Klasszikus

A hétpecsétes titok

2011.10.07. 08:00
Ajánlom
Liszt Ferenc életében Weimar volt az a város, amelyben először állandó otthonra lelt, ahol már 37 évesen, életének hű társával, Carolyne Sayn-Wittgenstein hercegnővel megtelepedett. De itt fordult érdeklődése az orgonaművek komponálása felé is: itt született 1850-ben első és mindjárt egyik legnagyobb szabású orgonaműve, amely az októberi hangverseny zárószámaként hangzik majd fel. Mindez nem véletlen, hiszen Weimarban töretlenül élt tovább a bachi orgonajáték hagyománya.

További inspirációt jelentettek Liszt számára a Thüringia-szerte eredeti állapotukban megmaradt barokk mesterorgonák, amelyeket az évek folyamán szorgalmasan végiglátogatott. Tanítványa, Alexander Gottschalg szerint Liszt orgonistának is kiváló volt, csak éppen a pedáltechnikája maradt el a hivatásosokétól; kárpótolt azonban ezért rendkívüli és a szokatlan megoldásoktól sem visszariadó fantáziája a regisztráció terén.

Az orgona azonban Liszt keze alatt nem maradt kizárólagosan a liturgia szolgálóleánya, sőt ő volt az egyik úttörője a hangszer világi szólóhangszerként való emancipálásának. Jól példázza ezt az október 9-én megszólaló első kompozíció, az Orfeusz című szimfonikus költemény tőle magától származó orgonaátirata. Liszt negyedik szimfonikus költeménye - a Tasso, a Prométheusz és a Mazeppa mellett - a legendás hősöket és zseniket eszményítő poémák közé tartozik. Ismeretes, hogy egyik inspirálója egy Orfeuszt ábrázoló, klasszikus szépségű etruszk vázakép volt, amelyet a zeneszerző a Louvre-ban látott, s azonnal foglalkoztatni kezdte. A másik forrás Liszt jó ismerősének, Pierre-Simon Ballanche francia filozófusnak az az általa is osztott teóriája, amely szerint az emberiséget az Orfeusz által bevezetett törvények juttatták el a civilizáció korszakába. A kontemplatív hangú kompozíciót Wagner különösen kedvelte; a befejezés semmibe vesző kromatikus emelkedése a felhőkbe vesző Orfeusz ballanche-i képét vetíti elénk a szemünk elől eltűnő dalnokról, aki így magára hagyja az emberiséget a civilizáció megőrzésének feladatával.

Az első weimári korszak közepe táján komponált szimfonikus költemény orgonára történő, merőben szokatlan adaptálásával Liszt az 1860-ban, a Rómába költözését megelőző évben kezdett el foglalkozni, de még az ő esetében is szokatlanul hosszú ideig, 12 évig dolgozott rajta, s csak 1873-ban jelentette meg nyomtatásban.

Ugyancsak 1860 a keletkezési éve a Három gyászóda első darabjának. Ez a sorozat zenekari tételekből áll, de éppen ez a tétel, amely A holtak (Les mortes) címet viseli, ad libitum férfihangokkal is előadható. A kompozíció mélységesen személyes vonatkozású: az előző év legvégén vesztette el Liszt harmadik gyermekét, a mindössze húszéves Danielt, akitől még búcsút vehetett Berlinben, halálos ágyánál. Ebben az esetben a tétel orgonaátirata azonban késedelem nélkül elkészült, bár csak Liszt halála után jelent meg nyomtatásban. Liszt megrendítő gyászzenéinek sorában ez az egyik legkorábbi remekmű.

Míg az előbbi Liszt-kompozíciókat, bár eredetileg nem orgonára készültek, ő maga adaptálta erre a hangszerre, a következő szám másféle utat járt be. Liszt 1863-ban, tehát a hangverseny műsorában kivételképpen már az első weimari időszak után, a két Szent Ferenc emlékére egy-egy legendát komponált zongorára. Közülük a második, E-dúr darab a kevésbé ismert szent alakját örökíti meg Paulai Szent Ferenc a hullámokon jár (St François de Paule marchant sur les flots) címmel. A szerző maga is adaptálta a két darabot, ám nem orgonára, hanem zenekarra. Az orgonaátirat viszont sokáig váratott magára: a Bach utáni német orgonaművészet talán legnagyobb mesterének, Max Regernek a nevéhez fűződik. A varázslatos hangulatú darab a fiatal Liszt természetpoézisét és tájábrázoló művészetét menti át a kései művek elmélyült vallásosságának világába; a zeneszerzőt ebben az esetben is inspirálta egy képzőművészeti alkotás, nevezetesen egy Paulai Szent Ferencet ábrázoló német festmény. Képszerű maga a zene is, amely a hullámok egyre intenzívebb mozgását varázsolja elénk. Ez a kép azonban, mintegy igazolva az említett kettősséget, hirtelen megszakad, és egy éles cezúrát követően hálaima zárja le a kompozíciót.

A hangverseny utolsó és legjelentősebb súlyú darabja, mint már utaltunk rá, egyszersmind időben a legkorábbi. A Fantázia és fúga az ″Ad nos, ad salutarem undam" című korálra egy idézetből idéz, hiszen a koráldallamot Meyerbeer Le prophète című operája nyomán használja fel, amelynek első felvonásában hangzik fel a látszólag tradicionális, valójában újonnan megírt koráldallam. A művet Liszt jelentősen átdolgozta, és két zongorára is megkomponálta; sőt valószínűleg ez utóbbi változat volt a korábbi, bár erről eltérnek a vélemények. Mindenesetre az orgonaváltozat az, amelyet barátjának, Meyerbeernek ajánlott.

A csaknem félórás mű három szakaszból áll, ezek: Fantázia, Adagio és Fúga. A Fantázia szakasz a téma felidézését követően kontemplatív hangot üt meg, a téma visszatérése után azonban fokozás kezdődik, és a zene kétszer is tetőpontot ér el. Az Adagio a kidolgozás szerepét játssza, és az eddigi moll hangnemekkel szemben elsősorban dúr hangnemeket érint, és karaktere egészében véve is világosabb. A Fúga az előző részek számos elemét feldolgozza, és hatalmas, diadalmas kóda koronázza meg.

A korál és a fúga megjelenése visszavezeti a koncert hallgatóját Bach alakjához, amely Weimar kapcsán kiindulópontként szolgált. A programnak ez a legmonumentálisabb darabja egyszersmind Liszt regisztráló fantáziájáról, tehát egy szorosan Bachhoz kötődő készségéről is sokat mond. (Nem véletlen, hogy egy másik Liszt-tanítvány, Alexander Winterberger éppen ezzel a művel avatta fel 1855-ben Merseburgban Európa akkori legnagyobb orgonáját.) Indokolt tehát felidézni Gottschalg Lisztről szóló visszaemlékezéseinek következő epizódját.

A tanítvány egy ízben eljátszotta mesterének Bach d-moll toccatáját és fúgáját, a korabeli uralkodó németországi gyakorlatnak megfelelően csak egy manuált használva. Liszt azonban nem volt elragadtatva, és így reagált: Technikailag teljesen kielégítő... de hol marad a szellem? Anélkül Bach zenéje hétpecsétes titok marad! Bach ezt biztosan nem játszhatta így, hiszen regisztrációit csodálattal övezték a kortársai!" Liszt számára tehát a regisztráció maga volt a zene szelleme - orgonaműveit érdemes ennek tudatában hallgatnunk.

Orgona-sztorik - Fassang László és Mácsai Pál

2011. október 9. 18:00 Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Liszt: Orpheus - szimfonikus költemény; Les Morts (A holtak); Ad nos, ad salutarem undam
Liszt-Reger: E-dúr legenda "Paulai Szent Ferenc a hullámokon"

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Fidelio Tours

Művészcsaládok évszázados búvóhelye – Partitúra az Áprily-völgyben

„Megérkezik a busz Visegrádra, néhány jellemző, az autóból is értelmezhető tájkép, plusz drónfelvétel, utána átérünk Tahiba, a Péreli-Tolcsvay művészpár házához…” – így kezdődik a Partitúra Visegrád-környéki kalandozásának forgatási terve. Most szombaton, szeptember 19-én pedig már láthatjuk is a Duna tévén – a szokásos időben, 14.30-kor –, hogyan vendégeskedett Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós műsorvezető páros először Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző otthonában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

„Minden, ami valóban személyessé válik bennünk, az inspiráció"

Ávéd János 12 évvel ezelőtt csatlakozott a Modern Art Orchestrához Fekete-Kovács Kornél felkérésére, azóta tenorszaxofonistaként, zeneszerzőként és hangszerelőként erősíti a zenekart. 2011-ben megalakította az Ávéd János Balance formációt, melynek célja, hogy új zenei lehetőségeket fedezzenek fel és spontán felmerülő dallami elemeket használjanak. A művésszel Kodály hagyatékának gondozásáról, új, saját lemezéről és inspirációs forrásokról beszélgettünk.
Klasszikus magazin

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Klasszikus hír

Kilép az ország határain a Virtuózok novemberben induló új évada

A nemzetközivé bővülő klasszikus zenei televíziós tehetségkutató hatodik évada november 27-től látható a Duna Televízióban.
Klasszikus interjú

Bretz Gábor: Nem lehet megunni a Kékszakállút

Szeptember 26-án Bartók Béla műveiből ad koncertet a Concerto Budapest. A műsorban egyetlen operája, A kékszakállú herceg vára is elhangzik. Vörös Szilvia énekli Juditot, a várurat pedig Bretz Gábor. A basszusénekest telefonon értük el, hogy az operáról kérdezzük.
Klasszikus ajánló

Komolyzenei piknikkel búcsúztatja a nyarat a MÁV Szimfonikus Zenekar

Szeptember 17-én 18:30-kor ismét részt vehetünk a Music ül a fűben komolyzenei pikniken, mely a Millenáris Park és a MÁV Szimfonikus Zenekar közös rendezésében valósul meg.