Amikor 1945 januárjában Hans Swarowsky meglátta a szovjet tankokat a Visztula partjánál, rögtön a vasúthoz indult, hogy Krakkóból nyugatra meneküljön. Pedig sok-sok zsidó és lengyel zenész próbálta maradásra bírni, akik neki köszönhették az életüket. Mindannyian a zenekarban játszottak, amelyet Swarowsky irányított. A karmester viszont tudta, hogy az oroszok nem feltétlenül bánnak vele kegyesen.
A krakkói zenekar karmestere ugyanis kettős játékot játszott.
Miközben a nácik által megszállt város véreskezű háborús bűnösének, Hans Franknak bizalmát élvezte, kivételes helyzetét arra használta, hogy megsegítse azokat, akik bajban voltak.
Történet Európa legsötétebb éveiből
1945 januárjában a Krakkóban élő németeken és náci kollaboránsokon pánik lett úrrá. Hans Frank főkormányzó, akit személyesen Hitler jelölt ki a megszállt lengyel területek irányítására, terrort és rémuralmat tartott fenn öt éven át, és négy koncentrációs tábor működött a fennhatósága alatt.
Történetünk főszereplője, Hans Swarowsky osztrákként Budapesten született 1899-ben. Felix Weingartner és Richard Strauss tanítványa volt, zeneelméletet pedig Arnold Schönbergnél és Anton Webernnél tanult. A karmester már 1936-ban kárát látta a náci térfoglalásnak, amikor néhány rendszerkritikus megnyilvánulása után eltávolították a Berlini Állami Opera kapellmeisteri pozíciójából. Menesztésének oka volt az a gyanú is, miszerint törvénytelen fia született egy vagyonos zsidó impresszáriótól. Swarowsky Svájcban, a zürichi operában kapott állást, de hamarosan innen is mennie kellett. 1940-ben újra Berlinben volt - egy vas és álláslehetőség nélkül. Nem engedték, hogy a Harmadik Birodalomban karmesteri pulpitusra álljon, és ezen még a később kiállított árja bizonyítvány sem segített.
Krakkó a német megszállás idején
Barátja, Richard Strauss segítette ki, aki 1944-ben beajánlotta Hans Frankhoz. A főkormányzó a Wehrmacht 1939-es inváziója után a Wawelen, a krakkói várban rendezte be főhadiszállását, ahol a lengyel királyok éltek évszázadokon át. A főkormányzó nagy zenerajongó volt, és amellett, hogy közvetlenül irányította a zsidók tömeges elpusztítását és a lengyelek kényszermunka-programját, zenekaralapítást tervezett. Hans Frank különleges kegyetlenségéről volt hírhedt, és kiérdemelte a „hentes” gúnynevet. Közben pedig sokat adott a kultúrára. 1943 tavaszán egy tanácsülésen gyilkosságokat rendelt el, majd elment a Fidelio című opera előadására.
1940-ben a Krakkói Filharmonikus Zenekar új nevet kapott. A Főkormányzó Filharmonikus Zenekarban lengyelek, ukránok játszottak, és amikor Frank találkozott Swarowskyval 1944 júniusában, kinevezte vezető karmesternek.
Schindler kottája
Swarowsky úgy gondolta, kihasználhatja Hans Frank bizalmát, és megmenthet néhányat a halálra ítéltek közül.
Ötven embert vett fel a kórusba, akiknek többsége énekelni sem tudott, a zenekarba pedig középszerű vagy amatőr zenészeket, akiknek elég volt a próbákon részt venni. A karmester még lakhatást, bútorokat, ételjegyeket is szerzett az embereknek, akik között zsidók is voltak. Egy ízben előfordult, hogy a Gestapo megjelent egy próbán, hogy a zsidókat a Kraków-Płaszów koncentrációs táborba hurcolják.
Hans Swarowsky vezényel (Fotó/Forrás: Archive Hans Swarowsky Akademie)
Nem játszunk ezek nélkül a zsidók nélkül
– jelentette ki Swarowsky, amikor személyesen kereste fel a főkormányzót. Meggyőzte Hans Frankot, hogy azért nem találna mást a klarinétos és a fuvolista helyére, mert német zenész soha nem költözne önként Krakkóba.
Swarowsky a háború után úgy nyilatkozott, a zenekar teljesen függetlenné vált a vezetése alatt. „Olyanok voltunk, mint egy apró állam a városon belül.” Noha a zenekar hivatalosan csak a városban élő németek és a felső vezetés előtt játszhatott, Hans Frank a lengyeleknek is szervezett koncerteket. Ilyenkor a műsorlapokon nem fraktúr betűk szerepeltek. Ez máshol súlyos vétség lett volna, a zenekar viszont megengedhette magának. Hans Frank láthatóan mindent elnézett kedvenc karmesterének, ellenlábásainak az SS-ben azonban szemet szúrt a dolog. Heinrich Himmler és Martin Bormann, valamint a Joseph Goebbels propragandaminiszter többször jelezte, hogy a főkormányzó „lengyel barátocskáját” el kellene távolítani a helyéről. Annyit elértek ugyan, hogy Swarowsyt megfigyelte a Gestapo, de csak 1944-ben váltották le a zenekar éléről, amikor egy hithű náci került a helyére. Hans Frank azonban nem mondott le a karmesterről. Amikor a Vörös Hadsereg már majdnem elérte a várost, a főkormányzó – az új évhez közeledve – utasítást adott arra, hogy bécsi mintára szervezzenek újévi koncertet. A hangversenyt még megtartották.
Hans Swarowsky
Még egyszer megtréfálta a nácikat
1945. január 17-én Hans Swarowsky Bajorországba menekült egy német konvojjal. Utasítást kapott, hogy minden hangszert és kottát szállítsanak el, a karmester azonban még egyszer lóvá tette a németeket.
A dobozokat a kották helyett értéktelen újságpapírral tömte meg, és a hangszerek is Krakkóban maradtak.
Így, a felszabadulás (szovjet megszállás) után a zenekar rögtön koncertezhetett – immár Lengyel Filharmonikusok néven.
Hans Frank amerikai fogságba került, és a nürnbergi perben halálra ítélték. 1946. október 16-án hajnalban akasztották fel. Swarowsky túlélte Drezda bombázását 1945 februárjában, és amikor a szövetségesek benyomultak a városba, feleségével egy elhagyatott villában húzták meg magukat. 1946-ban Tony Birkenmayer, egykori krakkói titkára biztosította az amerikaiakat arról, hogy Swarowsky nem volt kollaboráns. Hiszen – tanúskodtak sokan – megesett, hogy a karmester csak akkor volt hajlandó fellépni, amikor a horogkeresztes zászlók eltűntek a koncertteremből.
A háború után Swarowsky Bécsben visszatért karmesteri hivatásához. 1975-ig élt és nagy szakmai sikereket ért el, többek között olyan növendékei voltak, mint Claudio Abbado, Zubin Mehta, Mariss Jansons, Fischer Ádám és Fischer Iván. Salzburgban hunyt el, nem sokkal a 76. születésnapja előtt.
Az írás a Spiegel cikke alapján készült.
hírlevél
