Klasszikus

A hétpecsétes titok

2011.10.07. 08:00
Ajánlom
Liszt Ferenc életében Weimar volt az a város, amelyben először állandó otthonra lelt, ahol már 37 évesen, életének hű társával, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel megtelepedett. De itt fordult érdeklődése az orgonaművek komponálása felé is: itt született 1850-ben első és mindjárt egyik legnagyobb szabású orgonaműve, amely az októberi hangverseny zárószámaként hangzik majd fel. Mindez nem véletlen, hiszen Weimarban töretlenül élt tovább a bachi orgonajáték hagyománya.

További inspirációt jelentettek Liszt számára a Thüringia-szerte eredeti állapotukban megmaradt barokk mesterorgonák, amelyeket az évek folyamán szorgalmasan végiglátogatott. Tanítványa, Alexander Gottschalg szerint Liszt orgonistának is kiváló volt, csak éppen a pedáltechnikája maradt el a hivatásosokétól; kárpótolt azonban ezért rendkívüli és a szokatlan megoldásoktól sem visszariadó fantáziája a regisztráció terén.

Az orgona azonban Liszt keze alatt nem maradt kizárólagosan a liturgia szolgálóleánya, sőt ő volt az egyik úttörője a hangszer világi szólóhangszerként való emancipálásának. Jól példázza ezt az október 9-én megszólaló első kompozíció, az Orfeusz című szimfonikus költemény tőle magától származó orgonaátirata. Liszt negyedik szimfonikus költeménye - a Tasso, a Prométheusz és a Mazeppa mellett - a legendás hősöket és zseniket eszményítő poémák közé tartozik. Ismeretes, hogy egyik inspirálója egy Orfeuszt ábrázoló, klasszikus szépségű etruszk vázakép volt, amelyet a zeneszerző a Louvre-ban látott, s azonnal foglalkoztatni kezdte. A másik forrás Liszt jó ismerősének, Pierre-Simon Ballanche francia filozófusnak az az általa is osztott teóriája, amely szerint az emberiséget az Orfeusz által bevezetett törvények juttatták el a civilizáció korszakába. A kontemplatív hangú kompozíciót Wagner különösen kedvelte; a befejezés semmibe vesző kromatikus emelkedése a felhőkbe vesző Orfeusz ballanche-i képét vetíti elénk a szemünk elől eltűnő dalnokról, aki így magára hagyja az emberiséget a civilizáció megőrzésének feladatával.

Az első weimári korszak közepe táján komponált szimfonikus költemény orgonára történő, merőben szokatlan adaptálásával Liszt az 1860-ban, a Rómába költözését megelőző évben kezdett el foglalkozni, de még az ő esetében is szokatlanul hosszú ideig, 12 évig dolgozott rajta, s csak 1873-ban jelentette meg nyomtatásban.

Ugyancsak 1860 a keletkezési éve a Három gyászóda első darabjának. Ez a sorozat zenekari tételekből áll, de éppen ez a tétel, amely A holtak (Les mortes) címet viseli, ad libitum férfihangokkal is előadható. A kompozíció mélységesen személyes vonatkozású: az előző év legvégén vesztette el Liszt harmadik gyermekét, a mindössze húszéves Danielt, akitől még búcsút vehetett Berlinben, halálos ágyánál. Ebben az esetben a tétel orgonaátirata azonban késedelem nélkül elkészült, bár csak Liszt halála után jelent meg nyomtatásban. Liszt megrendítő gyászzenéinek sorában ez az egyik legkorábbi remekmű.

Míg az előbbi Liszt-kompozíciókat, bár eredetileg nem orgonára készültek, ő maga adaptálta erre a hangszerre, a következő szám másféle utat járt be. Liszt 1863-ban, tehát a hangverseny műsorában kivételképpen már az első weimari időszak után, a két Szent Ferenc emlékére egy-egy legendát komponált zongorára. Közülük a második, E-dúr darab a kevésbé ismert szent alakját örökíti meg Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár (St François de Paule marchant sur les flots) címmel. A szerző maga is adaptálta a két darabot, ám nem orgonára, hanem zenekarra. Az orgonaátirat viszont sokáig váratott magára: a Bach utáni német orgonaművészet talán legnagyobb mesterének, Max Regernek a nevéhez fűződik. A varázslatos hangulatú darab a fiatal Liszt természetpoézisét és tájábrázoló művészetét menti át a kései művek elmélyült vallásosságának világába; a zeneszerzőt ebben az esetben is inspirálta egy képzőművészeti alkotás, nevezetesen egy Paulai Szent Ferencet ábrázoló német festmény. Képszerű maga a zene is, amely a hullámok egyre intenzívebb mozgását varázsolja elénk. Ez a kép azonban, mintegy igazolva az említett kettősséget, hirtelen megszakad, és egy éles cezúrát követően hálaima zárja le a kompozíciót.

A hangverseny utolsó és legjelentősebb súlyú darabja, mint már utaltunk rá, egyszersmind időben a legkorábbi. A Fantázia és fúga az ″Ad nos, ad salutarem undam" című korálra egy idézetből idéz, hiszen a koráldallamot Meyerbeer Le prophète című operája nyomán használja fel, amelynek első felvonásában hangzik fel a látszólag tradicionális, valójában újonnan megírt koráldallam. A művet Liszt jelentősen átdolgozta, és két zongorára is megkomponálta; sőt valószínűleg ez utóbbi változat volt a korábbi, bár erről eltérnek a vélemények. Mindenesetre az orgonaváltozat az, amelyet barátjának, Meyerbeernek ajánlott.

A csaknem félórás mű három szakaszból áll, ezek: Fantázia, Adagio és Fúga. A Fantázia szakasz a téma felidézését követően kontemplatív hangot üt meg, a téma visszatérése után azonban fokozás kezdődik, és a zene kétszer is tetőpontot ér el. Az Adagio a kidolgozás szerepét játssza, és az eddigi moll hangnemekkel szemben elsősorban dúr hangnemeket érint, és karaktere egészében véve is világosabb. A Fúga az előző részek számos elemét feldolgozza, és hatalmas, diadalmas kóda koronázza meg.

A korál és a fúga megjelenése visszavezeti a koncert hallgatóját Bach alakjához, amely Weimar kapcsán kiindulópontként szolgált. A programnak ez a legmonumentálisabb darabja egyszersmind Liszt regisztráló fantáziájáról, tehát egy szorosan Bachhoz kötődő készségéről is sokat mond. (Nem véletlen, hogy egy másik Liszt-tanítvány, Alexander Winterberger éppen ezzel a művel avatta fel 1855-ben Merseburgban Európa akkori legnagyobb orgonáját.) Indokolt tehát felidézni Gottschalg Lisztről szóló visszaemlékezéseinek következő epizódját.

A tanítvány egy ízben eljátszotta mesterének Bach d-moll toccatáját és fúgáját, a korabeli uralkodó németországi gyakorlatnak megfelelően csak egy manuált használva. Liszt azonban nem volt elragadtatva, és így reagált: Technikailag teljesen kielégítő... de hol marad a szellem? Anélkül Bach zenéje hétpecsétes titok marad! Bach ezt biztosan nem játszhatta így, hiszen regisztrációit csodálattal övezték a kortársai!" Liszt számára tehát a regisztráció maga volt a zene szelleme - orgonaműveit érdemes ennek tudatában hallgatnunk.

Orgona-sztorik - Fassang László és Mácsai Pál

2011. október 9. 18:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Liszt: Orpheus - szimfonikus költemény; Les Morts (A holtak); Ad nos, ad salutarem undam
Liszt-Reger: E-dúr legenda "Paulai Szent Ferenc a hullámokon"

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.
Színház

A jelenlegi főigazgató mellett egy operettszínész és egy zeneszerző pályázik a Szegedi Nemzeti Színház élére

Barnák László ötéves mandátuma 2023. június végén jár le. A színházvezetői kiírásra az övén kívül két pályázat érkezett.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.
Klasszikus

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Sebastian Bohrennel lép fel az Anima Musicae Kamarazenekar

Egy újabb világklasszis hegedűművészt, Sebastian Bohrent hozza el az Anima Musicae Kamarazenekar a Zeneakadémia Nagytermébe március 2-án.
Klasszikus ajánló

Az ukrajnai áldozatokra emlékezik a Szent Efrém Férfikar

Az ukrajnai háború kitörésének egyéves évfordulóján, február 23-án 19:30-kor az ukrajnai civil áldozatokra emlékező koncertet ad a Zeneakadémián a Szent Efrém Férfikar.
Klasszikus ajánló

Házikoncerttel ünnepli Klukon Edit születésnapját az Altalena

Az Altalena Zenei Közösség február 22-én, Telkiben rendezi meg a kiváló zongoraművész köszöntését, melyre egy meghitt, szűk körű koncert keretében kerül sor.
Klasszikus hír

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.
Klasszikus hír

Hallgassa meg ön is a Szent Efrém Férfikar új lemezét!

Az együttes Kings & Queens címmel adta ki tizenhatodik albumát, melynek lemezbemutató koncertjére május 5-én kerül majd sor a Fonóban. A felvétel meghallgatható a nagyobb streamingplatformokon is.