Ennek eredményeképpen 1582-ben megjelent Monteverdi első nyomtatott opusa, a Sacrae Cantiunculae, majd 1583-ban vallásos madrigálokat és canzonettákat adott ki. Első és második ötszólamú madrigálkötete 1587-ben, illetve 1590-ben látott napvilágot.

Ebben az évben Mantovába került, ahol I. Vincenzo Gonzaga herceg udvari violajátékosa, majd 1603-tól maestro della musica-ja lett. 1605-ben jelent meg V. madrigálkötete, amelyben leírta az új zenei stílust, a seconda pratica-t. 1607. február 24-én mutatták be a mantovai udvarban Orfeo című „favola in musica”-ját (a mű 1609-ben jelent meg nyomtatásban). Szeptemberben elvesztette feleségét. A következő év újabb operát hozott, az Ariannát. Monteverdi az alacsony évjáradék és a kedvezőtlen klíma miatt elvágyott Mantovából, de sem Rómában (1610), sem Milánóban nem járt sikerrel. Végül 1613-ban megüresedett a velencei San Marco székesegyház egyik orgonista állása, amit ő töltött be.

Itt publikálta VI. (1614), VII. (1619) és VIII. (1638) madrigálkötetét, valamint itt mutatták be 1624-ben az Il combattimento di Tancredi e Clorinda-t. Utolsó éveiben újra az operához fordult: az 1637-ben megnyílt Teatro San Cassiano műsorára tűzte az Il ritorno di Ulisse in patria-t, a L’incoronazione di Poppea pedig 1643 karneválján került színre a Grimani-színházban. Ez év őszén az idős zeneszerző még egyszer hazalátogatott Cremonába, de a visszaúton megbetegedett, és november 29-én meghalt. A San Maria dei Frari-templomban helyezték végső nyugalomra.