Klasszikus

A költői lélek és az ősi erő

2013.02.06. 17:43
Ajánlom
A Pannon Filharmonikusok Bartók-maraton keretében adott hangversenyét hallgatva a szerző is elégedett lehetett volna.

Nagy példakép, nagyhatású zeneszerző, igaz magyar szívű ember. Bartók Béla a XX. század egyik legkiválóbb zeneszerző-zsenije, de nekünk, honfitársainak, akik sajátságosan halljuk Bartók zenéjét, nem csupán zeneszerző, hanem a tiszta lelkű, européer hazafiság nagykövete. Éppen ezért a magyar előadóknak nagy művészi igényességgel kell felkészülniük egy-egy műve interpretálására, s a legnagyobb tisztelettel, alázattal kell eljátszaniuk, főleg - mint a Pannon Filharmonikusok koncertjén - ilyen monumentális, mélyreható művekről van szó. Ez a két alkotás, a III. zongoraverseny és A csodálatos mandarin-szvit egymástól igencsak eltér mind karakterben, mind mondanivalóban. Előadásuk igazi kihívás technikailag és művészileg egyaránt. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe lépve a zeneszerző felelősségre intő tekintete jelezte azt a felfokozott várakozást, mely a koncertre igyekvőket is eltöltötte.

A Várjon Dénes szólójával megszólaló III. zongoraverseny közben ráérezhettünk, hogy Bartók ridegnek tűnő tekintete csupán belső lágyságát leplezte. A Pannon Filharmonikusok előadását áthatotta az opálosan finom, de nagyon összefogott, fedett hangzás. A zenekar tökéletes egységben szólt, egyik hangszer sem kerekedett felül a másikon, mintha csupán két hangszer lett volna a pódiumon, a zongora és a zenekar. Ez az együttmuzsikálás jellemezte végig a művet, mely a zenekar összteljesítményének ugyan előnyére vált, de a hangzásvilág fortissimói nem tudtak mindig kellőképpen érvényesülni. A zongorista főleg akkor került előtérbe, amikor egyébként is szólószerepe volt, de akkor sem veszítette el egyéniségét, amikor nem volt különösebb feladata a darabban, nem játszotta "túl magát", az előadók egyik tagjaként beleolvadt a már remekül előkészített zenekari szövetbe.

Öröm volt hallgatni ezt a lágy és kiegyensúlyozott hangzást, de többször úgy tűnt, hogy az erőteljesebben előírt hangok nem kellőképpen érvényesültek. Néhány résznél hiányzott az a bizonyos szikra, aminek az ereje akár lángra is lobbanthatta volna az egész művet, helyette inkább óvatosságból átugrották a tüzet, nehogy megégessék magukat. A mű első tétele végig szabályosan hullámzott, egy percre sem lehetett törést érezni, ennek ellenére egyáltalán nem szólt vontatottan, vagy egyhangúan. A II. tétel, a szépséges ima, egészen földöntúli, már-már transzcendens, finom és leheletszerű volt, a maga rafinált egyszerűségével az ember lelkéig hatolt. Egyértelműen ez volt a koncert egyik legnagyszerűbb, legfelemelőbb pillanata. A III. tétel alatt lehetett hallani legjobban az előbb már emlegetett, visszafogott, lágyabb hangzásvilág visszaütését. Nem lehetett igazán érezni a kellő tüzet, az erőt, ezért sok résznél az az érzés alakulhatott ki a hallgatóságban, mintha fontos zenei események kimaradnának, vagy nem kapnának kellő hangsúlyt.

Az a tűz és szenvedély, ami a zongoraverseny néhány részénél mintha hiányzott volna, a második műsorszámban nemcsak visszatért, de szinte kétszeres erővel zúdult ránk. A Mandarin-szvit hallatán megtapasztalhattuk, mit is fejezhetett ki Bartók tekintetében az a rideg fénysugár. A darab egészének hallatán sötét, már-már nyomasztó érzés fogta el a hallgatóságot, amely alól szinte senki nem tudott szabadulni, úgy érezhette, hogy a zene kiváltotta lelki megpróbáltatást talán túl sem fogja élni. Nemcsak testi, lelki füllel is lehetett érezni azt a levegő után kapkodó, fullasztó érzést, mely a darabot annyira jellemezte. Ennek ellenére mégsem tudott úgy lekötni mindenkit, mint a zongoraverseny interpretációja. Hosszú percek teltek el úgy, hogy az önmagára eszmélő hallgatóság nem is tudta, mi történt valójában az elmúlt percekben.

A Mandarin-szvit hallgatása közben ezt az érzést nem lehetett ennyire erőteljesen megtapasztalni. A korábban hiányolt, kevésbé jelenlevő szikrák itt sokszor meg is égettek bennünket, néhány résznél, szinte fizikai szúrásként éreztük át a darab igencsak drámai és megrázó pillanatait. A nagy lendület mellett a mű közepén mégiscsak eltűnt az az erő, az a szenvedély, amit a darab elején megtapasztalhattunk. A nagy erőbedobás ellenére már-már a földre hullani látszó mű ismét önmagára talált, igazi sportemberhez hasonlatosan felállt, összeszedte magát és ismét futásnak eredt. Az utolsó percek hangulata olyan érzést keltett, mintha egy megvadult autós mellett ülnénk, aki tövig nyomja a gázpedált, mi pedig csak kapaszkodunk valamibe, már a szemünket is lehunyjuk, belesüppedünk a székünkbe, és attól rettegünk, mikor ütközünk neki valaminek. A darab vége talán ezért is tűnt annyira kellemes, megnyugtató érzésnek, hogy a nagy száguldás ellenére mégsem tört össze az autónk és a sofőrünk.

Mindent egybevetve, egy igazán kiegyensúlyozott koncertnek lehettünk fültanúi. Bár a darabon belül nem teljesen valósultak meg a kontrasztok, de a két darab összességében remekül kiegészítette egymást, valódi harmonikus összhatást alkottak. A hangverseny után Bartók fényképére nézve úgy tűnt, mintha ugyanazok az érzelmek tükröződnének rajta, mint a mi tekintetünkben.  

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus cselló

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.
Klasszikus hírek

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Klasszikus jótékonyság

Érdi Tamás látássérültek javára koncertezik a Zeneakadémián

Harminc éves a „Szól a szív” Alapítvány, amely számos alkalommal segítette a Vakok Iskoláját, amelynek Érdi Tamás egykor tanulója volt. Szeptember 18-án jótékonysági koncertet rendeznek a Zeneakadémián, nem drága a belépőjegy, de jó célt szolgál.
Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.