1901-ben előadta Beethoven Első zongoraversenyét Varsóban, majd hamarosan csodagyerekként turnézott Európában és Amerikában. 1905-ben a fiatal Faurénak játszott, és Saint-Saens-nal is találkozott Nizzában. 1911-ben megszakította előadói karrierjét, hogy magát irodalmi, filozófiai és művészettörténeti tanulmányainak szentelje Párizsban, a Sorbonne egyetemen.

Miután Pablo Casals biztatására visszatért a színpadra, az első világháborút követően Milánóban telepedett le. A második világháború után gyakran lépett fel Pablo Casalsszal, Alexander Schneiderrel, Szigeti Józseffel és a Budapest Vonósnégyessel. Többször játszott a Prades Fesztiválon és a Marlboro Fesztiválon.

1940-től New Yorkban élt. Itt több emlékezetes koncertsorozatot adott: 1957-ben Beethoven összes szólóművét, 1960-ban pedig Mozart zongoraszonátáit játszotta el. Korokat átfogó, széles repertoárjába tartoztak Honegger, d’Indy, Martinu, Stravinsky, Szymanowski és Villa-Lobos művei is.

Mieczyslav Horszowski sok lemezfelvételt készített a HMV, a Columbia, a RCA és a Deutsche Grammophon kiadók számára. Philadelphiában, a Curtis Institute-ban tanított, tanítványai közé tartozott többek között Richard Goode, Anton Kuerti, Murray Perahia és Peter Serkin. Száz éves korában, 1993. május 22-én hunyt el Philadelphiában.