Klasszikus

A karmesternek mindenhez kell érteni

2008.09.29. 00:00
Ajánlom
Az Operaház és a magyarországi karmesterképzés emblematikus alakja, Lukács Ervin az idén ünnepelte nyolcvanadik születésnapját.

Lukács Ervin (fotó: Mezey Béla)

Fidelio Súgó: Nehéz egy ilyesféle beszélgetést máshol kezdeni, mint a karrier elején. Milyen volt pályakezdő karmesternek lenni az ötvenes években?

Lukács Ervin: Bizonyos értelemben sokkal könnyebb volt, mint ma. Akkoriban az előadóművészek számára jóval több lehetőség nyílt. Az alkotókat, persze, kötötték a hatalom hivatalos elvárásai, az előadók azonban a szocialista társadalom reklámjának minősültek, éppúgy, mint a sportolók. Ettől eltekintve számomra egyáltalán nem volt könnyű. Gyerekkoromtól karmesternek készültem, csakhogy a szüleim kérésére, akik megbízhatóbb pályára szántak, érettségi után elvégeztem az orvosi egyetemet. Emellett titokban jártam Sugár Rezsőhöz zeneszerzésórákra, aztán a szigorló évemben felvételiztem a Zeneakadémiára, úgyhogy az első évet a kötelező kórházi gyakorlat és kilenc szigorlat mellett csináltam végig.

FS: Különös tény, hogy nagyon sok orvos érdeklődik a zene iránt, sokan maguk is zenélnek a szabadidejükben. Ön szerint ez véletlen?

LE: Nem hiszem, hogy véletlen volna, de nem tudom az okát. Talán azért lehet, mert az orvosok is gyógyítanak, és a művészet is, főleg a zene, csak egészen más eszközökkel. Nincs még egy pálya, ami annyira kizárólag az emberrel foglalkozna, mint az orvoslás, és rendkívüli módon tágítaná a látókört. Én egyébként azért lettem orvos, mert a zene után ez tetszett a legjobban, olyan volt, mintha egy részét pótolni tudná annak, amit a zene nyújt.

FS: Igaz, hogy másképp, de a tanítás is emberközpontú elfoglaltság, és Önnek ebben is volt része bőségesen.

LE: 1956-ban, rögtön a diploma után kezdtem tanítani, mivel egykori tanárom, Somogyi László disszidált, és valakivel pótolni kellett őt. Pedagógiai érzékenységem miatt már korábban is alkalmazott segédként, így esett rám a választás. Ő maga fantasztikus pedagógus volt, nagyon szerettem és nagyon sokat tanultam tőle a zenéhez vezető út feltárásáról. A karmesterképzés egyébként alapvetően problematikus dolog, mivel a technikai, szakmai tökéletesség csak a fele a szükséges tudásnak. A másik fele pszichológia, és ez nem tanítható. Ráadásul az igazi intézményes képzés csak a második világháború után kezdődött, ettől azonban még fontos és szükséges. Noha mindig akadnak olyan hangszeres művészek, akik technikai értelemben is kifogástalan, zseniális karmesterek, például Pablo Casals, akit még hallottam koncerten vezényelni, azért a dirigálás szakma, nem megy mindenkinek.

FS: Ha már itt tartunk, mit szól ahhoz a zenészek között gyakran felmerülő kritikai állásponthoz, amely negatívumként könyveli el, ha egy előadóművész csak bizonyos stíluskorszakokban mozog otthonosan? Ön szerint kell-e mindenhez érteni?

LE: A specializálódás lényegében a historizmussal merült fel, és akkora teret nyert, hogy sokan el is hagyjuk mostanában már a barokk korszakot, mert a historikus zenészek ebben a tekintetben imponálóan felkészültek – noha Bachhal nem beszélt azért egyikük sem. Aztán ott vannak a kortárs zene specialistái, de a többi stílus szabad, és kell is, hogy egy karmester értsen hozzájuk. Nem lehet kizárólag Haydn- vagy Mozart-interpretációkból élni. A régizenészek mostanában már egészen Brahmsig nyújtanák a historikus szemléletet, de ezt én nem tartom jónak. Abban hiszek, hogy Beethoven igenis szívesen játszott volna modern zongorán, ha lett volna neki. A nagyon precíz, ritmikus, fegyelmezett játékmód nem feltétlenül vihető át a romantika korába.

FS: Ön milyen stíluskorszakokhoz vonzódik igazán? Van a pályáján olyan produkció vagy felvétel, ami a többinél kedvesebb?

LE: Kedvenc stílusom vagy szerzőm nincs, de a legjobban mindig Mozarthoz vonzódtam, akinek a zenéje csak látszatra egyszerűbb Mahlernél. A Da Ponte-operák olyan komplex katarzist teremtenek, mint semmi más, különösen a Don Giovanni, a tragédia és a komikum legtökéletesebb keveréke. Talán ebből az operából nőtt ki az egész későbbi pályafutásom, pedig az Operaház az életemben tulajdonképpen véletlen volt. Schubert, Schumann, Beethoven és Richard Strauss szimfonikus művein nőttem fel, csak később lettem operacentrikus. Bár ami azt illeti, Wagnert inkább hallgatni szeretem, mint vezényelni. Bartók Kékszakállújához is bensőséges viszony fűz, pedig Bartók zenéje számomra annyira anyanyelv volt, hogy a csodájára csak viszonylag sokára ébredtem rá. Akárhogy is, egy karmester számára nem szerencsés a specializálódás. A zeneirodalom túl színes hozzá.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Prima Primissima Díjat kapott Keller András, Hager Ritta és Gálffi László is

Tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima Díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői a Müpában tartott gálaesten. Mások mellett elismerésben részesült Dobai Péter költő, író, dramaturg és a Bartók Rádió is.
Színház

Gellért-hegyi rémálmok – kritika Az Imádkozó című előadásról

Radioaktív jövőben hasadnak a sorsok Pintér Béla huszonkilencedik, legújabb előadásában. Maguk a szereplők húzzák a talpalávalót a nihil komédiájához. Megnyugtató, hogy ez csak egy rémálom, és még felébredünk.  
Vizuál

Öt híres művész, akiket megihletett a karácsony

Ki gondolná, hogy Andy Warhol imádta a karácsonyt, olyannyira, hogy egyenesen a Karácsony Királyának nevezték, Salvador Dalí pedig egy időben karácsonyi lapok tervezésére adta a fejét? Szubjektív válogatásunkban öt képzőművész karácsonyhoz kapcsolódó művét ajánljuk, az ünnepre hangolódva. 
Vizuál

Csaknem száz év után tért haza Rippl-Rónai remekműve

160 millió forintos kikiáltási árról indul a Virág Judit Galéria december 19-i aukcióján A geszti kastély kertje című alkotás, amely Rippl-Rónai egyik legmerészebb festménye. Az árverésen Vaszary János ritkán látható művét is bemutatják. December 17-én pedig kortárs festményekre licitálhatunk.
Vizuál

KÉP-regény: A modernista zseni

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal véletlenszerűen kiválasztott képe adott okot rá, hogy felidézze Brazíliavárosban tett látogatását és megossza velünk Oscar Niemeyer iránti rajongásának okát.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Fesztivállal emlékeznek César Franck születésének 200. évfordulójára

A Franck Fesztivál fókuszában egy eredeti Debain-harmónium és a pesti Jézus Szíve Jezsuita Templom frissen felújított orgonája áll. A hangszereken egy kétnapos mesterkurzus után elhangzik Franck összes harmónium- és orgonaműve is.
Klasszikus hír

Pozsonyban díjazták a Magyar Rádió Gyermekkórusát

A Pozsonyban megrendezett nemzetközi kórusversenyen 16 éven aluli kategóriában a legmagasabb minősítést kapta a Magyar Rádió Gyermekkórusa, akik Walter Judit és Dinyés Soma karnagyok vezényletével adták elő műsorukat.
Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.