- A lemez a Hold vonzásában címet viseli. A téma volt előbb vagy a zenei anyag?

- Koncertműsorok összeállításánál is mindig törekszem egy téma köré felfűzni a darabokat. Ezek lehetnek belső, zenei kapcsolódások, de előfordul, hogy egy teljesen külső témából indulok ki. Most ez történt. A holdhoz, holdfényhez kapcsolódó műveket válogattam azzal a céllal, hogy legyen köztük ismert és kevésbé ismert, régebbi és mai darab is. Brahms: f-moll szonátája (Op.5) indítja a lemezt, melynek II. tétele fölé egy Sternau idézetet írt a huszonkét éves szerző. Brahmstól ez nagyon szokatlan. „Alkonyodik, fénylik a holdvilág, / Midőn két szív szerelemben egyesül / És boldogan öleli egymást. ” Beethoven Holdfény-szonátája is a felvételek közé került – letölthető formában. Ez a mű itt kakukktojásnak tekinthető, mert a cím nem Beethoventől származik. Ő talán nem is gondolt a holdfényre.

Fülei Balázs (Fotó/Forrás: Sebestyén Zoltán)

- Én viszont azt gondolom, hogy a koncertlátogatók, lemezhallgatók nagy része ragaszkodik ahhoz, hogy ha megszólal ez a darab, a holdfényes éjszakát láthassa maga előtt. Nem mindegy, hogy ki adta a címet, a szerző vagy más?

- Nem mindegy, mert abban a korban járunk, amikor az előadó művészet születik. Beethoven volt az első, aki saját forrásból, saját koncertjeiből, saját műveiből akart megélni, nem akart tartozni se templomhoz, se udvarhoz. A romantika korának kezdetén vagyunk, Beethoven végül is az első „szabadúszó” művész. Ebben az időszakban alakul ki a címadás jelentősége. Lényegesnek tartom, hogy Beethoven a Sonata quasi una fantasia címet adta a műnek, mert egy nagyon furcsa elrendezésű szonátáról van szó. Szinte farsangi jelmezben van ez a darab, ha abból indulunk ki, mi volt a klasszikus szonáta „általános öltözete”. Kétségtelen, hogy egy jó cím segít abban, hogy kapcsolatba kerüljünk a művel. Mennyire más lenne úgy hallgatni a darabot, hogy cisz-moll szonáta, mint Holdfény-szonáta! Valószínűleg jobban megmozgatná a fantáziánkat. A „holdfény” jelzővel a fantáziának már rögtön egy szűkebb helyiségébe kerülünk. Persze a szűk is lehet igen tág, ha van képzelőerőnk!

- Ez a szonáta rajta is van a CD-n meg nincs is. Kifejezetten csalódott voltam, mikor vártam, hogy megszólaljon az egyik kedvenc művem és csak a csönd jött.

- Praktikus ok miatt, internetről letölthető formában van ez a darab a lemezen. Az ok pedig: nem fért rá a CD-re. De én mindenképpen szerettem volna, hogy ez is a lemezhez tartozzon, így azt gondoltam, akit érdekel, az úgyis fog érte tenni egy lépést.

- Rajta van viszont a lemezen Debussy Suite bergamasque-ja és annak nagy slágere , a Clair de Lune, valamint Virágh András Gábor A hold arcai – szvit négy tételben című darabja.

- András darabjait régóta játszom, kedvelem a műveit. Úgy érzem, erős gyökerekkel rendelkező, nagy perspektívájú zene, amit ír. Amikor korábban egy koncerten már eljátszottam ezeket a darabokat Beethoventől, Brahmstól, és Debussytől, megkérdeztem őt, hogy írna-e ezek mellé a művek mellé egy új művet ebben a témában. Számomra ugyanis egy kortárs zenemű igazi megmérettetése a múzeumi zenék között lehetséges. Olyan ez, mint egy beavatás: lássuk, kibírja-e a darab.

CD

- Gondolom akkor ez a másik fontos szempont a koncert program összeállításánál is: legyen mindig modern is a „múzeumi” zenék között. Apropó koncert: az a tizenkét éves kecskeméti kisfiú, aki első nyilvános hangversenyére készült, a fellépés után úgy érezte, hogy megtalálta a foglalkozást, amit egész életében szeretne csinálni?

- Nagyon szerettem a színpadot, s a hangverseny napján már kora reggel úgy keltem: ma van a koncert! Az egész nap ennek bűvkörében telt. Mondhatnám izgalomnak is, de inkább egy felfokozott állapotban voltam, ami a mai napig így van. Ha tudom, hogy ma koncertem van, akkor az a naptárban nem piros betűs nap, hanem citromsárgán vakító. Ez átalakítja az ember egész életét. Küldetéstudatom van: azt ott nekem este meg kell csinálnom. Mint amikor valaki arra készül, hogy nekimegy egy magas hegynek vagy átúszik egy nagy folyót. Fel kell rá készülni.

- Ahhoz, hogy szerencsésen átérjen a túlpartra, rengeteget kell gyakorolni. Önnek mi a szokásos napi gyakorlásadag?

- Egészen konkrétan meg tudom mondani. Napi hat óra gyakorlással vagyok boldog. Természetesen két-három részletben, és fontos az, hogy tudjam: nem közeleg a gyakorlás vége. Ha tudom, hogy ketyeg az óra, és már csak ötven percem van, az rossz. Napi három-négy óra gyakorlással tűrhető a közérzetem, két-három órával elviselhető, két óra alatt viszont rosszul érzem magam. A két óra valami higiéniai minimum. Ha nem tudok ennyit gyakorolni, azt érzem, hiábavalóan telt el az az idő, amit nem erre fordítottam, még akkor is, ha nem volt más választásom.

fuleibalazs hq 012 (Fotó/Forrás: Sebestyén Zoltán)

- A józan világból menjünk vissza a holdfényhez. Úgy hallottam szeret nyári éjjeleken holdfénynél csónakból horgászni.

- Az éjszakai horgászatot a legjobban az éjjeli hangok miatt szeretem. Ahogy egy harcsa odakaffant a víztükrön egy halra, vagy ahogyan egy bagoly átsuhan az ember feje felett: ezek olyan hangok, amelyeket csak ott helyben lehet igazán átélni. A madárhangokról nem is beszélve. Éjjel, ha vízen vagyok, gyönyörű, ahogy hideg fényével süt a hold. Olyan erős, mintha reflektorral világítanának. Egy felejthetetlen nyári élményem jut most eszembe: egészen alacsonyan állt a hold, egy óriási korong az égbolton, a színe vöröses-narancssárga. Hihetetlen félelmetes volt, mintha egy bolygó közeledne felénk.