretlen szerző műve, hiszen – mint arra a JazzTimes kritikusa felhívja a figyelmet – lehet, hogy a Chano Pozónak tulajdonított Los Dandys variációjáról-feldolgozásáról van szó. A lemez tengelyében Tony Williams There Comes A Time-ja áll, egy titkos klasszikus az 1971-es Ego albumról: kettős hommáge ez – egyrészt a nagyszerű dobosnak, másrészt az orgonista Khalid Yasinnak, azaz Larry Youngnak szól. Wilsonék feldolgozása úgy marad hű az eredetihez, hogy közben rengeteg egyéni leleményt is tartalmaz, például Terell Stafford hangsúlyos szerepeltetésével. A vendég Curtis Stigers éneklése is nosztalgiát ébreszt az Ego és a Lifetime együttes egykori rajongóiban. A CD végén még egy reprízre is jut idő ebből a számból, de ekkor már instrumentális változatban szólal meg. Szép teljesítmény, templomi orgonával, igazi búcsúdarab. A CD másik oszlopa érzésem szerint a Charlie Haden-féle Silence, egy érdemeinél jóval kevesebbet emlegetett mű, melyben Goldingsnak lehetősége nyílik egészen különleges hangszínekben játszani a Hammond-orgonán. (Összehasonlításul nem a montreali Liberation Music Orchestra-felvétel ajánlható, mint azt az All About Jazz kritikusa sugallja, hanem az olasz Soul Note-nál 1987-ben felvett kiszenekari lemez Chet Bakerrel, Enrico Pieranunzival és Billy Higginsszel). A B3-effektek akusztikus zongorának adják át a helyüket a We’ll Be Together Again-ben: Claire Fischer híres száma a CD talán leghagyományosabb felvétele.

A Sanyi manó és a Darázs néni, illetve a létrás törpe konfliktusáról szóló mesében a seprűjén repkedő főhős éléskamrájában áll egy tál víz: „… ha semmi baj nem volt, a víz mindig színtiszta volt; de ha valami kellemes meglepetés készült, akkor a víz színe szép kékre változott; és ha valami csúnya, kellemetlen dolog fenyegetett, akkor a víz fekete iszaposra változott.” Nem kétséges, hogy ha Matt Wilson tart efféle tálacskát otthon a kamrában, abban (legalábbis a Wake Up! megjelenése óta) égszínkék a víz.

(Matt Wilson: Wake Up! (To What’s Happening); Matt Wilson (dob, ütőhangszerek); Terell Stafford (trombita, szárnykürt); Larry Goldings (zongora, orgona); Dennis Irwin (bőgő, klarinét); Curtis Stigers (ének); Palmetto, 2004)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Jazz/World

Elkészült a Kossuth téri ünnepség és a tűzijáték zenéje

Az István király dicsérete című mű zeneszerzője Szarka Tamás, a Ghymes együttes alapító tagja, szólistaként Miklósa Erika operaénekesnő hallható.
Klasszikus

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Színház

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.
Klasszikus bencze máté

Bencze Mátéért szurkolhatunk a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén

A Virtuózokban megismert fiatal szaxofonos augusztus 18-án, a verseny elődöntőjében elsőként áll színpadra Edinburghben.
Klasszikus ajánló

Fáy Miklós: „Nem a zenekar, nem a komponista, hanem maga a szimfónia a főszereplő"

Fáy Miklós hónapról hónapra programokat, könyveket, lemezeket ajánl nyomtatott magazinunk Menjél már című rovatában. Az augusztusi szám tartalmából.
Klasszikus kulissza

Előkerült még egy hangfelvétel, amelyen Rahmanyinov játszik Rahmanyinovot

A Szimfonikus táncok című művének zenekari próbái idején a zeneszerző a zongorához ült, hogy demonstrálja, hogyan képzeli a darabot. Ennek a felvétele jelent most meg.