- Hogyan értékelnéd, milyen volt a mezőny?
- A verseny résztvevői ábécésorrendben követték egymás, ennek okán senkit nem hallottam játszani. Nem baj, mert a játékomat mindig a saját elvárásaimhoz mérem, másféle hozzáállást nem tartanék szerencsésnek. Legyen szó bármilyen versenyről, igyekszem mindig a tudásom legjavát adni, a maximumot hozni ki magamból. Ha úgy érzem, hogy ez sikerült, utána az eredménytől függetlenül elégedett vagyok.
- Ki hívta fel a figyelmed a mostani versenyre?
- Édesanyámtól értesültem róla, tőle kaptam meg a verseny linkjét. Az időm nem tette lehetővé, hogy indulhassak a Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraversenyen, ezért is fogadtam kitüntetett örömmel a Cziffra György Zongoraverseny hírét. Nagyon tetszett a repertoár is, tehát magától értetődő volt, hogy jelentkezem.
- 2014-ben a diplomakoncerteden eljátszottad Liszt Ferenc 12. magyar rapszódiáját, és most, a döntőben is sorra került a darab. Változott a hozzáállásod a műhöz?
- A Liszt-darabot csillogás és elegancia jellemzi, úgy érzem, különösebben nagy kihívást nem okoz. Nem igényel olyan érettséget, mint például a szintén Liszt jegyezte h-moll szonáta, amihez valóban fel kell nőni lelkileg-szellemileg.
- Akkor a 12. magyar rapszódia, fogalmazzunk így, kortalan?
- Részben igen, bár tartogat némi fineszt. Összességében abban hiszek, hogy egy jó és érzékeny előadó minden előadás alkalmával talál a darabban új ötletet, fantáziát.

Kapcsolódó
Film készült Cziffra György életéről
November 6-án, vasárnap 16:30-kor a Duna World-on kerül levetítésre a Virtuóz című dokumentumfilm, amely Cziffra György életét dolgozza fel. Kékesi Attila filmjében megannyi játékfilmes jelenetben elevenül meg a mester kalandos élete. A film producere: Havas Miklós.
- Amíg készültél a versenyre, a gyakorlás mennyi időt vett igénybe?
- A zongorázás mellett szinte mindennap tanítok, tehát az óráimtól is függött, hogy mennyi időt tudtam a gyakorlásra szánni. Azért a napi néhány óra mindig megvolt.
- Amikor egy-egy új darabra vagy akár valamelyik komolyabb versenyre készülsz, hallgatod más előadók felvételeit?
- Hogyne! A gyakorlás első fázisában sokat hallgatom más művészek játékát, gyűjtöm az ötleteket, tapasztalatokat. Amikor fejben nagyjából készen vagyok egy-egy művel, utána elsősorban az engem inspiráló zongoristák előadásait hallgatom.
- Van már tehát egy nemzetközi és egy hazai első hely. Hogyan tovább?
- A magyar piac a klasszikus zene terén meglehetősen kicsi és telített, úgyhogy a későbbiekben a külföldi karrier is szóba jöhet.
- A külföldi mezőny nem kevésbé telített...
- Valóban sok a zenész, viszont kevés az igazán jó zongorista. Jók alatt azokat a művészeket értem, akiknek minden hangja mögött tartalom van, illetve komolyan, elmélyülten viszonyulnak a zenéhez.
- Cziffra György – nevét csodálat és számtalan legenda kíséri. Téged milyen vonásai fogtak meg?
- Nagyon régen olvastam az Ágyúk és virágok című életrajzi kötetét. A könyv és a róla hallott történetek alapján azt gondolom, hogy hihetetlen ember lehetett. Lazasága, eleganciája azonnal megfogott. Játéka különösebb nehézség nélkül felismerhető. Cziffra sokszor szembemegy a kottával, átlép a tradíciókon. Nála nem gond, az ő egyénisége megengedi az effajta „kihágásokat.”