Klasszikus

A kilenc fiú és Világszépe Anna

2010.07.12. 11:58
Ajánlom
Egy új Kurtág-mű bemutatója, legyen az bárhol és bármilyen időpontban, a magyar zeneélet olyan kiemelkedő jelentőségű eseményének számít, amelyen – dacolva az oda és hazajutás nehézségeivel – érdemes jelen lenni. Még akkor is, ha nem is ősbemutatóról van szó, hiszen arra tavaly, Kolozsvárott került sor.

Hogy ezt sokan hasonlóképpen gondolták, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a múlt hét csütörtök estéjén csaknem teljesen megtelt a szombathelyi Bartók-terem, és a nézőtéren a helyi érdeklődők mellett a „szakma" megannyi jeles hazai képviselője is felbukkant, zeneszerzők, muzsikusok és zenetudósok egyaránt. Közülük sokan a Filharmónia által indított külön buszjárattal, csak e koncert kedvéért látogattak a vasi megyeszékhelyre.

A kíváncsiság persze nem pusztán az immár 84 éves mester Colinda-Balada című alkotásának szólt: a bemutató keretéül szolgáló immár huszonhatodik alkalommal megrendezett Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál nyitókoncertjeitől - a szerzők és az előadók ismeretében - rendre okkal várhatjuk el a minőséget és a magas színvonalat.

Az idei nyitány körül azonban nem minden volt rendben. A legnagyobb veszteséget egyértelműen a fesztivál kezdete előtt néhány nappal megbetegedő, az idei karmesterkurzus egyik vezetőjeként is jegyzett Peskó Zoltán távolléte jelentette; előrebocsáthatjuk, hogy a nemzetközi hírű, a világ csaknem valamennyi jelentősebb zenei fórumán megforduló karmester nagyon hiányzott a műsor második harmadától kissé „gazdátlannak" tetsző zenekar éléről.

Apropó műsor. Az előzetesen megadottakhoz képest, ki tudja, miért (talán siettetni akarván a premiert?), a műsorban, pontosabban a sorrendben is változások álltak be: Bartók II. zongoraversenye helyett a kilenctagú kamaraegyüttest és vegyeskart igénylő Kurtág-opusz csendült fel elsőként, az így második helyre szoruló versenymű hivatalos szünet nélkül, csaknem félórás színpadi munkálatok után követte az apparátusában és hangvételében is sokkal inkább a műsorban utolsó Cantata Profanát idéző új kompozíciót.

Pedig igazán izgalmas lett volna meghagyni az eredeti sorrendet és egymás mellé, illetve itt: egymás mögé állítani Bartók 1930-ban keletkezett, ám Magyarországon csak 1936-ban bemutatott „kantátáját", és a ma élő talán legnagyobb magyar komponista vállaltan Bartók-hommagenak szánt alkotását.

A két mű közti rokonságot már a cím, illetve a Colinda-Balada alapjául szolgáló szöveg jelzi: a Kurtág által felhasznált kolinda-vers egyenesen Bartók román kolindákról írott, első változatában 1928-ban elkészült német nyelvű elméleti munkájából (Melodien der Rumänischen Colinde) származik. A Román népzene című tanulmányában „karácsonyi énekként" aposztrofált, a zenei mellett „folklorisztikus és művelődéstörténeti szempontból" ugyancsak jelentősnek minősített kolindák Bartókot vélhetően már jóval korábban is foglalkoztatták; az 1915-ös keltezésű zongoradarab-sorozat, a húsz rövid tételből álló Román kolinda-dallamok legalábbis ezt látszik bizonyítani.

Közismert, hogy a Cantata Profanát is egy saját gyűjtés során megtalált román kolindaének ihlette. Nem mellékes ugyanakkor, hogy eredeti elképzeléseit megváltoztatva Bartók az apát és szarvassá változó fiait megéneklő történetet végül magyar nyelven öntötte végleges formába.

Kurtág ezzel szemben saját művében ragaszkodott a román nyelvű eredeti szövegváltozathoz; a magyarországi bemutató közönségétől így természetszerűleg roppant koncentrációt követelt, hacsak a szervezők által mellékelt fordítás segítségével is követni kívánta az Ég hatalmas Napjának és húgának, Világszépe Annának testvérházasságát bemutató különleges költeményt. Az ősbemutatót is jegyző, Cornel Groza által dirigált Kolozsvári Filharmónia Kórusa a fesztivál fiatal magyar muzsikusokból álló kamaraegyüttesével kiegészülve ugyanakkor mindent megtett a minél tökéletesebb interpretáció érdekében, s igyekezett kihangsúlyozni az énekhang és a hangszerek színeinek változását, így segítve a román nyelvben járatlan, a balladai hangvételt elsősorban a formán és szerkesztésmódon: a „hangok váltakozásán" keresztül követni képes hallgató tájékozódását a hanganyagban.

Egyedül talán Daniel Ovidiu tenorszólói sikeredtek kissé erőtlenre és színtelenre, különösen, ha összehasonlítjuk Horváth István Cantata Profanában nyújtott teljesítményével. A Bartók-mű mindkét fiatal szólistája (tehát az Apát megszemélyesítő, elsősorban hangjának nyers erejével domináló Szegedi Csaba is) üde színfoltja volt a befejezéséhez közeledő koncertnek. Horváth könnyedsége azonban kicsit megkésett megváltás volt a kamaraegyüttest a zongoraversennyel felváltó, egész este meglehetősen darabosan játszó Savaria Szimfonikus Zenekar (és talán a Bartók-kompozícióval érezhetően nehezebben boldoguló kórus) számára.

Az est szólistái közül a Fesztiválon már tavaly is foglalkoztatott, Bartók (Szabadban) és Kurtág (Játékok) műveket is műsorára tűző, belga származású Jan Michiels volt a legkevésbé meggyőző. Játékának részletes elemzése helyett legyen elég ezúttal annyit mondanunk: nem mutatta meg, miért kaphatott - a műsorfüzetet idézve - kivételes kitüntetést a berlini Hochschule der Künste tanulójaként éppen Bartók II. zongoraversenyének előadásáért. Megoldásai elnagyoltak és átgondolatlanok voltak, a Peskót helyettesítő Tihanyi László pedig mindeközben nem igazán tudott fazont adni a zenekarnak. Még a második tétel zongora monológjaival meg-megszakított, Somfai László által csillagos égként, a végtelenség magányaként aposztrofált vonóskari, ezúttal is megindítóan szép korálja sem tudta feledtetni az előadás hiányosságait.

Michiels ráadásnak a Játékok egyik tételét választotta. Jól tette. Elsősorban azért, mert ezzel egy pillanatra még visszalopta a koncertre Kurtág szellemét. Másfelől pedig, mert meggyőzően játszotta a rövid művet, az este egyik legélvezetesebb két percével ajándékozva meg a közönséget.

Baljós előjelek és változtatások ide vagy oda, szerencsére a közhely, miszerint „amilyen a kezdet, olyan a folytatás", nem mindig érvényesül. A nyitókoncert látogatói közül talán többen nem bánták volna, ha pont most igaz lett volna az iménti állítás, s sikerül mindvégig az első műsorszám színvonalát megtartani. A fesztivál egészét végigkísérők ezért gondolják épp az ellenkezőjét.

A Savaria Szimfonikus Zenekar fesztiválnyitó koncertje
2010. július 8. 20:00

Bartók Terem

Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál

Km.: Kolozsvári Filharmónia Kórusa, Jan Michiels (zongora), Daniel Ovidiu, Horváth István, Szegedi Csaba (ének), a fesztivál kamaraegyüttese
Vez.: Tihanyi László, Cornel Groza

Kurtág: György: Colinda-Balada (magyarországi bemutató)
Bartók: 2. zongoraverseny; Cantata Profana

Bartók nyomában

 

http://www.filharmoniabp.hu/

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

A magyar származású festő, akinek a képe a francia elnök dolgozószobájában lóg – Kamaratárlat nyílt Hantai Simon munkáiból

A Hantai, Klee és más absztrakciók című kiállítás a világhírű, magyar származású festő munkái mellett az őt inspiráló alkotók műveit is bemutatja a Szépművészeti Múzeum.
Vizuál

Elhunyt Jan Nowicki, A temetetlen halott című Nagy Imre-film főszereplője

A nyolcvanhárom éves korában elhunyt lengyel színész több évtizeden keresztül Mészáros Márta magyar rendező élettársa volt.
Színház

Bosch világát idézi a Vígszínház új bemutatója – jön a Szeget szeggel Rudolf Péter rendezésében

Shakespeare utolsó, cseppet sem felhőtlen vígjátékát tűzi műsorra a Vígszínház Rudolf Péter rendezésében. A főbb szerepekben Kőszegi Ákos, Stohl András, Seress Zoltán, Balázsovits Edit, Wunderlich József és Márkus Luca lép színpadra.
Színház

Újramesélt Találkozás – Fullajtár Andreával a főszerepben érkezik Nádas darabja az eSzínházra

December 8-ától láthatjuk az eSzínház felületén a Katona új előadását, amely Nádas Péter és Vidovszky László Találkozás című darabjából született. A készítők a film nyelvén mutatják be az ötvenes évek diktatúrájában játszódó történetet, amelyben a zene és a dráma elválaszthatatlan egységet alkot.
Tánc

Lábujjhegyen – az ország három pontján is látható lesz Megyeri Léna és Bősze Ádám zene- és tánctörténeti sorozata

Az idei évadban a Nemzeti Táncszínház ad otthont Megyeri Léna tánckritikus és Bősze Ádám zenetörténész, műsorvezető közös előadás-sorozatának, amely most vidékre is ellátogat.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

A jóra hivatott zeneszerző – 200 éve született César Franck

1822. december 10-én, Liège-ben született az a komponista, akit elsősorban nem nagy számú művéről, hanem néhány közkedvelt, mégis az emberi lélek mélyére hatoló alkotásáról ismerünk. Élete során volt zongoravirtuóz, orgonista, tanár, saját kora meg nem teljesen értett alkotója – César Franckra emlékezünk.
Klasszikus interjú

„Pályakezdő szerzőként gondolok magamra” – Beszélgetés Csalog Gáborral

Csalog Gábort sokáig zongoristaként ismerte a közönség, az elmúlt bő egy évtizedben azonban saját kompozícióit is gyakran lehetett hallani. December 10-én, a BMC-ben, az UMZE Kamaraegyüttes koncertjén előadóként is közreműködik, miközben két új művének ősbemutatójára is ekkor kerül sor.
Klasszikus hír

Adventi ajándékkoncerteket ad Keller András és a Concerto Budapest

Idősotthonokban és kórházakban, összesen nyolc helyszínen tartanak ingyenes adventi koncertet a Concerto Budapest művészei december 9. és 16. között. A friss Prima Primissima díjas Keller András és a zenekar muzsikusai önkéntes felajánlásukkal az ünnepváró időszakot teszik örömtelibbé a Mozart Planet szellemében.
Klasszikus gyász

Elhunyt Weszely Ernő harmonikaművész

Életének 69. évében, december 3-án váratlanul elhunyt Weszely Ernő eMeRTon díjas zongora- és harmonikaművész – adta hírül a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége.
Klasszikus interjú

„A csellóhoz tizenhét éves házasság fűz” – Beszélgetés Hartmann Domonkossal

A budapesti és a bécsi Zeneakadémián is tanul, közben sorra nyeri a kamarazenei versenyeket a Duo Domo nevű formáció tagjaként. Hartmann Domonkos idén az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjban részesült, ebből az alkalomból nemzetközi tapasztalatairól, a sokszínű repertoár fontosságáról és a versenyek pszichológiájáról is beszélgettünk.