- A lemez a Hold vonzásában címet viseli. A téma volt előbb vagy a zenei anyag?
- Koncertműsorok összeállításánál is mindig törekszem egy téma köré felfűzni a darabokat. Ezek lehetnek belső, zenei kapcsolódások, de előfordul, hogy egy teljesen külső témából indulok ki. Most ez történt. A holdhoz, holdfényhez kapcsolódó műveket válogattam azzal a céllal, hogy legyen köztük ismert és kevésbé ismert, régebbi és mai darab is. Brahms: f-moll szonátája (Op.5) indítja a lemezt, melynek II. tétele fölé egy Sternau idézetet írt a huszonkét éves szerző. Brahmstól ez nagyon szokatlan. „Alkonyodik, fénylik a holdvilág, / Midőn két szív szerelemben egyesül / És boldogan öleli egymást. ” Beethoven Holdfény-szonátája is a felvételek közé került – letölthető formában. Ez a mű itt kakukktojásnak tekinthető, mert a cím nem Beethoventől származik. Ő talán nem is gondolt a holdfényre.
- Én viszont azt gondolom, hogy a koncertlátogatók, lemezhallgatók nagy része ragaszkodik ahhoz, hogy ha megszólal ez a darab, a holdfényes éjszakát láthassa maga előtt. Nem mindegy, hogy ki adta a címet, a szerző vagy más?
- Nem mindegy, mert abban a korban járunk, amikor az előadó művészet születik. Beethoven volt az első, aki saját forrásból, saját koncertjeiből, saját műveiből akart megélni, nem akart tartozni se templomhoz, se udvarhoz. A romantika korának kezdetén vagyunk, Beethoven végül is az első „szabadúszó” művész. Ebben az időszakban alakul ki a címadás jelentősége. Lényegesnek tartom, hogy Beethoven a Sonata quasi una fantasia címet adta a műnek, mert egy nagyon furcsa elrendezésű szonátáról van szó. Szinte farsangi jelmezben van ez a darab, ha abból indulunk ki, mi volt a klasszikus szonáta „általános öltözete”. Kétségtelen, hogy egy jó cím segít abban, hogy kapcsolatba kerüljünk a művel. Mennyire más lenne úgy hallgatni a darabot, hogy cisz-moll szonáta, mint Holdfény-szonáta! Valószínűleg jobban megmozgatná a fantáziánkat. A „holdfény” jelzővel a fantáziának már rögtön egy szűkebb helyiségébe kerülünk. Persze a szűk is lehet igen tág, ha van képzelőerőnk!
- Ez a szonáta rajta is van a CD-n meg nincs is. Kifejezetten csalódott voltam, mikor vártam, hogy megszólaljon az egyik kedvenc művem és csak a csönd jött.
- Praktikus ok miatt, internetről letölthető formában van ez a darab a lemezen. Az ok pedig: nem fért rá a CD-re. De én mindenképpen szerettem volna, hogy ez is a lemezhez tartozzon, így azt gondoltam, akit érdekel, az úgyis fog érte tenni egy lépést.
- Rajta van viszont a lemezen Debussy Suite bergamasque-ja és annak nagy slágere , a Clair de Lune, valamint Virágh András Gábor A hold arcai – szvit négy tételben című darabja.
- András darabjait régóta játszom, kedvelem a műveit. Úgy érzem, erős gyökerekkel rendelkező, nagy perspektívájú zene, amit ír. Amikor korábban egy koncerten már eljátszottam ezeket a darabokat Beethoventől, Brahmstól, és Debussytől, megkérdeztem őt, hogy írna-e ezek mellé a művek mellé egy új művet ebben a témában. Számomra ugyanis egy kortárs zenemű igazi megmérettetése a múzeumi zenék között lehetséges. Olyan ez, mint egy beavatás: lássuk, kibírja-e a darab.
- Gondolom akkor ez a másik fontos szempont a koncert program összeállításánál is: legyen mindig modern is a „múzeumi” zenék között. Apropó koncert: az a tizenkét éves kecskeméti kisfiú, aki első nyilvános hangversenyére készült, a fellépés után úgy érezte, hogy megtalálta a foglalkozást, amit egész életében szeretne csinálni?
- Nagyon szerettem a színpadot, s a hangverseny napján már kora reggel úgy keltem: ma van a koncert! Az egész nap ennek bűvkörében telt. Mondhatnám izgalomnak is, de inkább egy felfokozott állapotban voltam, ami a mai napig így van. Ha tudom, hogy ma koncertem van, akkor az a naptárban nem piros betűs nap, hanem citromsárgán vakító. Ez átalakítja az ember egész életét. Küldetéstudatom van: azt ott nekem este meg kell csinálnom. Mint amikor valaki arra készül, hogy nekimegy egy magas hegynek vagy átúszik egy nagy folyót. Fel kell rá készülni.
- Ahhoz, hogy szerencsésen átérjen a túlpartra, rengeteget kell gyakorolni. Önnek mi a szokásos napi gyakorlásadag?
- Egészen konkrétan meg tudom mondani. Napi hat óra gyakorlással vagyok boldog. Természetesen két-három részletben, és fontos az, hogy tudjam: nem közeleg a gyakorlás vége. Ha tudom, hogy ketyeg az óra, és már csak ötven percem van, az rossz. Napi három-négy óra gyakorlással tűrhető a közérzetem, két-három órával elviselhető, két óra alatt viszont rosszul érzem magam. A két óra valami higiéniai minimum. Ha nem tudok ennyit gyakorolni, azt érzem, hiábavalóan telt el az az idő, amit nem erre fordítottam, még akkor is, ha nem volt más választásom.
- A józan világból menjünk vissza a holdfényhez. Úgy hallottam szeret nyári éjjeleken holdfénynél csónakból horgászni.
- Az éjszakai horgászatot a legjobban az éjjeli hangok miatt szeretem. Ahogy egy harcsa odakaffant a víztükrön egy halra, vagy ahogyan egy bagoly átsuhan az ember feje felett: ezek olyan hangok, amelyeket csak ott helyben lehet igazán átélni. A madárhangokról nem is beszélve. Éjjel, ha vízen vagyok, gyönyörű, ahogy hideg fényével süt a hold. Olyan erős, mintha reflektorral világítanának. Egy felejthetetlen nyári élményem jut most eszembe: egészen alacsonyan állt a hold, egy óriási korong az égbolton, a színe vöröses-narancssárga. Hihetetlen félelmetes volt, mintha egy bolygó közeledne felénk.