Klasszikus

„A kicsit tragikusabb, összetettebb női alakokat szeretem igazán”

2003.08.04. 00:00
Ajánlom
A nemrég megjelent Bánk Bán operafilm Melindája, Rost Andrea nemhiába igazi sztár: a Marriott szálló halljában nem egyedül, hanem hazai ügynökségének munkatársai kíséretében vár. Rost sokat mosolyog, türelmes és higgadt.

Mennyiben más munka operafilmet forgatni, mint színpadon énekelni?

A színpadon sokkal nagyobb a távolság a közönség, a karmester és az énekes között. Ezt a távolságot a szerepformálással át kell ívelni. A film esetében pedig ott vannak a kamerák, sokszor csak az arca látszik az énekesnek: egy egészen pici arcrezdülés, egy nüansz is annyira látszik, hogy rögtön kitűnik, ha az nem az igazi. A sok-sok ismétlés alkalmával mindig ugyanazokat az érzelmeket kellett visszahozni, s egyre jobbnak kellett lenni. Nagyon érdekes, nagyon jó munka volt - én nagyon szerettem.

Vett már részt korábban is ilyen munkában?

Annak idején, a Magyar Televízió Zenés Stúdiószínházában egy Offenbach-operettben és egy Hubay-műben énekeltem, de filmet még nem forgattam soha.

Mit gondol, külföldön milyen sikere lesz a filmnek?

A Bánk bánnak már most nagy sikere van, Chicagóban, illetve Los Angelesben is bemutatták, s azt hiszem, hogy most éppen Tel Avivban vetítik egy fesztiválon. Lengyelországban megnyerte az Arany Béka Díjat, emellett Palmspringben is bemutatták, ahol 200 film közül az első hat közé szavazták be. Elképzelhető, hogy jövőre az Oscar-díjra is benevezik zenés, illetve operafilmként. Decemberben tervezik a new yorki bemutatót. A los angelesi és a chicagói bemutatókon ott is voltam. Valahogy mindig olyan szerencsésen jött össze, hogy pont Amerikában és pont abban a városban jártam a bemutatók idején.

Akkor nyilván személyes tapasztalatai is vannak a fogadtatásról...

Nagyon érdekes volt, mert nem csak a kritika lelkesedett – merthogy fantasztikus kritikákat kapott a film –, hanem a közönség is. És most ne arra gondoljon, hogy persze, az ’56-os magyarok! Nem. Amerikaiak. Akik bejöttek az utcáról Santa Monicában, megtöltötték az egész mozit. Melinda második áriájából – rendezői utasításra – kimaradt egy rész. Ez az ária szólt az utolsó két-három perc alatt, amikor már csak a nevek mennek. Fantasztikus érzés volt, hogy a film végén senki meg nem mozdult, senki el nem ment, és mindenki tapsolt a végén. Talán tőlem furcsán hangzik, és furcsa is kimondanom: nagyon megható volt, a hideg szaladgált a hátamon. Nem én találtam ki, egy zenekritikus írta le, hogy a zene és a kép itt egységben van, és erősíti egymást. Tehát a kép nem kioltja a zenei hatást, hanem felerősíti, és vice versa. Úgy érzem, hogy egy nagyon szép alkotás született, amely nem csak a magyar és hazafias érzelmű embereket képes megszólítani, hanem igenis minden zeneszerető emberre nagy hatást gyakorol.

Mindebből úgy tűnik, nagy kihívást jelentett ez a feladat.

Természetesen, mindenféle szempontból nagy kihívás volt. Ráadásul soha nem énekeltem azelőtt a szerepet: én Melindát erre a filmre tanultam meg, ami nem is volt annyira egyszerű dolog. Abból a szempontból sem, hogy nagyon-nagyon sok kiváló Melinda énekelte - illetve prózai színházban játszotta - már előttem ezt a szerepet. Tehát ez egy igazi kihívás volt.

Milyen szerepeket énekel a legszívesebben?

Olyan szereplők, akivel szívesen azonosulok...? Az a helyzet, hogy én nagyon szeretem a temperamentumos alakokat, akik nem egyszerűek: hihetetlenül sok indulat feszíti őket, tehát összetettebb jellemábrázolást igényel a megszemélyesítésük, el lehet otthon gondolkodni rajta. Kevesebbet lépek színpadra „jókedvű” énekesnőként, ami érdekes, mert én is nagyon szeretek mosolyogni, nevetni, egyáltalán nem vagyok egy búval bélelt nőszemély, de valahogy azok a szerepek nem találnak meg. S talán nem is szeretem őket annyira, inkább csak elszórakoztatnak. De ami igazán az enyém, azok a kicsit tragikusabb, összetettebb női alakok.

Szinte az egész világon énekelt már: hol, melyik színpadon játszik legszívesebben?

Mindenekelőtt a Scala, amely szinte szentély egy operaénekesnek. Nagyon szeretem Los Angelest, nagyon szeretem a Metropolitant is: ezek mind-mind kiváló színházak. De a Scalanak van egy varázsa, s egy olyan történelme, amitől az ember mindig megilletődik, amikor bemegy a színházba énekelni. Callas, Renata Tebaldi, Mirella Freni és mindenki, aki csak az elmúlt évtizedekben ott énekelt… Fantasztikus érzés.

Milyen szerepekre, munkákra készül? Mi várható a jövő évben?

Szeretnék egy lemezt készíteni a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, amelyet április végére-május elejére tervezünk befejezni, és Mozart-áriákat tartalmaz majd. Nagyon sokat dolgozom a következő évben, de már most nyáron is: július végétől egy svájci fesztiválon adok dalestet, ahol James Levine fog kísérni zongorán. Luzernben Claudio Abbadóval nyitjuk meg a fesztivált, ahol egy gyönyörű Debussy-darabot adunk elő. Szeptemberben Tokióba utazom, ahol Desdemonát énekelek – életemben először! – ez a Scala vendégjátéka lesz Tokióban, Ricardo Muti vezényel majd. Novemberben Amsterdamban lépek fel Mimiként, majd itthon leszek egy kicsit, aztán a Metropolitanben Gilda szerepét játszom. Februárban megint a Scala, majd Nápolyban Haydn Teremtésében énekelek, aztán Traviata Washingtonban, illetve Júlia Bécsben… és ezzel vége az évadnak. Úgyhogy nagyon szép lesz – és köszönöm szépen, nem unatkozom...

A következő évadban hol és mikor hallhatjuk Magyarországon?

Az Operaházban nincs előadásom, de november 20-án lesz egy koncert, ahol én is fellépek. Egy áriát fogok énekelni, Donna Anna második nagy áriáját. Nagyon szép koncert lesz: a Nemzeti Filharmonikus Zenekar 150. évfordulóját ünnepeljük, akik ugyanazt a műsort játsszák, amit 150 évvel ezelőtt. Erre a koncertre jövök haza Amsterdamból.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Könyv

Géppel dedikálták Bob Dylan új könyvét, a Nobel-díjas zenész bocsánatot kért

599 dollárért (234 ezer forint) árulták Bob Dylan legújabb könyvének azon kilencszáz példányát, amelyek a Nobel-díjas zenész, dalszerző „saját kezű aláírását” tartalmazzák, ám kiderült, hogy mégsem saját kézzel születtek.
Könyv

„Nem akarom elszpoilerezni a saját könyvemet!” – Mészáros Dorka a Lírástudók vendége

A fiatal író ifjúsági regények szerzőjeként kezdte karrierjét, most már felnőtteknek ír. Lendületes, vérfagyasztó krimije megjelenése alkalmából látogatott el a Lírástudók stúdiójába, ahol Grisnik Petra kérdezte.
Plusz

Tóth Krisztina, Székely Csaba és Erdős Virág kéziratára is lehet licitálni a Freeszfe aukcióján

A Freeszfe januárban ünnepli megalakulásának második évfordulóját. A támogatóik – színművészek, rendezők, írók, televíziós személyiségek, képzőművészek –felajánlásaiból az Egyesület online jótékonysági aukciót rendez december 17-én.
Klasszikus

Online formában újjászületett a Muzsika című lap

Újraindult a Muzsika komolyzenei kiadvány. Az online kiadvány ügyvezetője, megbízott főszerkesztője, Bonecz Ervin úgy fogalmaz, céljuk, hogy a megújult Muzsika – a hagyományok megőrzése mellett – merészen és inspirálóan mutassa meg a jelen zenei élet innovatív folyamatait.
Vizuál

Elhúzza az aranycsíkot a legújabb Kolodko-mini

Satuba fogott Rejtő-kötet és egy 14 karátos kisautó szerepel azokon a képeken, amelyeket Kolodko Mihály osztott meg közösségi oldalán.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus gyász

Elhunyt Thür Sylvia hárfaművész

A művész négy évtizeden át volt a Magyar Állami Operaház Zenekarának oszlopost tagja, turnékon, hangversenyeken is rendszeresen részt vett. Halálhírét az intézmény osztotta meg közösségi oldalán.
Klasszikus interjú

„Kapcsolatot teremteni a fentiekkel” – Beszélgetés Oláh Patrikkal

Alighogy kitüntetéssel lediplomázott, már tanít is a Zeneakadémián. Ő komponálta a zenetörténet első lovári nyelvű miséjét, és döntőbe jutott az idei Bartók Világversenyen. Oláh Patrik zeneszerző gazdag díjgyűjteménye nemrég az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjjal bővült.
Klasszikus ajánló

Út a sötétségből a világosság felé – kortárs karácsonyi darab hallható a Zeneakadémián

A 21. századi zenetörténet egy monumentális alkotásának bemutatására készül a Filharmónia Magyarország: december 8-án a Zeneakadémia Nagytermében első alkalommal hallhatja a magyar közönség Hilarion Alfejev Karácsonyi oratóriumát.
Klasszikus magazin

Wagner-tenor és rockénekes – Peter Hofmannra emlékezünk

Az operarajongók alighanem Patrice Chéreau legendás Ringjéből emlékeznek Peter Hofmannra, miközben a német tenor jelentős könnyűzenei munkássággal is rendelkezett. Három videóval mutatjuk be sokoldalúságát.
Klasszikus ajánló

December 1-től látható a mozikban A mi Kodályunk második része

Petrovics Eszter dokumentumfilm-trilógiájának második része az I. világháborútól a Psalmus Hungaricus bemutatójáig kíséri figyelemmel Kodály Zoltán életét. A főszerepeket Fekete Gábor színművész és Radnóti Róza zongoraművész alakítják.