Klasszikus

A kövérség dicsérete

2004.05.11. 00:00
Ajánlom
Van egy hivatalosan is jó hír: Bécsben a Falstaffban nagy szerepet, Nannettát énekelt Keszei Borbála, vagyis, úgy tűnik, most már hivatalosan is Bori, és többnyire nem lóg ki az előadás női szereplői közül. Nem annyira hivatalosan azt is tudni kell, hogy nem a nők viszik el ezt a Falstaffot, Keszei Bori pedig tartja magát, amíg lehet, ám a harmadik felvonásban az ária necces, a magas, tartott hangok mozognak és elhalkulnak, az éneklésnek egy kicsit ciripelésjellege lesz, de ez tényleg sokkal kevesebbet számít, mint hogy az előadás végén őt is várják a művészbejárónál. Fotózzák, az aláírását kérik, szeretik, és ez egyelőre igen kevés magyar énekesnek adatik meg.

A bécsi Falstaff azonban nem annyira egyszerű, hogy csak úgy vállvonogatva legyen egész jó vagy á, ezek sem tudnak sokkal többet nálunk. Az egész közepén, a címszerepben Bryn Terfel furcsa, de lényeges kérdéseket tesz föl az operaéneklésről általában. Tudjuk, ki ő: walesi bariton, talán inkább basszbariton, második helyezett volt Cardiffban az énekversenyen, aztán egyszerre megindult a pályán, korszakos jelentőségű Leporello és Figaro, hallgattuk a lemezeit, és csóváltuk a fejünket. Ez a fiú mindent túl gyorsan csinál, és közben észrevehető az is, hogy a hangja már hanyatlik, már nem olyan jók a magasságai, mint öt évvel ezelőtt.

Aki látta őt színpadon, az tudja, hogy mindez marhaság. Igaz, de nem fontos. Bryn Terfel elementáris színházi élmény, puszta megjelenése a színpadon olyan szeretethullámot indít el, ami magával sodorja a nézőt. A szerepet természetes módon, erőlködés nélkül formálja át önmaga képére, Verdi Falstaffjából lényegében eltűnik minden borongósság, minden polgárellenes él és a tűnő nagyság fölötti búsongás. Nem tűnik a nagyság, hiszen ott van a színpadon, és úgy néz ki, mintha örökre ott maradna. Nem kell könnyeken áttörő mosolyokkal nézni az öreg, hájas lovag erőlködését, mert a darab Terfel szerint vígopera. Nevetni kell rajta, és lehet is, a közönség szorgalmasan veszi le a poénokat Terfel alakításából, és a nagy műélvezetet folyton megtöri a nézőtéri nevetéshullám. Miközben mégsem csúszunk át humorkodásba, a játék és a mű méltósága sértetlen.

Ami a lemezekről nem derül ki: Terfel nagy hang, egészségesen, nagyot szól, erőlködés és talán szándékosság nélkül énekli le maga mellől a Fordot játszó, különben nagyszerű Carlos Alvarezt. De nem a hangerő a fő különbség kettejük között, hanem a viszonyulás a hanghoz, az operához. Alvarez is nagy énekes, szép, vaskos, kerek hangú, klasszikus bariton, de mégiscsak egy operaénekes. Terfel több ennél. Nem azzal, hogy „énekes-színész” mert Alvarez is az, nem is azzal, hogy micsoda színpadi tehetség és jelenség, hanem ahogy énekel, ott nem a hang számít, nem a kétséges magasságok, mert a hang csak úgy van. Nem azért, hogy szóljon, hanem hogy elmondjon valamit. És ez a valami túlmegy szerepen, művön, vagy akár Verdin is, mert arra való, hogy közösséggé formálja a sokfelől odakerülő, sokféle öltözékű és érdeklődésű közönséget, akik az előadás végén mind azt mondják: láttam Terfelt a Falstaffban.

Terfel után az ember mást gondol az operaéneklésről, mert érzi, hogy a hang csak hang, mást gondol, mert jobban tetszik neki a természetes nyerseség, mint a kiművelt, zöld, bársony orgánum. Sőt, jobban meg lehet érteni a régebbi idők nagy, de nem kifejezetten szép hangúnak számító énekeseit, egy Dietrich Fischer-Dieskaut vagy egy Tito Gobbit. Bryn Terfel után az ember magáról is mást gondol. Előtte azt érzi, hogy egy szerencsétlen, szürke, magányos kis pojáca, beledobva az ellenséges világba. Utána rájön, hogy van neki egy barátja, aki helyette és a nevében is megmutatja, és nincs többé egyedül, és nem is lesz, mert azok közé tartozik, akik látták Bryn Terfelt a Falstaffban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

25 éve halt meg Róna Viktor, aki még Nurejevvel is jó barátságot ápolt

Adottságai egyáltalán nem predesztinálták a balettművész-pályára, szorgalmának köszönhetően mégis világhírnévre tett szert az 1994. január 15-én elhunyt Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, aki Rudolf Nurejev pályájának is meghatározó alakja volt.
Klasszikus

Nem gyöngyszem, gyémánt – 25 éve hunyt el Cziffra György

Huszonöt éve, 1994. január 15-én hunyt el meg Franciaországban Cziffra György zongoraművész, akit gyakran emlegetnek Liszt Ferenc méltó, sőt egyetlen igazi örököseként.
Plusz

Ilyet még nem hallottál: hódít a mongol torokének metál

Nem a hörgős metálról van szó, hanem tradicionális mongol hangszereken és énektechnikával előadott heavy metálról, aminek hirtelen rengeteg rajongója akadt világszerte.
Klasszikus

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Klasszikus videó

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus ajánló

Adj hangot a térnek és a télnek!

Második alkalommal rendezik meg február 9-én a nagy népszerűségnek örvendő nyárindító fesztivál téli változatát, a Kórusok Téli Éjszakáját.  Tekintettel az időjárásra, a szabadtéri helyszínek helyett ezúttal a barátságos hangulatú MagNet Közösségi Ház ad otthont az eseménynek.
Klasszikus üvegplafon

Ez az első élvonalbeli vonósnégyes, amelyben többségben vannak a nők

Az Artemis Quartetből kilépett két tag, nők érkeztek a helyükre. Ilyenkor felvetődik a kérdés: miért a férfiak uralják a kamarazenét?
Klasszikus hír

Egy részeg férfi vonóshangszereket hajított ki egy mozgó vonatból

A Büchenből Hamburgba tartó vonaton mintegy 14 ezer eurós kárt okozott a randalírozó német férfi.