Klasszikus

A költői lélek és az ősi erő

2013.02.06. 17:43
Ajánlom
A Pannon Filharmonikusok Bartók-maraton keretében adott hangversenyét hallgatva a szerző is elégedett lehetett volna.

Nagy példakép, nagyhatású zeneszerző, igaz magyar szívű ember. Bartók Béla a XX. század egyik legkiválóbb zeneszerző-zsenije, de nekünk, honfitársainak, akik sajátságosan halljuk Bartók zenéjét, nem csupán zeneszerző, hanem a tiszta lelkű, européer hazafiság nagykövete. Éppen ezért a magyar előadóknak nagy művészi igényességgel kell felkészülniük egy-egy műve interpretálására, s a legnagyobb tisztelettel, alázattal kell eljátszaniuk, főleg - mint a Pannon Filharmonikusok koncertjén - ilyen monumentális, mélyreható művekről van szó. Ez a két alkotás, a III. zongoraverseny és A csodálatos mandarin-szvit egymástól igencsak eltér mind karakterben, mind mondanivalóban. Előadásuk igazi kihívás technikailag és művészileg egyaránt. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe lépve a zeneszerző felelősségre intő tekintete jelezte azt a felfokozott várakozást, mely a koncertre igyekvőket is eltöltötte.

A Várjon Dénes szólójával megszólaló III. zongoraverseny közben ráérezhettünk, hogy Bartók ridegnek tűnő tekintete csupán belső lágyságát leplezte. A Pannon Filharmonikusok előadását áthatotta az opálosan finom, de nagyon összefogott, fedett hangzás. A zenekar tökéletes egységben szólt, egyik hangszer sem kerekedett felül a másikon, mintha csupán két hangszer lett volna a pódiumon, a zongora és a zenekar. Ez az együttmuzsikálás jellemezte végig a művet, mely a zenekar összteljesítményének ugyan előnyére vált, de a hangzásvilág fortissimói nem tudtak mindig kellőképpen érvényesülni. A zongorista főleg akkor került előtérbe, amikor egyébként is szólószerepe volt, de akkor sem veszítette el egyéniségét, amikor nem volt különösebb feladata a darabban, nem játszotta "túl magát", az előadók egyik tagjaként beleolvadt a már remekül előkészített zenekari szövetbe.

Öröm volt hallgatni ezt a lágy és kiegyensúlyozott hangzást, de többször úgy tűnt, hogy az erőteljesebben előírt hangok nem kellőképpen érvényesültek. Néhány résznél hiányzott az a bizonyos szikra, aminek az ereje akár lángra is lobbanthatta volna az egész művet, helyette inkább óvatosságból átugrották a tüzet, nehogy megégessék magukat. A mű első tétele végig szabályosan hullámzott, egy percre sem lehetett törést érezni, ennek ellenére egyáltalán nem szólt vontatottan, vagy egyhangúan. A II. tétel, a szépséges ima, egészen földöntúli, már-már transzcendens, finom és leheletszerű volt, a maga rafinált egyszerűségével az ember lelkéig hatolt. Egyértelműen ez volt a koncert egyik legnagyszerűbb, legfelemelőbb pillanata. A III. tétel alatt lehetett hallani legjobban az előbb már emlegetett, visszafogott, lágyabb hangzásvilág visszaütését. Nem lehetett igazán érezni a kellő tüzet, az erőt, ezért sok résznél az az érzés alakulhatott ki a hallgatóságban, mintha fontos zenei események kimaradnának, vagy nem kapnának kellő hangsúlyt.

Az a tűz és szenvedély, ami a zongoraverseny néhány részénél mintha hiányzott volna, a második műsorszámban nemcsak visszatért, de szinte kétszeres erővel zúdult ránk. A Mandarin-szvit hallatán megtapasztalhattuk, mit is fejezhetett ki Bartók tekintetében az a rideg fénysugár. A darab egészének hallatán sötét, már-már nyomasztó érzés fogta el a hallgatóságot, amely alól szinte senki nem tudott szabadulni, úgy érezhette, hogy a zene kiváltotta lelki megpróbáltatást talán túl sem fogja élni. Nemcsak testi, lelki füllel is lehetett érezni azt a levegő után kapkodó, fullasztó érzést, mely a darabot annyira jellemezte. Ennek ellenére mégsem tudott úgy lekötni mindenkit, mint a zongoraverseny interpretációja. Hosszú percek teltek el úgy, hogy az önmagára eszmélő hallgatóság nem is tudta, mi történt valójában az elmúlt percekben.

A Mandarin-szvit hallgatása közben ezt az érzést nem lehetett ennyire erőteljesen megtapasztalni. A korábban hiányolt, kevésbé jelenlevő szikrák itt sokszor meg is égettek bennünket, néhány résznél, szinte fizikai szúrásként éreztük át a darab igencsak drámai és megrázó pillanatait. A nagy lendület mellett a mű közepén mégiscsak eltűnt az az erő, az a szenvedély, amit a darab elején megtapasztalhattunk. A nagy erőbedobás ellenére már-már a földre hullani látszó mű ismét önmagára talált, igazi sportemberhez hasonlatosan felállt, összeszedte magát és ismét futásnak eredt. Az utolsó percek hangulata olyan érzést keltett, mintha egy megvadult autós mellett ülnénk, aki tövig nyomja a gázpedált, mi pedig csak kapaszkodunk valamibe, már a szemünket is lehunyjuk, belesüppedünk a székünkbe, és attól rettegünk, mikor ütközünk neki valaminek. A darab vége talán ezért is tűnt annyira kellemes, megnyugtató érzésnek, hogy a nagy száguldás ellenére mégsem tört össze az autónk és a sofőrünk.

Mindent egybevetve, egy igazán kiegyensúlyozott koncertnek lehettünk fültanúi. Bár a darabon belül nem teljesen valósultak meg a kontrasztok, de a két darab összességében remekül kiegészítette egymást, valódi harmonikus összhatást alkottak. A hangverseny után Bartók fényképére nézve úgy tűnt, mintha ugyanazok az érzelmek tükröződnének rajta, mint a mi tekintetünkben.  

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

10+1 kihagyhatatlan program a Múzeumok Éjszakáján

Tárlatvezetések, komoly- és könnyűzenei koncertek, filmvetítések, táncelőadások, kézműves foglalkozások és még táncház is vár minket a 2022-es Múzeumok Éjszakáján. Összegyűjtöttünk 10+1 helyszínt, amelyet semmiképp sem érdemes kihagyni június 25-én. 
Klasszikus

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Vizuál

Bereményi Géza belemegy a játékba

Élvezetes, szerethető és szívet melengető portréfilm lett a Bereményi kalapja, amelyet elsősorban az irónia hat át, mintsem a túlzott komolyság és drámaiság. Mindazonáltal szép, őszinte pillanatoknak is szemtanúi lehetünk a napjaink egyik legnagyobb alkotójáról szóló filmben.
Vizuál

Nyári hangulat a Virág Judit Galériában

Egry József, Csók István, Vaszary János, Szőnyi István egy-egy műve is megidézi a kánikulát a Virág Judit Galéria legújabb kiállításán. Az idén huszonöt éves galéria új, ingyenesen megtekinthető kamaratárlatán minden egyes alkotás megvásárolható.
Klasszikus

Schiff András kapta az idei Bach-medált

A Lipcse városa által 2003-ban alapított díjat Johann Sebastian Bach műveinek kimagasló interpretációjáért ítélték oda Schiff Andrásnak. Korábban többek között Gustav Leonhardt, Sir John Eliot Gardiner, Ton Koopman, Nikolaus Harnoncourt vagy Robert Levin munkásságát ismerték el a díjjal.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus beszámoló

Visszatérés a Walhallába

A Covid miatti kényszerű kihagyás miatt idén végre visszatérhetett a Budapesti Wagner-napok közönsége a Müpába, ahol már az első fanfárként felcsendülő Walhalla-motívum közben sokan érezték, ismét egy különleges utazás részesei lehetnek. Beszámoló az első Ring-sorozatról és a Rienziről.
Klasszikus hír

Fiatal művészeknek szervez mesterkurzust Miranda Liu

A New Millenium Nemzetközi Akadémia (NMIA) minőségi oktatást és online tanulási lehetőségeket kínál feltörekvő kreatív művészeknek, akik egy mesterkurzus keretein belül tanulhatnak világhírű zenészektől, művészmenedzserektől és szakértőktől.
Klasszikus ajánló

Újabb fellépőket jelentett be a Liszt Ünnep – jön az első Isolation Budapest 

Elton John kedvenc előadóját, a berlini Berghaint is meghódító, sötét, intim hangulatú balladáiról ismert torontói énekesnőt, és a brit The Times 2021-es favoritját is elhozza Budapestre a Liszt Ünnep és az Akvárium Klub vadonatúj zenei minifesztiválja, amelyre június 24-én kezdődik meg a jegyértékesítés.
Klasszikus hír

Schiff András kapta az idei Bach-medált

A Lipcse városa által 2003-ban alapított díjat Johann Sebastian Bach műveinek kimagasló interpretációjáért ítélték oda Schiff Andrásnak. Korábban többek között Gustav Leonhardt, Sir John Eliot Gardiner, Ton Koopman, Nikolaus Harnoncourt vagy Robert Levin munkásságát ismerték el a díjjal.
Klasszikus ajánló

Országszerte ingyenes koncerteket adnak a Magyar Rádió Művészeti Együttesei

Június 24-én Budapesten, 25-26-án pedig számos vidéki helyszínen hallgathatja meg a közönség a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának művészeit. A Zenélő Magyarország keretében tartott hangversenyeken barokk darabok, vonós kamarazene, rézfúvósegyüttes és énekszó is szerepel majd.